(*A képekre kattintva jól olvasható a szöveg, kicsinyítve homályos csak kicsit… 😉 )

1.

Kedves Naplóm!

Képzeld milyen furcsa álmom volt tegnap miután kiírtam magamból a fájdalmamat.

Este lefekvéskor abban reménykedtem, hogy legalább álmomban újra láthatom majd szeretett barátnőmet, de ettől sokkal furcsább élményben volt részem.

Álmomban a gyár udvarán kószáltam, de teljesen másként nézett, ki mint most, de megvallom nagyon is tetszett amit láttam.

Színes falak, szobrok szerte-szét és ami a legjobban tetszett az egy hatalmas ház volt amelynek az emeletén akkora ablak volt, hogy álmaim műtermét is ilyen tágas ablakkal tudnám elképzelni.

~

2.

Tovább haladva ginkgo fákba ütköztem!

Mindig is szerettem volna ginkgo fákkal beültetni a hátsó udvart és álmomban úgy látom ez a tervem sikerült is ugyanis az udvarunkban hatalmas páfrányfenyők díszelegtek!

Micsoda boldog – fura álom és mindenütt pompa! – lelkendeztem magamban.

~

3.

A nagy lelkesedésem közepette a messzeségben a legnagyobb páfrányfenyő takarása alatt egy lányra lettem figyelmes.

Közelebb merészkedtem, hogy szemügyre vegyem ezt a rejtélyes álombeli idegent aki körülbelül a húszas éveiben járhatott.

Ruházata igen furcsa volt akárcsak a frizurája is.

Színes – mintás szoknyában üldögélt egy pokrócon, haja kissé vörösesbarna színben csillogott, ahogy rávetült a napfény és elől szinte a szemébe lógott.

~

4.

Kezében egy füzetet tartott, amibe szorgalmasan írt, szinte belepirult annyira véste a sorokat.

Mellette könyvek hevertek jobbra-balra…úgy látszik valamibe nagyon elmerült.

Kissé félve megindultam felé és ekkor láttam, hogy a könyvek borítóján mindenütt a Zsolnay név  díszelgett.

„A Zsolnay család élete”, „A Zsolnay – kód”, „Zsolnay Júlia munkássága és festményei”…nem akartam hinni a szememnek!

A lány mintha érezte volna, hogy bámulom és tekintetével elkezdett pásztázni körbe és körbe.

Vajon most lát engem vagy mi lehet ? – gondoltam magamba.

Úgy látom nem, ugyanis rövid tekintgetés után továbbfolytatta a körmölést.

Végtelen nyugalom ült ki az arcára…szinte magával ragadott ez a nyugalom – burok ami körbevette.

Nem tudtam róla levenni a tekintetem és mivel láttam, hogy ő nem lát engem, ezért oda telepedtem mellé, hogy meglessem miről is ír ez a furcsa ámde számomra valamiért kedvesnek tűnő lány.

~

5.

Óvatosan belelestem a füzetébe és teljesen ledöbbentem!

A női példaképeiről írt fogalmazást és arról, hogy például Zsolnay Júlia élete és személyisége mennyire inspirálóan hatott rá és, hogy a tervei szerint emléket állít neki egy fiktív naplóbejegyzéses írással.

Könnyek szöktek a szemembe és azt vettem észre, hogy átölelem ezt a lányt akinek a füzet borítója alapján Evelin volt a neve.

A lány ekkor összerezzent mint akin végigfutott a hideg és felém kezdett el nézni mint aki észrevett és hirtelen elkezdett mosolyogni, de úgy mint az aki elvesztette a szeme világát és a semmibe mosolyog.

Abban a mosolyban akkora szeretet volt, hogy még a könnyem is kicsordult, de ó, jaj ekkor bizony anyám riadt hangjai kezdtek el zúgni a fülemben mint valami túlvilági zaj.

~

6.

Próbáltam a hívószavainak ellenállni, de felrázott az álmomból  és újból a valóságba csöppentem vagyis a szobám négy fala közé.

Drága jó anyám megijedt, hogy valami bajom van, hogy nem keltem még fel és ezért ébresztgetett, de én ekkor nem tudtam örülni az aggodalmának!

Bárcsak tovább tudtam volna  még maradni ebben az álomban…annyira megnyugtató volt látni, hogy pont ami miatt aggódtam, hogy vajon nyomtalanul eltűnök-e majd a világból az nem valósul majd meg…igaz ez csupán egy álom volt, de én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak és azon leszek, hogy azoknak a könyveknek a borítói valóssággá váljanak!

~

7.

Kezdetnek beszerzek pár ginkgo csemetét és neki állok minél többet festeni, hogy egyre jobb és jobb alkotások szaladjanak ki az ecseteim alól.

Azt akarom, hogy a családunk és az én nevem sem merüljön feledésbe és ezért bizony tennünk kell, de a családunk szeretettel körbefont egysége semmivel sem bontható meg szóval ez kell, hogy a siker titka legyen….a szeretet és az egység!

Remélem hamarosan megtalálom majd azt a titokzatos „T.-t” is aki hű társam lesz majd az életem során…érzem, hogy nemsokára találkozni fogunk!

Tudom, hogy egy álomra nem lehet alapozni a jövőt, de ez az álom most nagyon sok erőt adott nekem, hogy felkeljek a padlóról …

~

*Az utolsó rész nem véletlenül lett erre a napra időzítve ugyanis április 2.- án (ma) van Júlia halálának az évfordulója…:(

„Csak az hal meg akit elfelejtenek…” így szól ugyebár az a bizonyos idézet…Júlia emléke pedig örökké élni fog…a munkái örökre hirdetni fogják földi létét…a családja és a tisztelői is szívükben örökre őrzik kedves emlékét!

A „képregények” mellett az első kisregényemet is az Ő (és a családja) emlékére írtam amelyet itt tudtok elolvasni, ha szeretnétek:

A második rész főszereplője Júlia öccse Miklós volt, de ha szeretnétek akkor azt is eltudjátok olvasni itt:

https://mek.oszk.hu/21300/21341/index.phtml

És ez bizony nem a reklám helye ám, mert telejsen ingyenesen elérhető írásokról van szó…hisz, hogy Zsolnay Vilmost idézzem:

„Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy.

Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre.

Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.”

Ezzel bizony én is így vagyok, ha írok vagy alkotok… 😉

*”Aláfestő zeneajánló” a kisregények és a képregény olvasásához…csak stílusosan…aki olvasta már esetleg őket akkor tudja miért ezt a dalt /feldolgozásait ajánlom a kisregények olvasása mellé 😉