Home Blog Page 19

Merre járt a Műemlékvadász??


Jövő héten érkezik a bejegyzés a helyről (fotókkal kiegészítve),de addig várom kommentben a tippeket, hogy szerintetek pontosan hol is készülhetett a videó!?
Bevallom nem sikerült olyan igazán rejtélyes beharangozó felvételeket gyártanom, mert minden „nyomot” felvettem a helyről így nem biztos, hogy akkora meglepetés lesz majd a bejegyzés, de legközelebb majd jobban igyekszem…??


#ittaztánmindenműemlék #mégatemetőis

Az orfűi Forrásház titka

Hely: Orfű, Vízfő-Tanösvény (46.140052408971, 18.16025825725)
Cím: Orfű

A Vízfő-forrás barlangjának szomszédságában, varázslatos környezetben található egy misztikus külsejű forrásház, amin sok túrázó szeme megakadt már.?
Különös formája teszi egyedivé ezt a nem mindennapi épületet, ami természetesen műemléki védettség alatt áll 2002 óta.
Ez a fent említett különleges forma és stílus többet sejtet attól a funkciótól, mint amit szántak neki, de ahogy a nevéből is kiderül: forrásháznak/szivattyúháznak építették és nem manócskák laknak benne, ahogy azt kisgyermekként gondolta az ember.
(Érdekesség: sokan „Gombának” vagy „Tulipánnak” hívják az épületet, szóval ha Orfűn valaki megtekintésre ajánlja a Tulipánt vagy a Gombát akkor a Forrásházra gondolnak. ?)
A Forrásház 1970 és 1974. között épült, a tervezői pedig Csete György és Dulánszky Jenő voltak.
Az épület a hazai organikus építészet egyik korai alkotása, igazi épített kincs, az már egyszer biztos!
A Forrásház ugyebár karsztvíz hasznosításra / ivóvíz ellátásra épült így 1988-ig Komló város vízellátását biztosította, aztán hirtelen nyugdíjazva lett.
A 90-es években állagmegóvó munkálatokkal próbálták megvédeni az épületet (stílusosan fogalmazva) a leépüléstől, ami sikerült is, de félő, hogy az idő, a beázások, a vandálok előbb- utóbb kikezdik majd a kihasználatlanul álló épületet.?
A Forrásház, ha jól tudom akkor jelenleg is az Orfűi Önkormányzat tulajdonában van, és ha szivattyúházként már nem is működik, de úgymond „találkozási pontként”, „fotózkodási helyként” igen.
Ki tudja, lehet, hogy ez még mindig jobb sors egy épületnek attól, hogy egyszer csak észrevétlenül eltűnjön úgy a semmibe, hogy soha senki nem figyelt fel rá, hiszen csak az veszhet el amit figyelmen kívül hagyunk és a Forrásházat nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a tervezői tettek arról, hogy vonzza a tekinteteket!?

Ui: Tudom, hogy sokaknak furcsa lehet, hogy nagybetűvel írom végig a Forrásházat amikor az épületet emlegetem, de ez a hivatalos neve, mindenütt így szokták írni.

*A fotók saját fotók, idén (2021) júliusban készültek.
Az egyik fotó sarkán éppen az látható, hogy „megtámasztom” az épületet (csak a ? látszik), nagyon vicces fotónak szántam, aztán hááát….no, mindegy, döntsétek inkább el Ti, hogy az lett -e. 😀

Ajándék nyári színezők – tőlem, NEKTEK!

Kedvesek!
Itt a nyári szabadságok/szünetek ideje, ezért ezen a héten egy kis meglepetéssel készültem a legifjabb műemlékvadászoknak és természetesen mindenkinek aki szeret színezni.?
A saját képeimből elkészítettem egy pár színezőt amin műemlékek szerepelnek, remélem tetszeni fog Nektek.?
Nem titkolt célom ezzel a kis színezővel az lenne (a kikapcsolódás mellett), hogy játszva ismertessem meg a kicsikkel a műemlékeinket.?️?️?️
Tudom, hogy nem lettek profik a színezők, de nagy szeretettel készültek.?
Ha van kedvetek akkor az elkészült műveket elküldhetitek nekem üzenetben vagy akár komment formájában is.?
Nagyon örülnék nekik!??
A jövőben is készülök majd ilyen jellegű meglepetésekkel, amikkel kicsiknek és nagyoknak is tudok egy kicsit kedveskedni❣️
Szép napot kívánok mindenkinek!?
*A színező alapjául szolgáló képeket eredeti formájukban megtalálhatjátok itt az oldalon, illetve az @evelinamuemlekvadasz Instagram- oldalamon is!?
Ui: Már készül a következő bejegyzés is, annyit elárulhatok róla, hogy egy nagyon különleges épület lesz a főszereplője…?

Az Óra-villa különleges története – avagy a csokigyáros villájának esete a honvédtábornokkal, a katonákkal és a szükséglakásokkal

Hely: Budapest (47.4719, 19.0503)
Cím: Budapest

Az Óra-villát 1843-ban Heindrich Ferenc csokoládégyáros építtette Budapesten, a Diana utcában.
A villa azért kapta ezt az szokatlan nevet, mert a főhomlokzat timpanonjában Heindrich elhelyeztetett egy különleges órát, mely szerkezetét tekintve egyedinek számított hazánkban.
Bizonyára szerethette Heindrich az órákat és a pontosságot, más okot ugyanis nem tudok elképzelni erre a kissé furcsa „dísz” választásra. 😀
Az épület különlegessége, hogy 1849-ben Görgei ( vagy ahogy sok helyen szerepel: Görgey, de nem ez a hivatalos alak, aláírása pontos i-s minden régi iraton) Artúr főhadiszállása volt, aki innen rendelte el ezen év május 21.-én azt a rohamot, ami 17 nap ostrom után bevette Buda várát.
A többi már történelem, ahogy szokták mondani!
Görgei mellett egyébként a villa látogatója volt Petőfi és Klapka tábornok is, sőt 1897 -ben még Sisi is járt itt!
Kering egy anekdota egyébként arról, hogy Petőfi és Klapka annyira összeveszett itt egymással, hogy Klapka a villa egyik szobájába záratta egy kis időre a költőt!
No, de nem kalandozok inkább el ennyire a villa történetétől!
Az épület stílusát tekintve egy klasszicista kincs, a jelenlegi birtok méreteit tekintve pedig régen sokkal nagyobb volt a portája.
Itt fontos megemlítenem, hogy a villa mögött állt egy vele együtt épült présház is, melyet az 1960-as években sajnos el kellett bontani, mert a vályogfalai már konkrétan életveszélyes állapotúak voltak.
A villa restaurálására is egyébként ekkor (1961) került sor, a felújítási munkálatok pedig Lipták Irén tervei alapján haladtak.
(Fotókat is csatolok ezekről a folyamatokról, de nem a legjobb minőségűek sajnos!)
Az épület állapotán sokat rontott az is (a háborúk mellett), hogy a restaurálást megelőző időkben elégé változatos felhasználási variációk jutottak neki.
Volt itt katonai szállás, de szükséglakások is, majd egy utcát is hopp, csak úgy átvezettek gyakorlatilag a kertjén az 50-es években…szóval valóban különleges történet jutott ennek a villának, az egyszer biztos!
Az 1970-es években, ha jól tudom akkor egy röpke időre követségi villaként használták az épületet, utána viszont hosszú ideig csak a lassan, de biztosan bekúszó és terjeszkedő enyészet járt csak a villa falai között.
2002-ben aztán magánkézbe került az épület, és ekkor megint történt egy különleges csavar a villa életében, ugyanis a tulajdonosa (aki családi háznak vette meg) felismerve az épület egyediségét és építészeti értékét, felvette a műemléki hatósággal a kapcsolatot és az ő áldásukkal egy meghívásos tervpályázatot szervezett a villa családi házzá történő átalakítására.
A rekonstrukciós munkákat Eleőd Ákos tervezte meg és 2005-re minden el is készült, amit megálmodtak.
Eleőd úgy varázsolta családi házzá a villát, hogy az egy cseppet sem veszített az építészettörténeti értékéből és ezen komoly eredmény előtt természetesen az építész szakma is fejet hajtott.
Jó pár évvel később, 2016-ban a villa végül eladóvá vált, az ingatlant 690 millióért árulták a tulajdonosok.
Nem tudom, hogy végül akadt-e valaki, aki olyan jó anyagi helyzettel rendelkezett, hogy az Óra- villa új tulajdonosának mondhatja ma magát…
Ami biztos, hogy szerencsére még sokáig gyönyörködhetünk ebben a gyönyörű épületben, mert meg lett védve attól a szorongató elmúlástól, ami az 1950-es évek végén már nagyon erősen belemarkolt a falaiba.
*Képek forrása:
Előtte – utána fotók és a présház ~ ADT ~ Műemlékvédelem, 1962. /4. száma, Pereházy K., 215.
Jó minőségű, felirat nélküli fotó ” ~ Fortepan / Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény

A magyar népi építészet kincsei 2. rész – Templom fából és sárból emelve, avagy a tákosi Református templom története

Hely: Tákosi mezitlábas templom (48.152528084366, 22.417692568841)
Cím: Tákos, Bajcsi Zsilinszky utca 49., Tákos

Az Úr 1766. esztendejében a tákosiak dacolva a lehetetlennel templomot építettek akkor is, ha Mária Terézia úgy rendelkezett, hogy a reformátusok nem kaphatnak követ és téglát a templomaik építéséhez.
Nem keseredtek el nagyon a rendelet miatt, hanem fogták magukat és abból dolgoztak, amiből tudtak és így született meg fából és sárból a sok helyen csak „Mezítlábas Notre Dame-nak” nevezett tákosi református templom.
Ez a templom ékes példája annak, hogy akarattal és hittel bármi megoldható…ma sokkal több lehetőséggel a kezünkben sajnos mégis veszni hagyunk épületeket, de ebbe most inkább nem mennék jobban bele.
Térjünk vissza inkább a tákosi templomhoz!
A templom úgynevezett „paticstemplom” (vesszőfonatos, sárral tapasztott falazatú), faszerkezetű, fazsindelyekkel lefedett és a középkori falusi építkezések technikáját őrzi.
A templom alacsony mennyezetű, padlója döngölt agyagból készült, berendezését tekintve pedig az egyszerűségre törekedtek, tiszta fehér falaival és úgy összességében minden elemével együtt a népi puritánság megragadó, megható, páratlan éke és emléke is egyben.
Famennyezetén 58 festett kazetta található, melyek alkotója Asztalos Lándor Ferenc volt.
A mennyezet kazettáin a templom történetének leírása és virágmotívumok találhatók.
Apropó, templom történet, azt fontos megjegyeznem, hogy a templom építését egyébként több periódusra is bonthatjuk:
~ 1766-ban felépítik ugye magát a templomot
~1767-ben a templom mellé felépül a 16 méter magas, szoknyás faharangtorony, Lukács János ácsmester és munkásai segedelmével
~1784-ben pedig újabb bővítési munkálatok folytak itt.
A „fatemplommal” egyetlen probléma akadt csupán, de az sajnos nagy, hogy anyagai az idő vasfogának nehezebben álltak ellen, mint egy másik anyagból épült templomé.
A szerkezeti károsodások így sajnos sokszor utolérték a helyet (1949-ben egy előző évi jégeső kár miatt például le kellett bontani a tornyot), de szerencsére nem hagyták sohasem elveszni a templomot.
Az 1960-as években az Országos Műemléki Felügyelőség megújította a templom zsindelyfedését, mert már nagyon ráfért az újítás.
Nagyobb volumenű felújítási munkálatokat viszont csak az 1980-as években végeztek a templomon (az ehhez kapcsolódó fotókat csatoltam), ekkor állították vissza például eredeti alakjában a templom fent említett harangtornyát is, de a paticsfal is felújításra került, illetve a templom alapja is korszerűsítésen esett át (beton sávalapja lett).
A berendezési tárgyak és a kazettás mennyezet is átesett ekkor egy restauráláson, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük.
2001-ben árvízkárok sújtották a templomot, de szerencsére ekkor is a segítségére siettek, ez esetben a Magyar Villamosipari Művek és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (és természetesen a felújítási munkákban résztvevők) voltak a megmentők.
A templom jelenleg is látogatható, aki arra jár feltétlenül nézze meg ezt a páratlan szépségű műemlékünket!

Érdekesség: A mezítlábas jelzőt, azért kapta a templom, mert a sarat ugyebár mezítláb dagasztották a munkások, a sár pedig a munkafolyamatokhoz kellett, ugyanis a templom falai vesszőfonatra tapasztott sárból és agyagból készültek.

*Fotók forrása:

ADT – Műemlékvédelem, 1988. (32. évfolyam, 1. száma)

Magyar Építőipar, 1985. (34. évf. /1.)

A Rózsafai Perczel-kastély (kicsit sem rózsás) története (Eladó örökségek nyomában 1. rész)


Szigetvártól délre található egy aprócska falu: Rózsafa. Rózsafa dacolva a pici falvak sorsával gyakorlatilag magáénak tudhat egy híres szülöttet és egy kastélyt is.
A helyi híresség nem más volt, mint Tinódi Lantos Sebestyén aki állítólag 1510környékén a Rózsafához tartozó Tinód településen
látta meg a napvilágot, de Sárbogárd is harcol érte, hogy az Ő fiúk.
Tinódi mellett ha Rózsafáról van szó akkor még a Perczel kastély szokott szóba kerülni. A kastély is „csak” gyakorlatilag a falué, mert
hivatalosan a , külterületi” részén Bodorfapusztán található.
A kastély alapterülete kb. 589 m2 amelyhez egy hatalmas nagy telek is tartozik. Saját kútja is van a kastélynak és termálvíz kitermelésre is van itt lehetőség.
(Utóbbiról az @evelinamuemlekvadasz Instagram-oldalamon találhattok egy régi nagyon érdekes cikket, mely szerint ígéretes jövő előtt állt a „kastély strandja”, még a harkányi termálvízet is majdnem lekörözte a helyi „csoda forrás”.)

Ha hinni lehet a forrásoknak, akkor az épület 1913-ban Pilch Andor pécsi építész tervei alapján készült el és a tulajdonosa a bonyhádi nemesi származású Dr. Perczel Tibor volt.
Az épület stílusát tekintve most már eklektikusnak mondható, alaprajza téglalap alakú, oldalfolyosós elrendezéssel.
Egykoron valószínűleg sokkal szebb időket láthatott a kastély, mert jelenleg konkrétan életveszélyes.
Senkinek nem javaslom azt, hogy belülről kukkantsa meg, mert a tető több helyen is beomlott, gerendák éktelenkednek a szobákban és teljesen át vannak nedvesedve a falak.
Kislányként mindig azzal riogattak a szüleim, hogy fedetlen, „csak” a természet erejével (esővíz,növényzet, szél, stb.) betemetett kút/kutak is találhatók itt amikbe szintén nem lenne jó belepottyani senkinek sem.
Ez utóbbi egyébként nem tudom, hogy mennyire hiteles információ, mert lehet, hogy csak azért született ez a „legenda”, hogy elijesszék a szülők a gyerekeiket a falutól viszonylag távol lévő elhagyatott kastélytól.
Mondjuk nekem nem ártott az óva intés,mert híresen elkalandozó, oviból is megszökős kislány voltam.?
No, de kanyarodjunk vissza a kastélyhoz.?
Rózsafa irányából egyébként semmilyen autóút nem vezet hozzá, csak gyalogszerrel közelíthető meg (vagy esetleg egy hiperszuper terepjáróval) a hely egy elég rossz földes úton.
Ha jól tudom, akkor műemlékvédelem alatt áll a kastély és a jelenlegi tulajdonosa 1993-ban(?) vásárolta meg, de mivel nem sikerült állami támogatást szereznie a felújítására így a lassú pusztulás lett a Perczel kastély jövője.
A mai napig őrizetlenül áll szomorúan a semmi közepén, kifosztva, kisemmizve, árván. A kastély több éve eladó, a tulajdonos gondolom, nagyon szabadulna már tőle, mert egyre több helyen láttam hirdetve és viszonylag olcsón.
Érdeklődök persze jöttek meg mentek, állítólag még külföldről is, de a kastély háza táján nem történt semmi változás, így gondolom egyik látogatás sem járt sikerrel.Szomorú történet sajnos ez is, kár, hogy annak idején nem maradt a falu kezében a kastély… talán akkor most más hírekről számolhatnék be. (Annyi lehetőség lehetett volna benne csak fel kellett volna csapni egy falusi turizmussal kapcsolatos könyvet. Ez nem szemrehányás – csupán csak filozofálgatás.)
A telek méreteit és elhelyezkedését tekintve egy nagy lovarda szállodával vagy egy vadász „központ” is lehetett volna itt, de ez csak pár tipp. Utólag persze mindenki okos, így inkább nem is osztom az észt, tovább csak ismét reménykedem, hogy hátha valaki felfigyel erre a kastélyra.??

Érdekesség: Pár éve írtam egy kis humorral átitatott novellát a kastélyról, ha van kedvetek akkor itt tudjátok elolvasni:
https://evelinirogat.blogspot.com/2018/03/a-perczel-kastely-szelleme-fiktiv-mese.html?m=1

*A fotók viszonylag frissek, az egyik rokonom volt a fotós, ő küldte el őket nekem (köszönöm N.❤️?), mert tudta, hogy bejegyzést szeretnék írni a helyről.
Természetesen csak kívülről fotózott hiszen, mi igazi „műemlékvadász család” vagyunk, olyanok akik tiszteletben tartják a helyet, a környezetet és a határokat is.?

Ráth György-villa – Avagy egy filantróp építész és egy múzeum főigazgató épített örökségének története

Hely: Ráth György villa (47.508965629188, 19.074005110854)
Cím: Városligeti fasor 12., Budapest
A Ráth György-villa története nem a Ráth családdal kezdődött hiszen építtetője és első tulajdonosa nem az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója volt, hanem Wechselmann Ignác építőmester, aki híres volt jótékonykodó természetéről.
A villa feltehetőleg 1871- ben épült és a tervezője Unger Emil volt.
A Wechselmann család nyaraló funkciót szánt az épületnek, rendes lakóházként csak a következő tulajdonosa a „névadó” Ráth György műgyűjtő, jogász, múzeum főigazgató kezdte el használni, aki 1901-ben vásárolta meg a Városligeti villát, amit még ugyanebben az évben Györgyi Géza építész alakított át a kérésére.
Az átalakítások során Györgyi a neoreneszánsz nyaralóból szecessziós villát varázsolt, a Wechselmann nyaralóból szinte már csak egy a négy évszakot ábrázoló kerti szoborcsoport maradt fenn érintetlenül.
Az épületet Ráth és a felesége műtárgyakkal rendezte be, csodálatos bútoraik többségét pedig a hazai szecesszió egyik korán elhunyt tehetsége Horti Pál álmodta meg nekik.
Ráth halála után a villát és a benne található gyűjteményt a feleségére Melcsiszky Gizellára hagyta, aki teljesítette férje titkon dédelgetett vágyát és odaajándékozta a műtárgyaikat az Iparművészeti Múzeumnak.
(A műtárgyak teljes listájáról csatolok majd egy cikkrészletet képként.)
Gizellának egyetlen kérése volt csak, mégpedig az, hogy szeretett férjéről elnevezve hozzanak létre egy múzeumot, ami az Országos Iparművészeti Múzeum kezelése alatt álljon.
Így jött hát létre a villában az Országos Ráth György Múzeum, amit 1906-ban mutattak be a nagyközönségnek és 1907-ben még Ferenc József is tiszteletét tette itt.
A történelem viharai azonban a múzeumot sem kímélték, a második világháború után „károsnak” ítélték a fenntartását.
1954-ben a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeumé lett az épület és Kínai Múzeumra keresztelték át a nevét, ahol keleti tematikájú kiállításokat szerveztek.
A villa csak a rendszerváltás után kapta vissza a régi nevét, ám továbbra is keleties vonalon mozogtak a kiállításai.
2014-ben végül ideiglenesen bezárta a kapuit a múzeum, majd 2018-ban újranyitott Ráth György- villa néven és az Iparművészeti Múzeum szecessziós kincseit bemutató állandó kiállítással várta a látogatóit.
(Az Iparművészeti Múzeum ekkor már rekonstrukciós munkák miatt zárva volt!)
Ez az fent említett állandó kiállítás „A mi szecessziónk” nevet kapta, amin megközelítőleg 600 csodálatos kincset (festményeket, iparművészet minden ágáról származó műtárgyakat) lehet megtekinteni, köztük Ráth György műgyűjteményének kiválóságait is, ami egyben egy méltó tisztelgés is Ráth György emléke, munkássága és a műtárgyak iránti rajongása előtt.

Ti jártatok már a villában, ha igen akkor, hogy tetszett Nektek az állandó kiállítás?
A villa új időszakos kiállítása egyébként a „Dresszkód: szecesszió” nevet viseli, szerintem érdemes ezt is megtekinteni. ? #nemreklám #csakszívbőljövőajánlás

*Képek forrása: ADT – Magyar Iparművészet (1906., jan.1. sz.), Műemlékvédelmi Szemle (1998).
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Cifrapalota – Az épület, ami mintha Meseországban épült volna

Hely: Cifrapalota (46.908486, 19.695011)
Cím: Kecskemét

Ha építészet és Kecskemét akkor szinte biztos, hogy majdnem mindenkinek egyből a Cifrapalota jut az eszébe.
Nem véletlenül hiszen annyira jellegzetes, ikonikus hely, hogy nem lehet egyetlen egy épülettel sem összetéveszteni.
Olyan mintha egy Meseországbeli palota Kecskemétre települt volna, nem?
Nekem legalábbis mindig ez jut róla az eszembe, illetve még a budapesti Magyar Államkincstár (a régi Postatakarékpénztár) épületéről is, de az már egy másik történet lesz majd.: D
Most maradjunk inkább Kecskeméten és nézzük meg közelebbről is ezt a Cifrapalotát! ?
Az épület stílusát tekintve szecessziós csoda, majolika díszítésű, a díszítés mintáit pedig népies motívumok ihlették.
A Cifrapalota megálmodója Márkus Géza volt (állítólag 30 napot kapott a tervek elkészítésére!), a mázas homlokzatdíszeket, illetve a tetőcserepeket pedig a Zsolnay porcelángyár készítette el a részére.
Az építkezést 1902-ben kezdték el, és 1903 nyarán fejezték be az utolsó simításokat is az épületen.
Régebben több mindennek az otthonául szolgált az épület, jelenleg viszont 1996 óta a Katona József Múzeum Kiállítóhelyeként működik és számtalan remek kiállítással, kinccsel és eseménnyel várja az érdeklődőket.
Ti jártatok már itt? ?
Szerintetek is gyönyörű ez az épület vagy számotokra ez már a „túl sok kategória”? 😀

*Képek forrása: ADT. –> Magyar Művészetkönyv, Művészeti Katalógusok – A Kecskeméti Művésztelep első korszaka
Direkt nem színes képeket válogattam, hogy színek nélkül is látható legyen, hogy mennyire csodálatos ez az épület. ?

A Műemlékvadász elpucolt… :)

Sokszor úgy érzem, hogy „csak” írni kevés egy adott műemlékről, főleg ha ez az épület lassan az enyészeté lesz.?
Sokszor érzem magam ezért tehetetlennek, aztán elkezdem magamat azzal nyugtatgatni, hogy egyedül nem sok mindent tudok kezdeni ezzel a helyzettel…?
Aztán dühös leszek magamra, hogy ez csak kifogás és, hogy keresnem kellene a megoldásokat.
Ilyenkor pedig rá kell jönnöm arra, hogy még az „alap dolgokkal” kapcsolatban is nagyon sok szempontból meg van kötve a kezem.?
Például nem mehetek oda egy elhagyatott, fűtengerbe temetett villának a telkére lenyírni a füvet vagy összeszedni körülötte a szemetet pedig ezt egyedül is megtudnám tenni, de cserébe bizony birtokháborításért akár fel is jelenthetnének.?
Így támadt egy ötletem (hogy valamelyest megnyugtassam a lelkemet), mégpedig az, ha egy emlékműnél járok (mert természetesen azokat is nagyon szeretem) és úgy ítélem meg, hogy ráfér körülötte egy kis gazolás(csak így lazán megfogalmazva?) akkor azt megoldom, illetve összeszedem a környékén a szemetet (kiltátóknál is lelkes szemétszedő vagyok ?), mert ott legalább ennyit megtehetek hiszen közterületen csak nem szólnak rám azért ha felszedem a hulladékot, nem?!?
Egyelőre az írás mellett „civilként” ennyit tudtam csak tenni ebben a témakörben, ami valljuk be gyakorlatilag a semmivel egyenlő, de a remény azért ott él bennem, hogy talán néha elolvassa olyasvalaki az írásaimat aki többet tud tenni és nincs úgy megkötve a keze mint nekem.??
Van kedvetek amúgy egy kis „kihíváshoz”???
Annyi lenne csupán csak az egésznek a lényege, hogy amikor egy emlékműnél vagy kilátónál jártok és látjátok, hogy szemetes a környéke akkor összegyűjtenétek ti is a kihelyezett kukákba a mások által eldobott dolgokat??
Tudom, hogy sokan megteszitek enélkül is ezt, csak gondoltam azért megemlítem a dolgot.?
Sokszor sajnos nagyon méltatlan körülmények uralkodnak ezeken a helyeken.?
Tudom nem nagy dolog amiket írok,de sok kicsi lépés messze vezethet…?
Köszönöm!??
* A fotó saját, egy 2019-es spontán jött „gazolási akciómat” örökíti meg egy helyi emlékműnél.
Teljesen random jött az ötlet, azért vagyok nem a tevékenységhez illő ruházatban.??

A sohasem volt Pécsi Kultúrpalota története, avagy ezért nem lett még egy műemlékünk – 1. rész

Hely: Pécs (46.0711, 18.2331)
Cím: Pécs, 7600 – 7636
Akik már a régi Facebook-oldalamon is követtek azok tudják, hogy imádok elmerülni Pécs helytörténetében és a hobbiszinttől talán most már egy kicsit komolyabban kutatom a város és a Zsolnay-család történetét. Teszem ezt szívből, szeretetből, lelkesen még ha talán sokan ki is nevetnek érte.
A privát üzenetekben gyakran felmerülő kérdéseket most itt válaszolnám meg, mielőtt tovább haladnék:
– nem vagyok Zsolnay-leszármazott,
– nem fizetett hirdetések az írásaim,
– nem kért fel sem egyetlen szervezet, sem valamely’ városi önkormányzat, hogy írjak róluk, szerintem még a létezésemről sem tudnak. 😀
Egyszerűen csak szeretem a város helytörténetét kutatni, de ígérem most már jó ideig nem lesz több pécsi tartalom az oldalon. ?

No, de nem szeretnék elkanyarodni a mai bejegyzésünk főszereplőjétől, ami nem más lesz, mint a „tervnek született” és terv is maradt Pécsi Kultúrpalota, amelynek az egész tervezési folyamatáról (mivel nagyon sokat foglalkozott vele a helyi sajtó) csatolok majd képként újságcikk részleteket is, hogy Ti is végig tudjátok követni ezt az egész históriát, ami egy fontos esemény végével kezdődött.
Ez az esemény pedig nem más volt, mint a hatalmas sikerrel zárult 1907. évi Pécsi Országos Kiállítás és Vásár, amely nagy nyereséget termelt, melynek nagyobbik részét „kiállítási alapba helyezte” a város, amiből a mi kultúrpalotánk épült volna.
A körülmények teljesen összeesküdtek az egész terv ellen: a kiszemelt területen (Zsolnay-szobor mögötti épületek) magántulajdonban lévő házak voltak, amelyeknek nem volt egyszerű megegyezni a tulajdonosaikkal, hogy adják el a városnak a házaikat a kultúrpalota érdekében. A tökéletes megvalósításhoz több pénz kellett volna, mint amit félre is tettek rá, viszont az Ulmann-bankház, ahol a befektetett pénz pihent, egyszerűen csődbe ment és a bank vezetője állítólag Amerikába szökött az összes pénzzel ami nála volt.
1912-ben konkrétan már a tervpályázat kiírásról volt szó, illetve felvázolták a Dunántúl című folyóirat egyik cikkében a kultúrpalota lehetséges felosztását is (ezt a cikket képként csatolom), aztán megint jöttek az újabb bukkanók és végül már 1915 őszére ígérték azt, hogy „márpedig itt kérem szépen addigra Pécsnek kultúrpalotája lesz és kész!”
Zsolnay Miklós, a város vezetői és több befolyásos ember is hosszú éveken keresztül valóban sokat fáradozott azért, hogy a tervekből ténylegesen épület születhessen, de ilyen nehézségek mellett, illetve 1914-ben az I. világháború kirobbanásával teljesen lehetetlen küldetéssé vált ez az álmuk.
Pedig, de szép gondolatai voltak Miklósnak a hellyel kapcsolatban: „mindenképpen kívánatos lenne, ha a kultúrpalotát olyan park környezné vagy azzal közvetlen kapcsolatba hozatnék, mely — miként az egész kultúrpalota — instruktív jelleggel bírna. Ahol az ifjúság az ott ültetett fák és virágok között is tanulságot meríthetne, hogy azokat megkülönböztetni tudja, másrészt akik a kultúrpalotában elhelyezett népkönyvtárból könyveket vesznek ki, a csendes, árnyat adó parkban olvashassanak, hogy a sétahelyekben szegény város lakossága ott is, a tudomány és művészet csarnokának közelében üdülést találjon.” (Pécsi Napló, 1910.07.03-ai szám)
A történelem viharai 1918. november 11-én az I. világháború végeztével egy nagyon rövid időre elülni látszódtak, de ekkor már érthető okokból sokkal fontosabb dolga is volt Pécsnek attól, hogy kultúrpalotát építsen.
Az épületre szánt összeg javarészt egyébként is elúszott hadicélokra, megérkeztek a szerb megszállók is, az ügy legnagyobb pártolója Zsolnay Miklós pedig sajnos 1919-ben a rajta egyre jobban elhatalmasodó betegsége miatt bevonulni kényszerült a purkersdorfi (néhány forrás szerint a rekawinkeli) szanatóriumba, ahol végül 1922-ben örökre lehunyta szemét az életében oly’ fáradhatatlan és páratlan tehetségű üzletember.
Kutatásaim során már csak egy 1927 -es „Újság” folyóirat cikkben találkoztam olyan információkkal, amiket még érdemes megemlítenem a kultúrpalota ügyével kapcsolatban, a többi cikk már csak ismétli a fent említett dolgokat vagy gúnyolódó hangvételű.
Ebben a cikkben (részlet ebből is csatolva van képként) Nendtvich Andor polgármester azt nyilatkozta, hogy a város közeljövőbeli tervei között szerepel a rég óhajtott kultúrpalota felépítése, de a vásárcsarnok felépítése sürgetőbb probléma.
A végét pedig már mindannyian tudjuk a történetnek…
Sebaj, mert ami késik, az nem múlik tartja a mondás és milyen igaz is hiszen most már van például egy Zsolnay Kulturális Negyede, egy Tudásközpontja, egy Kodály Központja is Pécsnek, csak nagy kár, hogy ezeket már Zsolnay Miklós nem láthatja!
*A bejegyzésben szereplő képek és cikkrészletek forrása: ADT.
* A cikkrészletek képei az alábbi számokból lettek kiragadva (egy cikkből több részlet is ki lett ragadva, azért azonosak a dátumok néhány helyen):
1. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1912.12.08-án megjelent száma
2. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1910.07.03-án megjelent száma
3. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1912. 12.08-án megjelent száma
4. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1914.05.01-án megjelent száma
5. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1912. 12.08 -án megjelent száma
6. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1914.05.01-án megjelent száma
7. sorszámú kép: Pécsi Napló, 1912. 02.18-án megjelent száma
8/1/2/3: Dunántúl, 1912.02.22-én megjelent száma
9.Pécsi Napló: 1910.07.03- án megjelent száma
10.kép: Újság c. folyóirat: 1927. 12.20-ai száma