Home Blog Page 13

Műemlékek a tél „festővásznán” – 3. rész

1.

Forrás: Fortepan / Lőrincze Judit

Az 1939-es fotón a budapesti Gellért Gyógyfürdő látható a Kelenhegyi út felől nézve.

2.

Forrás: Fortepan / Vargha Zsuzsa

Az 1915-ben készült fotón a soproni Hegy utca látható, a háttérben pedig a Szent Mihály-templom.

3.

Forrás: Fortepan / Piarista Levéltár/Holl Béla

A fotó 1970-ben készült Vácon. A képen a március 15. tér látható, szemben vele pedig a Fehérek temploma.

Építészet & Költészet – 13. rész – Szent Mihály-templom (Kolozsvár)

REMÉNYIK SÁNDOR:

TORONY

Tegnap este az erkélyablakon
Át néztem: be különös a torony.
 

Szent Mihály templomának a tornya
Olyan csodás volt, olyan új-forma.
 

És mégse láttam még ily ismerősnek,
Ily közelinek, ilyen mese-hősnek.
 

Sohase láttam így keretbe vágva,
A városból, a világból kivágva.
 

Ily nyugalmasan, szépen egyedül,
Mindenen túl, és mindenen felül.
 

Sötét vállát a holdfény meg nem ülte,
Szánkázott rajta, lebegett körülte.
 

Ő nőtt, csak nőtt a derengésen által,
Húzta, húzta a lelkemet magával.
 

S ahogy nőttem, úgy keményedtem én,
Szédült a hold lelkem orom-kövén.
 

Kőcsipkéimnek komor erdejében,
Elaludtak a vágy-galambok mélyen.
 

És a fájdalom vércsevisongása:
Csak egy-egy csúcsív égbenyilalása.
 

S az egész bűvös, zord-erejű látás:
Egy kővé harsant diadalkiáltás.
 

Végül ott álltam én, keretbe vágva,
A városból, a világból kivágva.
 

Nyugalmasan, gyönyörűn, egyedül,
Mindenen túl és mindenen felül.
 

Amíg újra emberré nem omoltam. –
A tornyot nézve, én is torony voltam.
 (1923 november)

*Vers forrása: Arcanum

*Képek forrása:

~ Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek

1916-os fotó.

~ Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

„Látkép a Fellegvárból, balra a Szent Mihály-templom. (1900)

~ Fortepan / Fortepan

Fő tér, Szent Mihály-templom és Hunyadi Mátyás szobra. (1905)

J. titkos naplója – avagy hogyan született képregény egy fiktív naplóból – 6. rész

Boldog Égbéli Születésnapot Júlia!

1:

Kedves Naplóm!

A csillagokkal borított ég védelmező fénypajzsa alatt írom most a soraimat, de sosem volt még ilyen nehéz kiírni magamból a fájdalmamat…

Úgy ahogy sokszor az égtakarón kialszik egy kis fénycsóva úgy alszanak ki néha remények a szívekből, álmok az elmékből és szívdobbanások a mellkasból…nehéz még ezeket a dolgokat elfogadnom és nem tudom, hogy elakarom-e egyáltalán őket fogadni.

~

2:

Annyira furcsa, hogy az akivel pár hete még vidáman kuncogtatok a szüreti mulatságon és azt terveztétek kiskorotoktól fogva, hogy egy napon fogtok férjhez menni és még sorolhatnám a közös terveitek sokaságát az az illető mától fogva már fentről figyel most  rád…

Ó Lívia!

~

3.:

Kiskori szövetség volt a miénk amely attól a perctől fogva tartott, ahogy először megláttam a kisírt arcocskáját a táncórán…szívből átéreztem akkor azt a sírással vegyített dühöt amelyet annak kudarcán éreztünk, hogy nem tudtuk a szüleinket meggyőzni arról, hogy nem akarunk táncórákra járni…aztán persze mindennél jobban akartunk járni.

~

4.:

Lívia egy elbűvölő személy volt, a legjobb ember akit valaha ismertem!

Mindig arra törekedett, hogy a lehető legjobban élje az életet, sosem volt önző, vidámsága fertőző volt, amikor énekelt akkor pedig még az angyalok is leszálltak szerintem a Mecsek sapkájára, hogy közelebbről csodálhassák az előadását…

Jaj, de nehéz most könnyek nélkül írnom róla!

Mindig erőt öntött belém amikor felakartam adni, tudta kihez hogyan kell szólni, biztatott, hogy fessek…szerintem Ő is egy angyal volt és a társai most visszavették Tőlünk, mert fentről akarják továbbhallgatni az énekét.

Egy 19 éves lány énekét ami most már Földi füllel nem hallható tovább …

Lívia itt hagyta a családját, a vőlegényét és a leendő tanítványait is… no, nem önszántából hanem egy fránya szüreti mulatságon végigsöprő vihar miatt.

Tisztán hallom még most is a kacaját amikor nevetve – táncolva futottunk a kövér esőcseppek elől a közeli fogadóba.

Én rettentően dideregtem és alig vártam, hogy bebújjunk a kandalló közeli ölelésébe, de Ő csak annyit mondott, hogy „Júlia ne félj, ez nem hideg csak annak a jele, hogy élsz! „

~

5.:

Másnap már  lázrózsák pírjában ébredt, de akkor még nem gondoltuk, hogy nagy a baj.

Szinte beköltöztem az utolsó napokban a  Szkókó dűlői házukban és úgy lestem-vártam a javulás reményét hozó jeleket, hogy szinte elájultam a várakozástól, de mindhiába.

Az orvos nem sok jóval kecsegtetett minket, azt mondta, hogy a meghűlés megtámadta Lívia tüdejét és ha nem csökken a láza akkor jobb ha felkészülünk a legrosszabbakra.

Nem akartam hinni a fülemnek…az én szeretett barátnőm akitől senki sem szerette talán jobban az életet Ő most akár meg is halhat?

~

6.:

Az utolsó beszélgetésünk emléke a sírig fog kísérni…odavackoltam magamat mellé, a láztól olyan forróságot árasztott sápadt teste szegényemnek, hogy forróbb volt mint annak a kandallónak a melege ami cserbenhagyta Őt a fogadóban.

Megöleltem és Ő kristálytisztán csillogó szemekkel(oly tiszta szemekkel akár a lelke) rám nézett …mosolygott és azt mondta, hogy „Júliám , ne szomorkodj nagyon szerettem minden percét ennek a 19 évnek! 

Annyira jó volna együtt játszadozni a gyermekeinkkel, ezt igazán sajnálom, hogy nem történhet meg…és az elcsent almás piték íze is hiányozni fog amiket a Mámi néni konyhájából csentünk, de most már nem félek…elmúlt a félelem, elfogadom bármi is jön ezután. 

Ne felejts el, én sem foglak és azt sem felejtsd el, hogy mit ígértünk egymásnak ha egykor leányunk születik…én már sajnos nem tudom betartani ezt az ígéretet, de Te mesélj majd rólam a kis Líviának! „

Ígérem így lesz – feleltem neki könnyek között.

Pár óra múlva örökre lehunyta a szemét…annyira igazságtalan a Sors!

Imádta az életet és most nincs…

Velünk is így lesz majd tudom, de én nem vagyok olyan bátor mint Ő, hogy ezt még eltudjam fogadni!

Attól rettegek, hogy mi van ha egyszer elfogom felejteni a hangját a nevetését…sosem akarom elfelejteni Őt!

~

7.:

Most itt vagyok a kertben az éj leple alatt, a szélben az őszi növények illata szál,  a fák búsan változtatják öltözéküket, de egyszer már én sem leszek ennek a jelentnek a részese…de a fák és a csillagok tudom, hogy tanúskodnak majd arról, hogy egykoron itt voltam….ők még talán akkor is itt lesznek majd amikor én már Líviával kacarászok odafent.

Mennyire fog hiányozni minden perce az életnek, de most már tudom, hogy fent is várnak jó barátok ha egyszer távozni kell.

Gyáva vagyok, Lívia bátor volt…most látom csak igazán, hogy halandóak vagyunk!

Lívia volt az a személy akinek minden titkomat elmondhattam, mindig megértett és úgy fogadott el ahogy vagyok…szertelen álmodozónak aki most egy picit felébredt…de visszafogok aludni, hogy érte is álmodhassak tovább!

Tudom, hogy Ő is így akarná!

Nyugodj békében angyalhangú!

Régen & Most – Gázi Kászim pasa dzsámijának különleges ablakai

Kitekint a múlt, be pedig a jelen…ugyanazon az ablakon…avagy a sanyarú múlt „szembenéz”  a jelen szebb (?!) ígéretével…

A Dzsámiról szóló írásomat itt tudjátok elolvasni, ha szeretnétek: https://muemlekvadasz.hu/2021/12/01/2645/

~ A régi fotó forrása: Fortepan / Somlai Tibor

A kép 1940-ben készült.

~ Színes kép: Saját fotó.

Várból lettek, „rommá” váltak – ÉP-sztorik különkiadás – 4. rész: Kaposvár vára

Vár volt, Kaposvárnak ékes vára

S szél, eső, korok, harcok hordták el a falait

Ma már csak romok mutatják a nyomait,

De a technika segítségével egy „pár kattintással”

megmutatja a jelennek a múltbéli arcait….

Hirtelen ezek a sorok jutottak az eszembe miután megnéztem ezt a bámulatos videót, amelyet a Pazirik Studio készített Kaposvár egykori váráról. #nemreklám

Le a kalappal a készítők előtt, bámulatos munkát végeztek!

Feltett szándékomban állt egyébként az, hogy Kaposvár egykori váráról készítsem majd el a következő „Várból lettek…” részt (ekkor találtam rá a bejegyzéshez linkelt videóra ? ), de azt hiszem, hogy egy ilyen videó ezerszer beszédesebb minden soromnál…

Kellemes hétvégét kívánok minden kedves Műemlékvadász társamnak, vigyázzatok magatokra ebben a hűvös, nagyon háborgó szeles időben….ilyenkor tényleg jobb csak virtuális túrára „indulni”! ?

Ha gondoljátok akkor tartsatok velem Kaposvárra és lessétek meg az egykori várát ezen a linken:

~ https://www.youtube.com/watch?v=mrrruAjWpyA

Videó tulajdonosa és forrása: Pazirik Studio YouTube csatornája

Illetve a korábbi írásaim elkalauzolnak Titeket ezekre a helyekre is amelyek szintén Kaposvár épített kincseiről szólnak:

~ https://muemlekvadasz.hu/2022/04/25/a-kofaragok-versenye-es-felhaborodast-kelto-meztelen-abrazolas-a-falakon-avagy-a-kaposvari-adam-eva-haz-kulonos-tortenete/

~  https://muemlekvadasz.hu/2022/06/14/epsztori-percek-3-vaszary-emlekhaz-kaposvar/

~ https://muemlekvadasz.hu/2022/03/30/a-festo-narcisz-illattal-korullengett-romahegyi-villaja-avagy-a-kaposvari-rippl-ronai-roma-villa-tortenete/

~ https://muemlekvadasz.hu/2022/09/26/regen-es-most-igazsagugyi-palota-kaposvar/

„Volt egyszer rég, egyszer rég…” – Műemlékek, melyek már csak „kép-alapokon” állnak (tovább) – 4. rész: Villa kilátással és hullám „dalokkal” – avagy főszerepben az egykori Pihenő – villa

Mesés helyen méghozzá egyenesen a Balaton partján állt egykoron a mai poszt főszereplője, amely ahogy a címből is kiderült ma már sajnos csak „kép-alapokon áll” tovább.

Helyileg Balatonföldváron a mai Rákóczi utca 1. szám alatt volt található ez a villa, amely egyébként több néven is ismeretes volt.

A pompás kilátással rendelkező épület a következő neveket viselte: Pihenő, Weimess majd Böhm – villa.

Az építés éve ugyan számomra nem ismert, de egy biztos (ahogy a fotó is bizonyítja), hogy az 1900-as évek elején már állt a villa, amely bizony több tulajdonost is a magáénak tudhatott.

Először Weimess Mariann volt a villa tulajdonosa (talán az építtetője is) majd az államosításig a Böhm család tulajdonában volt a ház.

A villa ezután a SZOT Igazgatóságának szolgált az otthonául, majd végül 1962-ben ki tudja miért, de lebontották.

Utódja (akit a helyére építettek) ma is áll és Jázmin Üdülő néven várja a vendégeit. #nemreklám

~ Az 1908-as fotó forrása:

Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / BAHART Archívum

~ Információk forrása: Fortepan + balatonfoldvar.info.hu

Építészet & Költészet – 12. rész – Csonkatorony (Nagyszalonta, Románia)

ARANY JÁNOS:

 AZ Ó TORONY

Nagy-Szalonta nevezetes város,
Mégsem olyan nevezetes már most
Mint mikor volt szabad hajdufészek,
Benne lakván háromszáz vitézek.
 

Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe’:
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.
 

Vérpirosan mért néz vissza a nap?
Azt jelenti, rút idő lesz holnap?
Óh, Istenem, hiszen elég bőven
Volt már részünk zimankós időben!
 

Hej csak itt is, e hitvány zugolyban,
Hány nemes szív vére ömlött hajdan!
Azt mondották, hazájokat védik,
Azt hivék, úgy áll fenn örökkétig.
 

S mi van abból, amiért fáradtak?…
A torony, mit durván összeraktak.
Áll a torony, mint valami Bábel,
Rajt’ az idő nyomtalanul jár el.
 

Rajta pihen a féllábu gólya,
Vércse, bagoly örökös lakója,
Velök együtt a galamb is elfér,
Összeszokik, utoljára nem fél.
 

Rajta a gyom óriássá nő fel,
Hajba kap a szélvészes idővel.
Rácsap olykor, – hanem azt se bánja –
A mennydörgős mennykő buzogánya.
 

Csonka falán, viharos éjfélkor,
Boszorkányok nagy serege táncol,
S jeleül az éji vigadásnak,
Egy-egy köve földön hever másnap. –
 (1850)

 *Érdekesség: A Csonkatorony / „Ó Torony” napjainkban az Arany János Emlékmúzeum otthona. 🙂

*Vers forrása: Arcanum

*Képek forrása:

~ Fortepan / Morvay Kinga

Az 1917-es fotón Nagyszalonta főtere látható szemben pedig az ikonikus Csonkatorony magasodik a többi épület fölé.

~ Fortepan / Németh Tamás

A képen az Arany János emlékmű látható a Csonkatoronynál (1985)

A szobrász mesebeli „oroszlános” villája – ÉP.- sztori percek #15 – Rákos Manó villája

~ Épült:

1907 és 1908 között.

~ Építtetője:

Rákos Manó szobrászművész, kőfaragó mester volt.

A villa tervezője pedig Matuschek Ferenc volt.

~ Építészeti stílusa:

Szecessziós stílusú villa.

~ Jelenlegi állapota:

Megfelelő, de azért igencsak ráférne már egy kis „felfrissítés”.

~ Érdekességek:

1.A villa hosszú – hosszú ideig a Rákos család (és az utódjaik) tulajdonában volt. ?

2. Az 1900-as évek elején épült 8 szobás ház „extrákkal” is rendelkezett ugyanis felvonó is volt benne.

3. A villa tulajdonosa Rákos Manó egyszer egy csúnya plágium perbe keveredett, mert kissé félreértelmezte azt, hogy ha egy sablon mintát rendel valakitől akkor azt miként és hányszor használhatja fel.

 Erről a perről és a végkimeneteléről csatolok egy részletes cikket képként. ?

4. A tulajdonos épületszobrászként is tevékenykedett és számtalan épületre „véste rá a névjegyét” örökre.

+1 érdekesség:

 Az utolsó királyunk IV. Károly az uralkodói esküjét a Rákos Manó által készített emelvényen tette meg 1916 decemberében.

* Információk forrása:

ADT., mint mindig ?

*Cikk forrása:

~ 8 Órai Újság, 1930, április 20-ai száma

* Képek forrása:

~ Google Maps – Utcakép

~ Hungaricana – Művészet a városban – Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár -ősz) – Művészeti Központok, Művésznegyedek – Hadik András: Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten / 49. oldal

Vonatfütty, rohanó léptek, műemlékek, Pécs – avagy a végállomás neve: PÉCS #ép-sztoripercek14

A mai posztban arra gondoltam, hogy lessük meg együtt, hogy egyből milyen épített csodákba botlik az, aki vonattal érkezik Pécsre.

Mostanság elég sokszor választom én is a tömegközlekedést így szinte minden egyes nap látom ezeket a csodálatos épületeket és mivel sokan csak „elszaladunk” mellettük úgy, hogy szinte semmit nem tudunk róluk így arra gondoltam, hogy ideje róluk írnom egy kis „épsztoris” bemutatót.

Nézzük is meg először a Pécsi MÁV Igazgatóság, hivatalos nevén a Pécsi Vasútigazgatóság épületét, amelyet egy minden évszakban más és más arcát mutató gyönyörűséges park ölel át:

~ Tervezője: Jenei Ernő

~ Épült: 1913 környékén

~ Épület stílusa: Szecessziós épület

~ Érdekességek:

1. A gyönyörű épület 2013- ban (a 100 éves jubileum alkalmával) lett felújítva, illetve a gyönyörű park is ekkor lett még szebbé varázsolva /rendezve.

2. Az épület parkjának különleges éke „Nyalóka” a 22 020 pályaszámú gőzmozdony.

3. A park déli oldalán található egy „100 éves a magyar vasút” emlékmű is, melyet Dr. Völgyes László tervezett.

4. Tavasszal a parkot meseszép magnóliafák varázsolják igazi „vonatos tündérkerté”. ?

*

A következő vasúthoz kapcsolódó épület, amelyet kicsit közelebbről megtekintünk most az nem más lesz, mint a Pécsi Főpályaudvar meseszép épülete, amely olyan gyönyörű, hogy megérkezni is öröm ide és kicsit olyan érzést is kelt a vonatról leszálló kedves utasban mintha a mesés múltba (az 1800-as évek végére és az 1900-as évek háború előtti éveibe) repített volna a vonat.

~ A Főpályaudvar tervezője: Pfaff Ferenc, a MÁV akkori főépítésze

~ Épült: 1898 és 1900 között

~ Épület stílusa: Historizáló stílusban épült a Főpályaudvar.

~ Felújítás éve: 2015

~ Érdekességek:

1.A szemfüles utazók szabadkőműves jelképeket figyelhetnek meg az épület néhány pontján.

2. George Stephenson és James Watt domborműveit a fiatalon elhunyt, roppant tehetséges Klein Ármin tervezte és a Zsolnay Gyárban készültek el a köralakú művek.

3. Nem messze a Főpályaudvartól rendezték meg 1907-ben a nagyhírű és több mint 1 millió látogatót vonzó Pécsi Országos Kiállítást is.

Fontos szerep jutott a Főpályaudvarnak a Kiállítás történetében is ugyanis a nem környékbeli látogatók természetesen vonaton érkeztek ide.

+1 érdekesség csak, hogy a Zsolnay családot ismét megemlíthessem ?:

Zsolnay Miklós életében igen fontos szerepet játszott a vonat / vonatozás (Jávor Kata írásából idézve: „A rohanó vonat szinte jelképéve vált az életének.”) és a Főpályaudvar olyan szempontból, hogy bizony olyanra is volt példa, hogy a hét minden éjszakáját vonaton kellett tölteni annyit dolgozott / tárgyalt.

(Az „alapeset” egyébként a heti 2 főváros – Pécs kör volt.)

Néhány helyi legenda szerint azokon a napokon amikor tudták, hogy Miklós Pestre utazik akkor addig nem indították el Pécsről azt a vonatot, amivel járni szokott amíg Ő nem érkezett meg.

Pontos és precíz ember volt Miklós így szerintem nem sokszor kerülhetett sor arra, hogy késve fusson be miatta a fővárosba tartó vonat. ?

A sors szomorú és furcsa fintora, hogy az utolsó földi útját is vonaton tette meg Miklós, de már sajnos csak a porhüvelye, ugyanis egy Bécs melletti szanatóriumban hunyta le örökre a szemeit és vonat repítette haza szeretett szülővárosába Pécsre. ☹

A fent említett (és valószínűsíthető) szanatóriumról szóló írásomat itt tudjátok elolvasni:  https://muemlekvadasz.hu/2021/11/30/a-purkersdorfi-szanatorium-epuletenek-tortenete-avagy-szanatorium-muveszet-a-szecesszio-jegyeivel-ekesitve/

Azért írtam azt, hogy valószínűsíthető szanatóriumról, mert az „idézett” írásom óta több olyan forrást is olvastam melyek szerint a Rekawinkel-i szanatóriumba kezelték Miklóst…

Külön érdekesség ( ha ez tényleg így volt), hogy Rekawinkel vonatállomása is egy különleges épület és 2018 óta műemlékké is lett nyilvánítva.

Nos ennyi lett volna a mai „vonatos” műemlékvadász túránk, de ha van kedvetek akkor akár visszatérő sorozat formájában több nagyváros pályaudvarának a műemlék épületét is „megleshetjük” majd közelebbről. ?

Írátok meg kérlek kommentben, ha kíváncsiak lennétek a jövőben is hasonló, a fentiekben említett bejegyzésekre! ?

Csodaszép hetet kívánok mindenkinek!

E.

Információk forrása:

~ADT.

~ https://epa.oszk.hu/00700/00775/00021/972-980.html  – Jávor Kata írása

Képek forrása:

~ A Pécsi Főpályaudvar épületéről és a MÁV Igazgatóság épületéről én készítettem a fotókat.

~ A „múltból felsejlő vonatállomás” képét pedig én „képzeltettem el” egy szuper program segítségével. ?