Home Blog Page 12

Építészet & Költészet – 15. rész – Huszt vára

Kölcsey Ferenc:
Huszt


Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.



*Nem véletlenül került ma posztolásra egy „Építészet & Költészet” rész / bejegyzés ugyanis ma van a Magyar Költészet Napja.

Versben gazdag, csodaszép napot kívánok mindenkinek! #posztoljversetazutcára

Remélem nagyon jól telt mindenkinek a Húsvét!

Legyen nagyon szép hetetek kedves Műemlékvadászok!

*Képek forrása:

~ Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye

„Husztec folyó, fenn a vár. Leltári jelzet: 29801” (1915)

~ Fortepan / Gyöngyi (1941)

„A vár romjai.”

#műemlékvadász #magyarköltészetnapja #építészet #költészet #Huszt #Kölcsey #Husztvára #várrom #műemlékek

Színes „palotában” csenget a pedellus – avagy az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola Dob utcai épületének a „meséje” (Budapest) #Épsztorik18

~ Épült:

Az iskola épülete 1906 októberében lett átadva.

~ Építtetője:

A szintén Dob utcai „előd-iskola” igazgatója Székely János ismerte fel azt a problémát, hogy az akkori iskola szűkössége miatt jó lenne, ha egy nagyobb épület várhatná a tanulni vágyókat és erre az ötletre alapozva írta ki a Főváros a tervpályázatot egy nagyobb iskola építésére.

Az új iskola tervezője Hegedűs Ármin lett, aki egy meseszép épületet varázsolt a Dob utcába.

~ Építészeti stílusa:

Szecessziós stílusú épület.

~ Jelenlegi állapota:

Jó állapotú, felújított műemlék épület.

~ Érdekességek:

1.A lányok és a fiúk „elkülönítve” tanultak az iskolába, sőt még külön bejárat is készült a számukra.

Ebben a korban, mint tudjuk egyébként ez volt a szokás, így maximum csak most tűnhet „meghökkentőnek” ez a dolog.

2. Nem csak általános, hanem más típusú iskola is működött az épületben.

Az I. Világháborúban hadikórház is működött itt.

3. Az épület tervezője Hegedűs Ármin több iskola épületének is az „atyja”.

Minden iskola  tervezésekor arra törekedett, hogy a tanulók kényelmes és korszerű iskolákban tanulhassanak.

4. A homlokzat tekinteteket odavonzó mozaik képeit Vajda Zsigmond álmodta meg és Róth Miksa készítette el őket.

Leginkább iskolai jelenetek, iskolai tárgyak és közös kis játékok (fiús és lányos játékokra elkülönítve) elevenednek meg rajtuk, de a szemfülesek nemzeti szimbólumok(at) is kiszúrhatnak rajtuk.

5. Nem is én lennék, ha nem említeném meg, hogy az iskola lépcsőházát bizony Zsolnay-csempék díszítik. ????

6. Az épületben napjainkban is iskola működik és még mindig a Dob utca egyik legszínesebb éke.

*

*Képek forrása:

Google Maps / Google Utcakép

Információk forrása:

ADT. + az iskola honlapja.

J. titkos naplója – avagy hogyan született képregény egy fiktív naplóból – 7. (BEFEJEZŐ) rész

(*A képekre kattintva jól olvasható a szöveg, kicsinyítve homályos csak kicsit… 😉 )

1.

Kedves Naplóm!

Képzeld milyen furcsa álmom volt tegnap miután kiírtam magamból a fájdalmamat.

Este lefekvéskor abban reménykedtem, hogy legalább álmomban újra láthatom majd szeretett barátnőmet, de ettől sokkal furcsább élményben volt részem.

Álmomban a gyár udvarán kószáltam, de teljesen másként nézett, ki mint most, de megvallom nagyon is tetszett amit láttam.

Színes falak, szobrok szerte-szét és ami a legjobban tetszett az egy hatalmas ház volt amelynek az emeletén akkora ablak volt, hogy álmaim műtermét is ilyen tágas ablakkal tudnám elképzelni.

~

2.

Tovább haladva ginkgo fákba ütköztem!

Mindig is szerettem volna ginkgo fákkal beültetni a hátsó udvart és álmomban úgy látom ez a tervem sikerült is ugyanis az udvarunkban hatalmas páfrányfenyők díszelegtek!

Micsoda boldog – fura álom és mindenütt pompa! – lelkendeztem magamban.

~

3.

A nagy lelkesedésem közepette a messzeségben a legnagyobb páfrányfenyő takarása alatt egy lányra lettem figyelmes.

Közelebb merészkedtem, hogy szemügyre vegyem ezt a rejtélyes álombeli idegent aki körülbelül a húszas éveiben járhatott.

Ruházata igen furcsa volt akárcsak a frizurája is.

Színes – mintás szoknyában üldögélt egy pokrócon, haja kissé vörösesbarna színben csillogott, ahogy rávetült a napfény és elől szinte a szemébe lógott.

~

4.

Kezében egy füzetet tartott, amibe szorgalmasan írt, szinte belepirult annyira véste a sorokat.

Mellette könyvek hevertek jobbra-balra…úgy látszik valamibe nagyon elmerült.

Kissé félve megindultam felé és ekkor láttam, hogy a könyvek borítóján mindenütt a Zsolnay név  díszelgett.

„A Zsolnay család élete”, „A Zsolnay – kód”, „Zsolnay Júlia munkássága és festményei”…nem akartam hinni a szememnek!

A lány mintha érezte volna, hogy bámulom és tekintetével elkezdett pásztázni körbe és körbe.

Vajon most lát engem vagy mi lehet ? – gondoltam magamba.

Úgy látom nem, ugyanis rövid tekintgetés után továbbfolytatta a körmölést.

Végtelen nyugalom ült ki az arcára…szinte magával ragadott ez a nyugalom – burok ami körbevette.

Nem tudtam róla levenni a tekintetem és mivel láttam, hogy ő nem lát engem, ezért oda telepedtem mellé, hogy meglessem miről is ír ez a furcsa ámde számomra valamiért kedvesnek tűnő lány.

~

5.

Óvatosan belelestem a füzetébe és teljesen ledöbbentem!

A női példaképeiről írt fogalmazást és arról, hogy például Zsolnay Júlia élete és személyisége mennyire inspirálóan hatott rá és, hogy a tervei szerint emléket állít neki egy fiktív naplóbejegyzéses írással.

Könnyek szöktek a szemembe és azt vettem észre, hogy átölelem ezt a lányt akinek a füzet borítója alapján Evelin volt a neve.

A lány ekkor összerezzent mint akin végigfutott a hideg és felém kezdett el nézni mint aki észrevett és hirtelen elkezdett mosolyogni, de úgy mint az aki elvesztette a szeme világát és a semmibe mosolyog.

Abban a mosolyban akkora szeretet volt, hogy még a könnyem is kicsordult, de ó, jaj ekkor bizony anyám riadt hangjai kezdtek el zúgni a fülemben mint valami túlvilági zaj.

~

6.

Próbáltam a hívószavainak ellenállni, de felrázott az álmomból  és újból a valóságba csöppentem vagyis a szobám négy fala közé.

Drága jó anyám megijedt, hogy valami bajom van, hogy nem keltem még fel és ezért ébresztgetett, de én ekkor nem tudtam örülni az aggodalmának!

Bárcsak tovább tudtam volna  még maradni ebben az álomban…annyira megnyugtató volt látni, hogy pont ami miatt aggódtam, hogy vajon nyomtalanul eltűnök-e majd a világból az nem valósul majd meg…igaz ez csupán egy álom volt, de én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak és azon leszek, hogy azoknak a könyveknek a borítói valóssággá váljanak!

~

7.

Kezdetnek beszerzek pár ginkgo csemetét és neki állok minél többet festeni, hogy egyre jobb és jobb alkotások szaladjanak ki az ecseteim alól.

Azt akarom, hogy a családunk és az én nevem sem merüljön feledésbe és ezért bizony tennünk kell, de a családunk szeretettel körbefont egysége semmivel sem bontható meg szóval ez kell, hogy a siker titka legyen….a szeretet és az egység!

Remélem hamarosan megtalálom majd azt a titokzatos „T.-t” is aki hű társam lesz majd az életem során…érzem, hogy nemsokára találkozni fogunk!

Tudom, hogy egy álomra nem lehet alapozni a jövőt, de ez az álom most nagyon sok erőt adott nekem, hogy felkeljek a padlóról …

~

*Az utolsó rész nem véletlenül lett erre a napra időzítve ugyanis április 2.- án (ma) van Júlia halálának az évfordulója…:(

„Csak az hal meg akit elfelejtenek…” így szól ugyebár az a bizonyos idézet…Júlia emléke pedig örökké élni fog…a munkái örökre hirdetni fogják földi létét…a családja és a tisztelői is szívükben örökre őrzik kedves emlékét!

A „képregények” mellett az első kisregényemet is az Ő (és a családja) emlékére írtam amelyet itt tudtok elolvasni, ha szeretnétek:

https://mek.oszk.hu/20300/20315

A második rész főszereplője Júlia öccse Miklós volt, de ha szeretnétek akkor azt is eltudjátok olvasni itt:

https://mek.oszk.hu/21300/21341/index.phtml

És ez bizony nem a reklám helye ám, mert telejsen ingyenesen elérhető írásokról van szó…hisz, hogy Zsolnay Vilmost idézzem:

„Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy.

Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre.

Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.”

Ezzel bizony én is így vagyok, ha írok vagy alkotok… 😉

*”Aláfestő zeneajánló” a kisregények és a képregény olvasásához…csak stílusosan…aki olvasta már esetleg őket akkor tudja miért ezt a dalt /feldolgozásait ajánlom a kisregények olvasása mellé 😉

Régen & Most – Pécsi Egyházmegyei Levéltár Káptalani Levéltára (Pécs)

Régi fotó forrása: ~ Fortepan / Hunyady József (1947-es fekete -fehér fotó)

Forrás: ~ Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ (1960-as színes fotó)

*Új, színes fotó: saját kép.

A boldogság szigetének épült, de az örökre sajgó gyászoló szív jelképe lett – Nádasdy -kastély (Nádasdladány) #épsztoripercek17

~ Épült:

1873 és 1876 között.

(1876-ban nyerte el a végleges formáját a kastély a különböző bővítések által.)

~ Építtetője:

Gróf Nádasdy Ferenc és imádott felesége gróf Zichy Ilona közösen álmodták meg ezt a meseszép kastélyt otthonuknak, a kastély tervező építészei pedig (ugye „több szakaszos” volt a bővítés, építkezés így több építész is rajta hagyta a kézjegyét a kastélyon):

  • Linzbauer István
  • Hübner Nándor

és Hauszmann Alajos voltak.

~ Építészeti stílusa:

Romantikus, historizáló, neogótikus, angol Tudor- stílusú kastély…remélem nem hagytam ki semmit a felsorolásból.

~ Jelenlegi állapota:

Tökéletes állapotban van a kastély, nemrég lett felújítva.

~ Érdekességek:

1. A kastélyt Nádasdy gróf és neje Ilona terveztette egy már meglévő barokk kúria „ újragondolásaként” és úgymond a „boldogság szigetének” épült, de sajnos az ifjú feleség már nem láthatta a terveik szerint felépült otthonukat ugyanis alig 24 évesen elragadta a halál szeretett Ferencétől és imádott gyermekeiktől.

Szegény Ilona az éppen tomboló 1873-as kolerajárvány áldozata lett.

2. Nádasdy Ferenc annyira imádta a feleségét, hogy soha többé nem nősült meg és mindent úgy rendezett be a kastélyba ahogy együtt megálmodták Ilonával, hogy ezzel is tisztelegjen az emléke előtt.

Gyakorlatilag úgy élt ott Ferenc mintha Ilona is vele lenne…csak Ő a szívében élt tovább vele.

3.A kastély Tudor- stílusára sokak szerint azért esett a család választása, mert bizonyos legendák szerint a Nádasdy család ősei Angliából származnak.

4. Az épület az 1500-as évekbeli angol és skót kastélyokat mintázó külleme ellenére minden modern „pompával” fel volt ruházva: be volt vezetve a víz, a gáz, sőt még a telefon is a kastélyba!

5. A kastély legkülönösebb éke az „Ősök csarnoka” elnevezésű terem, ahol a család legjelentősebb tagjainak a képmásait tekinthetik meg az odalátogatók.

6. A kastélypark meseszép, tava és kertje is szépen gondozott (no nem mindig volt ám így…ugye a háború utáni idők sehol sem voltak „egyszerűek”).

7.A Nádasdy – kastély 1993 óta van műemlékké nyilvánítva.

8. Hosszú és olykor sanyarú évek vannak a kastély mögött.

A háborúk viharjain (jelen esetben kifosztásain) túl volt, hogy a teljes „leépülés” is fenyegette az épületet, de szerencsére időbe megfelelő kezekbe került a kastély és a 2021-es (fejújítások utáni) átadása után ismét látogatható és múzeumként várja az érdeklődőket.

~ Képek a kastélyról:

~ Dohányzó/szivarszoba a kastélyban, ami „árulkodik” a gróf vadászat iránti szenvedélyéről ~

~A kastély különleges könyvtára ~

*

—————————————————————————————————————————————–

*Képek forrása:

~A kastélyt teljes egészében kívülről ábrázoló kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Teljes, hivatalos forrás megjelölése / leírása pedig:

„A Nádasdy-kastély és parkja. A felvétel 1895-1899 között készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.13.037”

~ Az „Ősök termét / csarnokát” ábrázoló kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Leírása:

„Nádasdy-kastély, „ősök terme”. A felvétel 1895-1899 között készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.023”

~ A kastély különleges könyvtárát ábrázoló kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

„Nádasdy-kastély, könyvtár. A felvétel 1895-1899 között készült. A kép forrása egész pontosan:

 Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.021”

~ A kastély agancsokkal díszített dohányzó/ szivar szobájáról készült kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

„Nádasdy-kastély, dohányzó. A felvétel 1895-1899 között készült.

A kép forrása pontosítva:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.022”

„A Négyek Figyelő tekintete” a Műemlékek utcájában – avagy #épsztoripercek  a pécsi „négy asszonyos házról”

Pécs egyik legkülönlegesebb hangulatú utcája kétségtelenül a Ferencesek utcája.

Erre sétálgatva mindig rengeteg műemlék épületen megakad a szemem.

A sok gyönyörű épület közül ebben a bejegyzésben most egy kevésbé ismert és általam csak „Négyek-házának” emlegetett épületet szeretnék ma Nektek bemutatni. ?

Erre az egyébként eklektikus stílusú lakóházra anno még 2019-ben az egyik férfi ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy érdemes ám ezt az épületet jobban megnézni, mert jó pár figyelő tekintet szegeződik le róla reánk…na, jó lehet, hogy nem ezt hozta fel érvként az épület mellett, de ez így szebben hangzik. 🙂

Maga az épület ahogy megtudtam 1880-ban épült és az építtetője Szántó Antal volt.

Szántó Antal (1842 – 1922) építésznek egyébként nem csak a Ferencesek utcája, hanem több pécsi utca is jó pár gyönyörű épületet köszönhet.

Neki köszönhető például a Vasvári-villa és a ház is, hiszen ezeket is ő tervezte…persze a megrendelők igényei szerint.

 Érdekesség:

Szántó vagy „Szánthó’ (ahogy még megjelenik néhány régi cikkben a neve) 1868 – ban érkezett egyébként Pécsre, ahol is Ivánkovits Istvánnal kezdett el dolgozni, akinek végül 1874-ben át is vette az irodáját.

A most megszemlézett épületünk egyébként védettségét tekintve műemlékvédelem alatt áll és az állapota is megfelelő.

Ha jól tudom, akkor jelenleg egy ügyvédi iroda működik itt az „elődökről” sajnos nem tudni semmit.

Ha valaki tud esetleg róla bármit akkor szívesen várom kommentben az információkat, kiegészítéseket! 😉

*Fotók: saját képek. 🙂

Építészet & Költészet – 14. rész – Róma / Rippl – Rónai – villa (Kaposvár)

GYŐRI LÁSZLÓ:

A RÓMA VILLA

„Ülj csak le! mordult rám és máris új
papírt feszített a deszkájára. Túl
a Róma villán, Kaposvár felett…”
Meglátogattam azt a szent helyet
Kaposvár fölött, ahol még Ady
is járt (a város büszkeségei
Ady s Rippli, a szülötte somogyi),
és rámmordult két irdatlan kuvasz –
aztán egy hang; egy halk, udvarias
hang invitált a kastélyba, csak a
mester hiányzott és egy „ülj oda”,
de az örökre. Elöntött a düh
(a fiatalnak sokszor ez a mű)
a vers miatt. Hogy könnyű volt neki,

de én itt élek: ez a gyűrt penész
a pasztellvázlat s nem szignálja kéz.

(1989)


 
A villáról szóló írásomat itt tudjátok elolvasni:

*Vers forrása:

https://epa.oszk.hu/00000/00016/00044/990418.htm

*Kép forrása:

~ Új Dunántúli Napló, 1997. 11. 30.-ai száma / 6. oldala, Méhes Károly cikke

„Volt egyszer rég, egyszer rég…” – Műemlékek, melyek már csak „kép-alapokon” állnak (tovább) – 5. rész: Szent Demeter – templom (Tabán, Budapest I. kerület)

1751 nyarán szentelték fel a mai bejegyzés főszereplőjét az egykori szerb ortodox Szent Demeter – templomot, melynek a tervezője Mayerhoffer Ádám volt.

A templom a tabáni / Rácvárosi szerb közösségnek már valójában nem az első temploma volt ám, ugyanis volt már egy fából készült és egy kisebb elődje is a templomnak ugyanezen a néven.

Az új templomot azonban sajnos nem kímélte a Sors ugyanis tűz és víz is sújtotta szó szerint az épületet.

A tűzvészből és az árvízből még, ha nehezen is de „kilábalt” az épület (elnézést kérek a furcsa hasonlatért), de mint oly’ sok épületnek végül a Szent Demeter -temploménak is bizony a II. Világháború pecsételte meg a sorsát…igaz nem menthetetlenül.

Végül az aktuális politikai hatalom azonban 1949-ben úgy döntött, hogy „nem érdemel” esélyt a templom a felújításra így inkább romba döntötték mintha soha nem is létezett volna.

A templom értékes bútorzata azonban szerencsére meg lett óvva az utókor számára azzal, hogy át lett helyezve a pesti „testvértemplomba”.

A Szent Demeter – templom kevese azoknak a lerombolt műemlékek egyikének, amelyek egykori létéről nem csupán csak képek tanúskodnak, hanem valamilyen emlékmű is…

De miért is írom ezt?

Hát azért, mert képzeljétek a templom épületének egykori helyéhez igen közel állíttatott fel a Szerb Országos Önkormányzat egy szép haranglábat a Szent Demeter – templom emlékre!

Gyönyörű gesztus ez egy gyönyörű épület emlékére az már egyszer biztos!

*A harangláb a Döbrentei téren található.

*Képek forrása:

~ Téli kép forrása: Fortepan / Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi

~Romos kép 1945-ből, melyen balra az Alexandriai Szent Katalin-templom, jobbra pedig a romos Szent Demeter szerb templom látható

Kép forrása: Fortepan / Fortepan

*Információk:

ADT.

Műemlékek a tél „festővásznán” – 3. rész

1.

Forrás: Fortepan / Lőrincze Judit

Az 1939-es fotón a budapesti Gellért Gyógyfürdő látható a Kelenhegyi út felől nézve.

2.

Forrás: Fortepan / Vargha Zsuzsa

Az 1915-ben készült fotón a soproni Hegy utca látható, a háttérben pedig a Szent Mihály-templom.

3.

Forrás: Fortepan / Piarista Levéltár/Holl Béla

A fotó 1970-ben készült Vácon. A képen a március 15. tér látható, szemben vele pedig a Fehérek temploma.

Építészet & Költészet – 13. rész – Szent Mihály-templom (Kolozsvár)

REMÉNYIK SÁNDOR:

TORONY

Tegnap este az erkélyablakon
Át néztem: be különös a torony.
 

Szent Mihály templomának a tornya
Olyan csodás volt, olyan új-forma.
 

És mégse láttam még ily ismerősnek,
Ily közelinek, ilyen mese-hősnek.
 

Sohase láttam így keretbe vágva,
A városból, a világból kivágva.
 

Ily nyugalmasan, szépen egyedül,
Mindenen túl, és mindenen felül.
 

Sötét vállát a holdfény meg nem ülte,
Szánkázott rajta, lebegett körülte.
 

Ő nőtt, csak nőtt a derengésen által,
Húzta, húzta a lelkemet magával.
 

S ahogy nőttem, úgy keményedtem én,
Szédült a hold lelkem orom-kövén.
 

Kőcsipkéimnek komor erdejében,
Elaludtak a vágy-galambok mélyen.
 

És a fájdalom vércsevisongása:
Csak egy-egy csúcsív égbenyilalása.
 

S az egész bűvös, zord-erejű látás:
Egy kővé harsant diadalkiáltás.
 

Végül ott álltam én, keretbe vágva,
A városból, a világból kivágva.
 

Nyugalmasan, gyönyörűn, egyedül,
Mindenen túl és mindenen felül.
 

Amíg újra emberré nem omoltam. –
A tornyot nézve, én is torony voltam.
 (1923 november)

*Vers forrása: Arcanum

*Képek forrása:

~ Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek

1916-os fotó.

~ Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

„Látkép a Fellegvárból, balra a Szent Mihály-templom. (1900)

~ Fortepan / Fortepan

Fő tér, Szent Mihály-templom és Hunyadi Mátyás szobra. (1905)