“Van egy falu Baranya megyében, ahova minden nyáron városi fiatalok járnak.

Szőni-fonni, faragni, agyagozni, bőrözni tanulnak; kosarat kötnek, kenyeret sütnek, primitív hajlékokat építenek, a nemezkészítés elfeledett módszereit próbálgatják a zselici aprófalu öreg zsupfedeles talpasházában.

 Este a tűz köré ülnek, beszélgetnek, ősi dalokat énekelnek, táncolnak, mulatoznak és a csillagok járását figyelik.”
/Tarján Gábor, 1984/

 Ezzel az idézettel Magyarlukafa honlapján találkozhatnak az érdeklődők amikor rákeresnek a Magyarlukafai tájház nevére.

Én igen, tényleg ilyen szuper dolgok vártak / várnak itt az emberre…#nemreklám #szeretemhely

Sok kellemes emlékem van nekem is a helyről, hiszen kislánykoromban én is sokszor megfordultam itt.

A fenti idézetben felsorolt dolgokon túl mi gyöngyöt is fűztűnk, fából faragot emlékeket készítettünk, számháborúztunk a falubeli fiatalokkal, hatalmasakat kirándultunk a környéken, Isteni mentateákat ittunk (esküszöm szinte még most is érzem az ízét a számban ahogy rágondoltam) és még sorolhatnám, hogy micsoda szép emlékeket idéz fel bennem ez a hely…és nem, én nem városból érkeztem ide akkoriban, hanem a környékről, de teljesen mindegy is ,hogy ki és honnan érkezett ide,  hiszen az itt eltöltött idő  ugyanúgy hatalmas élményt adott mindenkinek. 😊

Bizony még úgyis hatalmas élmény volt számomra ott lenni, hogy én például nem brillíroztam túlzottan a fent felsorolt kézműves foglalkozásokon, de a történeti része már akkor is nagyon – nagyon érdekelt ezeknek a mesterségeknek így számomra az itt eltöltött idő felért egy „speciális történelem és honismereti órával” és nekem ennyi bőven elég is volt ahhoz, hogy az ügyetlenségem ellenére is jól tudjam magam itt érezni. 😊

A tájház egyébként egy 1860 körül épült talpasház és természetesen műemléki védelem alatt áll.

Ez a csodálatos népi építészeti kincsünk pár évvel ezelőtt (2015 és 2016 között) átesett egy kis külső és belső (tárgyi) „felfrissítésen” is a „Tájház újratöltve” projekt keretein belül melyet a Norvég Civil Támogatási Alap támogatott.

A felújítás eredményeiről egy a projekt címével azonos Facebook-oldal is beszámolt, aki szeretné látni a teljes eredményt képekkel illusztrálva ott megtudja lesni. 😉

A Magyarlukafai Néprajzi Műhely történetéről pedig a Honismeret, 2019. évi 6. számában (54. oldaltól) olvashattok bővebben:

https://honismeret.hu/sites/default/files/media/document/2019/12/16/honismeret_2019_06_szam.pdf

A hazai talpasházakról pedig én is írtam már bejegyzés, ha esetleg nem olvastátok volna a posztot akkor itt megtaláljátok:

Ti jártatok már Magyarlukafán?

Tudtátok, hogy az ország egyik legapróbb települése?

A falu és a környéke is nagyon szép, igazi Zselici gyöngyszemek találhatók itt és Szigetvár is közel van hozzá, ha esetleg erre kirándulnátok! 😉

Kérdezzetek bátran, ha erre jártok hiszen egészen jól ismerem a környéket…de ezt szerintem már tudjátok! 😉

*Képek forrása: Műemlékvédelem, 1987/2. szám, 123. oldala

*Az idézet pedig a falu honalpján szerepel, a taájházat bemutató résznél. 😉

Previous articleVárból lettek, „rommá” váltak – ÉP-sztorik különkiadás – 1. rész: Kutyavár
Next articleEger minaretje
Mindig mosolygós, folyton álmodozó lány beleveti magát az épsztorik világába, amit meg is akar mutatni a világnak (de Magyarországnak mindenképpen). Mi rossz sülhet ki ebből? :)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .