Magyar Ede építőmester nevét, ha a többség meghallja akkor egyből a Szegeden található Reök-palota jut róla az eszükbe, pedig nem csupán ez az egy egyébként varázslatosan szép épület köthető a nevéhez, hanem több szecessziós stílusú csodát is köszönhetünk Magyarnak.
Nem is én lennék, ha most is a „könnyebb utat” választottam volna, mert valljuk be a Reök-palotáról és a Kaposvári Csiky Gergely Színház épületéről(mondjuk a színházon Stahl Józseffel együtt dolgozott Magyar, szóval ezt az épületet nem egyedül tervezte) könnyebb lett volna anyagokat találnom, de én azonban inkább azt az épületet szemeltem ki magamnak Magyar „tervezői listájáról” a mai poszt főszereplőjének, amely a történetével szólított meg és a mester életében (és sajnos halálában) is fontos szerepet játszott.
De mielőtt rátérnék a mai műemlékünk #épsztorijára, előtte azért egy kicsit bemutatnám nektek a tervezőjét is, mert Magyar Ede élettörténetével lesz teljes ez a mai #épsztori, ugyanis valóban nagyon fontos helyszín volt ez az épület tervezője számára.
Magyar Ede Oszadszki Ede néven látta meg a napvilágot Orosházán 1877. január 31.-én és csak születése után 3 évvel változtatta meg a családja a vezetéknevüket Magyarra.
A családja kezdetben nem küzdött anyagi gondokkal ugyanis Ede édesapja Mihály egy igazán tehetséges ember volt(többek között egy „súlymotor” elnevezésű találmány és egyedi vasúti kocsi fékrendszer létrehozása is a nevéhez kötődik) aki erre a tehetségre egy jó ideig sikeres taneszközöket gyártó vállalkozást is tudott alapozni, de sajnos idővel a nagyüzemek elszaporodása csődbe sodorta az összes kisebb vállalkozást amely csőd sajnos 1890-ben a Magyar családot sem kerülte el.
Ede ekkoriban töltötte be a 13.-ik életévét és bár a hirtelen jött szegénység nagyon megviselte a családot, de őt még ez a balszerencsés fordulat sem tántorította el a céljaitól.
Szegeden kezdte el a tanulmányait és igen hamar kiderült róla, hogy rendkívüli tehetséggel rajzol.
Ezen tehetséget látván édesapja 1891-ben megkérte Ádók István építőmestert, hogy fogadja maga mellé a fiát inasnak.
Ádók élt is a lehetőséggel és bizony hamar rájött, hogy micsoda tehetséget fogadott maga mellé így saját pénzéből fizette ki a kivételesen tehetséges fiú temesvári tanulmányainak a díját.
Magyar nem csupán az építőipari szakiskolát, hanem a szakmai gyakorlatát is Temesváron végezte el.
1901-ben Budapesten leteszi az építőmesteri vizsgát is és utána kezdetét veszi Szegeden a szakmai sikereinek a szárnyalása amely sikerek viszont a magánéletének a „zuhanását” okozzák.
Az építőmesteri vizsga sikeres megszerzése után elvette mesterének és „mecénásának” a leányát Ádók Rózsit aki abban bízott, hogy Magyarral egy szeretetben gazdag élet vár majd rá gyerekekkel és sok boldogsággal.
Ez sajnos nem így alakult végül, amelynek okait foghatjuk a Sorsra, a végzetes mindent felülíró szerelemre is, de akár arra is, hogy Magyar mindig kicsit elnyomva és „adósnak” érezte magát az Ádók családban.
De még mielőtt eljutnánk a Jósika utca 14-be, oda, ahol az a bizonyos végzetes és mindent felülíró szinte első pillantásra bekövetkező szerelem megtörtént előbb azért ejtek még pár szót Magyar munkásságáról illetve hát még „meg is kell tervezni” azt a házat mielőtt bekövetkezik az a fent említett pillantás.
Ede az 1900-as évek elején külföldi tanulmányutakra indul (például: Münchenbe és Párizsba) majd az első nagyobb munkája 1905-ben Szegeden „kel életre a tervezőlapról” Goldschmidt – ház néven.
A legnagyobb szakmai sikert és az igazi áttörést egyértelműen az 1907-ben felépült Reök-palota hozta meg a számára.
Ezután pedig újabb és újabb szecessziós csodák tervei születtek meg az igazi művészlelkületű Magyar tervezőasztalán, aki azonban egy percre sem bízta el magát, mindig a maximalizmusra törekedett és ezért talán sosem volt igazán elégedett a munkáival.
Kereste a lehetőségeket és azok meg is találták Őt.
Ugyan 8 év alkotási idő adatott meg csupán Edének az életben, de tényleg számtalan csodás épületet köszönhetünk neki, nem véletlenül nevezik hát Őt a magyar Gaudínak.
És hát hosszas bevezető után lássuk is a Jósika utca 14.-es szám alatt található lakóház történetét, amely történet teljességéhez tényleg szükséges volt Magyar életét is megismernünk.
1911-ben kéri fel Herczeg János a helyi általános biztosító társaság főjegyzője Magyart, hogy tervezze meg a mai bejegyzésünk főszereplőjét a Jósika utcában.
Magyar a tervezői folyamat alatt sokszor kikérte a megrendelője nejének Herczegnének a véleményét, hogy mit és hogyan szeretnének, megfelelő – e az amit elképzelt stb.
Az ehhez hasonló és egyre csak szaporodó egyeztetések során Magyar és Herczegné egyre jobban megismerték egymást és végül akár egy romantikus filmben bizony menthetetlenül egymásba szerettek…csak sajnos, mint tudjuk az élet nem olyan mint a filmek és nem mindig tartogat boldog véget a szerelmeseknek.
Ebben az esetben is sajnos több könny és kevesebb mosoly jutott a szerelmesek arcára.
Mindketten családosok voltak (Magyarnak 1, Herczegnének 2 gyermeke volt), de a szerelemüket olyan erősnek érezték, hogy készen álltak arra, hogy elváljanak a házastársaiktól, hogy együtt új életet kezdhessenek.
No ezen a ponton kezdődött el egy igazi érzelmi hullámvasút és nem az építkezés során…
Magyar most már szerelemtől túlfűtötten vezényelte le az építkezést és úgy tervezte, hogy ez az épület egyfajta szerelmi vallomás lesz az Ő szerelmesének.
Minden pénzét a házra költötte így 1912-ben már komoly anyagi gondok is kísértették az építőmestert.
A ház azonban tényleg gyönyörű lett, stílusát tekintve pedig természetesen szecessziós jegyekkel lett díszítve.
Az a sok személyes terv, amelyet még a ház építkezési tervei mellé szőtt Magyar azonban ekkoriban véglegesen szerte foszlani látszódtak.
Neje nem akart tőle elválni, új kedvese sorsa miatt is aggódott és ekkor már Ede annyira kikészült a sok lelki vívódás és a frissen rárakódott anyagi nehézségek súlya alatt, hogy a legkedvesebb, a legnagyobb álmokkal és szeretettel tervezett Jósika utcai lakásában szerelme szeme láttára 1912. májusában önkezével vetett véget az életének.
Igen…abban a házban választotta a halált, ahol új életet akart kezdeni, ami a földi Mennyországot jelentette volna neki, de végül az elmúlás földje lett a számára…és igazából mégsem, mert ez a meseszép épület és még számos másik épület őrzi az emlékét és egyben ezáltal a halandóságát is ennek a páratlan tehetségű ámde szomorú sorsú tehetségnek.
*Források:
Hungaricana, azon belül pedig:
~ Békési Élet, 1977. 12. évfolyam / 2. száma – Tanulmányok – Bakonyi Tibor: Orosháza jeles fia: Magyar Ede műépítész
*Kép forrása:
~Magyar Edéről készült 1911-es fotóé – Békési Élet, 1977. 12. évfolyam / 2. száma – Tanulmányok – Bakonyi Tibor: Orosháza jeles fia: Magyar Ede műépítész
~A Jósika utcai házról: Wikipédia – A Feltöltő, készítő pedig: Kozma János – Feltöltés ideje: 2008.
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? 🙂
