Ének a hosszú télhez Óh, meddig kell még a nyers szél Dérdúrságát szenvednünk! Engedd már óh makrancos tél, Zúzos lárvád elvetnünk! Vidd el rólunk vad honjába A mord éjszak tunya seregét: Hadd láthassuk pompájába A vidító kikelet egét!
A gémbergő természetnek Engedj egy kis tágúlást; A sok béburkolt életnek Lágy szellőtől újúlást. A madár hadd csimpalykódzon A bimbózó csere tetején; Egy kis fűszál hadd nyújtódzon, S egy szem harmat legyen a helyén
Akkor mink is megfrissűlvén A tavasz jóvoltából, S új lélekkel felperdűlvén A sut rekkent zugjából, A zsendűlő természetbe Víg énekkel ki-kiszaladunk: S egy-két verset tiszteletbe, Csak halj meg tél, neked is adunk.
Képek forrása:
1.Fortepan / Schermann Ákos
Selmecbánya
„Előtérben a Hegybányai- (másnéven Szélaknai-, Piargi-) városkapu, mögötte a Leányvár, a háttérben balra a Kálvária.”
Annyira nagyon vágyom már azokra a reggelekre amikor madárcsicsergésre kelhetek majd…nincs is ettől szebb ébresztő!
Tavasszal mesés a gyár udvara, a kertünk…festeni sem lehetne szebbet, de én azért mindig megpróbálkozok vele.
Az éledező természettől csak egy valami foglalkoztat most jobban mégpedig az, hogy a nővérem szívében is éledezni látszik az a csoda amit szerelemnek hívunk.
Ki gondolta volna (Ő biztos, hogy nem), hogy pont egy farsangi bálon talál majd rá a szerelem egy hűvös pár héttel ezelőtti estén.
Úgy néz ki, hogy a mi családunkban minden nagy dolog egy fagyos naphoz köthető…
~
Drága jó nővéremnek mindig a család volt az első, ezidáig a gyárnak szentelte minden egyes percét, szinte nem is volt alkalma még igazán élni…de talán majd most!
Őt sosem érdekelte a móka vagy a kacagás, a táncok és piknikek,…sosem volt annyira különc mint én.
Ő mindig a komoly és felelősségteljes nővér szerepében tündöklött, aki ha kell keményen megdorgál, hogy „ejnye-ejnye J. nem szabad mindig álomvilágban élni” és most tessék, végre Ő is mer álmodozni!
Azt hiszem, hogy sikerült megtalálnia azt a férfit aki a tökéletes társa lehet egy életen át, mondom én ezt úgy, hogy tényleg csak pár hete ismerik egymást, de oly’ nagy közöttük a harmónia!
~
A jóképű szívrabló egyébként geológus és élénken érdeklődik a gyár élete iránt szóval ezzel az érdeklődésével már édesapámék bizalmát is sikerült elnyernie.
Szívből örülök a bimbózó boldogságuknak, talán amire az első rózsa kinyílik majd a kertben addigra az Ő szerelmük is kivirágzik majd!
~
Mindig is határozott és független nőnek tartottam magamat, olyannak akinek nem kell férfi a boldogsághoz, mindig is elvoltam a saját kis világomban de a nővéremék szerelmét látva rá kellett döbbennem, hogy talán tévedtem…
24 éves vagyok, sokak szemében talán már túl idős a házassághoz, de nem a társadalmi elvárások miatt akarok majd férjhez menni….csak a szerelem vezethet majd az oltár elé.
Valakinek megadatott az a szerencse, hogy egész fiatalon megtalálja a szerelmét, a lelki társát, de én nem csak lelki társat keresek hanem szövetségest is….egy olyan férfit aki ugyanúgy látja a világot min ént, egy olyant aki úgy fogad el ahogy vagyok és a hibáimat is épp annyira szereti majd mint az erényeimet.
Lehet, hogy nem is létezik ilyen férfi….ki tudja?!
De nem esem kétségbe, mert itt van nekem a festészet, az alkotás, a családom és így nem leszek sohasem magányos.
Hogy is lehetnék kétségbeesett és szomorú amikor annyi mindennek lehet örülni az életbe?
Öröm, hogy láthatod a szeretteid boldogságát, öröm az is, hogy minden egyes alkotással itt hagysz magadból egy kis darabot az eljövendő időknek és azért is mosoly húzódik a számra, hogy elégedett emberek vesznek körbe akikkel vígan együtt tudok dolgozni…
Nekem ez is elég…aztán persze megint elolvasok majd egy szép tündérmesét és újból elkezdek hinni az igaz szerelemben és a hercegekben… no,de be is fejezem mára az írást, hátha pont most maradok le a nagy találkozásról!
A tél rajzolt. Száz fehér-fekete vázlatán a bokrok szerkezete s a nagy fák sok törékeny ág-boga oly gyönyörű volt, hó és zuzmara olyan dús dísz, hogy szemem-szám elállt. Próbáltam utánozni a csodát, a gondos művészetet, amivel szépségeiket fedeztette fel; de a ceruzám ügyetlen maradt. Hány árnyalatot, hány új vonalat kapott egy dőlt kerítés! És milyen tisztán mutatta, mily érzékenyen a hó a cinkék s varjak lábnyomát, s ahol meggyűlt, a szél örvényeit! Szép volt a táj, a szó, hogy: „Havazik!”, még ünnep, s volt szenünk, fűteni, fánk, mégis borzadtam tőle: emberek fagytak meg télen s éhes verebek.
*Tudom, hogy választhattam volna vidámabb téli verset, de ebben benne van minden, ami a télre jellemző és sajnos nem csak a „cukormáz” az… Szabó Lőrinc az egyik kedvenc költőm és nagyon jól „elcsípte” a versében a tél milyenségét…azt, hogy a tél egyszerre szép és veszedelmes, kegyetlen, rajzol / épít (gyönyörű téli tájat, jégvirágokat stb.) és mégis sokszor rombol ( pl: a Rózsafán található Perczel kastély sorsát az idei tél biztos, hogy megpecsételi ☹) …de mint tudjuk tél nélkül nincs tavasz…és Karácsony sem… Az utóbbi évek nagyon nehezek voltak mindenkinek, de tiszta szívből azt kívánom, hogy a lehető legszebb Karácsonya legyen mindenkinek! Tudom, hogy Karácsonykor az érzelmek is hullámzóbbak, de ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy a lelkünk is „fázik”: https://www.kapcsoljegybol.hu/o/17_lelki_elsosegely_telefonszolgalatok Hatalmas nagy ölelés mindenkinek!
Ajtósi Dürer sor 37., az egykori Erzsébet Nőiskola )napjainkban Teleki Blanka Gimnázium) 1905. telén, Fortepan / Fortepan, szerző: Klösz György
3. 1907-es felvétel az Ótátrafüredi Grand Hotelről, Kép forrása: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége Helyszín: Ótátrafüred, Szlovákia.
4.
A Parlament és jégzajlás a Dunán 1941-ben, Fortepan / Konok Tamás id
Az egykori Vadászkürt Szálló építtetője Hirschfeld Sámuel volt, aki nem csupán a Vadászkürtöt hanem a híres Pécsi Sörgyárat is a magáénak tudhatta. A Vadászkürtnek is( mint több más meseszép épületnek) a ma is a helyükön álló Konzum Áruház építése pecsételte meg a sorsát Végül az 1974-es esztendőben láthatták utoljára a pécsiek ezt az igen különleges épületet ami pár perc alatt vált semmivé. 🙁 A Vadászkürt bontását anno élőben közvetítette a rádió, az erről szóló felvételt itt tudjátok meghallgatni, ha szeretnétek: https://www.youtube.com/watch?v=xUQ4J_-CDcM ~Videó / hangfelvétel forrása: a link is mutatja, de kiírom inkább, hogy: Pécsi Rádió YouTube csatorna. A linkelt videó alatti leírásban pedig a hangfelvétel feltöltője jelöli az eredeti forrást is. ~
~ Kép forrása: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38. (1993) –
Történettudományok – B. Horváth Csilla: A Múzeum helytörténeti gyűjteményében lévő, Pécset ábrázoló képes levelezőlapok, V. Irgalmasok utcája, Kossuth (Majláth) tér (145. oldal).
A ma látható épület a végleges külsejét az 1800-as évek elején nyerte el.
~ Tervezője:
Ismeretlen.
(*1773-tól viszont egy ideig Nepauer Mátyás építőmester volt a ház tulajdonosa, így ő biztos alakítgatott az épület régi külsején, de a ház eredeti tervezőjének a nevét sajnos egyik általam olvasott forrás sem említi.)
~ Épület stílusa:
Klasszicista stílusú épület mely a vakolata alatt középkori (gótikus) stílusjegyeket magán viselő csodákat rejtegetett, melyek közül egy pár idővel újból láthatóvá vált.?
~ Jelenlegi állapota:
Jó állapotú műemlék épület.
~ Érdekességek:
1.A Vörös Sün Ház Budapest legrégebbi ma is használatban lévő épített kincse.
2. Az épület helyén egykoron (az 1200-as években) 4 szomszédos gótikus stílusú épület állt, Buda török kézről való visszafoglalása után viszont már csak 3 épületről szól tovább ez az ÉP-sztorink. ☹
Ezek a romjaikból újraéledő épületek valamilyen szinten össze lettek az újjáépítésük után „fonva” /vonva és ezek közül a Hess térre néző lett a bejegyzésem szereplője.
3. 1686-ban az épület előtt roskadt össze örök álomba „zuhanva” Buda utolsó török kormányzója Abdurrahámán Abdi Arnaut pasa.
4.Bár nem időrendileg haladok, de fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy az épület az 1300-as években Kont Miklósé (Nagy Lajos király pohárnokmestere, majd nádor) volt.
5. A házban őrizték egy kis ideig szintén az 1300-as évek környékén (de már inkább a végén) Remete Szent Pál testereklyéjét is ugyanis a Kont család a pálos rendnek adományozta az épületet.
Ezekben az időkben „Remete Szent Pál testét őrző ház” néven volt ismeretes az épület.
6. Itt nyitotta meg a kapuit Buda első fogadója is, ezért sokan Vörös Sün fogadóként emlegetik az épületet a Vörös Sün elnevezés helyett, mely nevét 1696-ban kapta meg az épület.
7. A házon nevéhez hűen a mai napig látható egy vörös sün domborműként megalkotva.
8. A Vörös Sün igen színes múlttal rendelkezik ugyanis a fentiekben felsoroltakon túl érdemes tudni róla, hogy itt aztán volt: trónörökös tulajdonos is, táncterem, Buda első színielőadásai is itt lettek megtartva, de volt itt még gyermekszínház, fogorvosi rendelő, ételbár és még bordély is…
9. Jelenleg, ha jól tudom akkor egy ajándékbolt működik ebben a nagymúltú és szép műemlék épületben.
*Az épület helyileg Budapesten a Budai Várnegyedben található a Hess András tér 3. szám alatt.
Valójában az egész környék ott megérne külön – külön egy ÉP-sztorit…szerintem nem is kell kifejtenem, hogy miért. ? #csodakörnyék
*Régi (fekete -fehér) Fotók forrása:
~Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ
Az 1828-ban felépült palota tervezője Hild József volt.
Több fontos intézmény otthona is volt az épület.
A palotának több névrokona is volt / van hazánkban. ?
Eme mesés klasszicista épületnek is a sorsát a II. Világháború pecsételte meg…igaz menthető lett volna a palota, de végül a bontása mellett döntöttek, és 1948-ban végre is hajtották a lebontását.
A palota helyén sajnos nem mondható el, hogy méltó utódja épült az épületnek, ha a külső jegyeit nézzük az utódjának, hiszen nem igazán illik bele abba a környezetbe, ahol áll…szerintem!
Ez az „utód” nem más mint az 1980-as években épült és először Atrium Hyatt Hotel majd Sofitel Budapest Chain Bridge szálló néven ismert szálloda lett, mely bár már egy ideje (2020 decembere óta) bezárta a kapuit, de ha jól tudom ennek az ideiglenes bezárásnak az oka csupán csak az, hogy
fel lesz újítva (szebb külsőt kap majd a tervek szerint) plusz egy újabb szinttel is bővül majd a luxusszálloda.
*A bejegyzéshez csatolt fotó a palotáról 1873-1879 között készült.
*A palota helyileg Budapesten volt található.
A pontos cím, ahol egykoron állt: Széchenyi tér 2.
Amikor a Lloyd épült akkor még Kirakodó tér volt a térnek a neve, amely egyébként utána Roosevelt térnek lett átkeresztelve és ezt a nevét 2011-ig meg is tartották a térnek. #tértértér 😀
~ Kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.080
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei ~
A mai bejegyzés főszereplője a nemrég „felfrissített” Zsolnay – kút lesz, mely emlékkútról és a történetéről már ebben a Hátizsák Podcast epizódban meséltem Nektek:
Arra gondoltam, hogy régi és új képek segítségével most egy kicsit „odavarázsolnám” magunkat eme csodálatos kút elé úgy, hogy több évet is érintenénk ezen az „időutazáson”.
Idén októberben szerencsére sikerült elcsípnem a kút felújítási folyamatából is egy kicsi mozzanatot és gyorsan meg is örökítettem ezt a pillanatot fénykép formájában is, hogy az időutazásunk végén a legújabb és legfessebb kinézetét is láthassuk ennek a csodakútnak. ?
A kút történetén túl (amelyről a fentebb linkelt epizódban mesélek Nektek) érdekességként még azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy bizony a kút különlegessége sajnos pár rongáló figyelmét is magára vonta és volt, hogy egy „kútmászót” is „magához vonzott” …utóbbi igaz, nem rongálni, hanem „mókázni” akart, de a kút megmászásával bizony mégis csúnyán megrongálta azt az 1980-as években.
Szerencsére akkoriban sem hagyták sorsára a díszkutat és napjainkban is óvva van a kút a felújítások által az útókor számára. ?
Nem is meglepő ez a féltés a Zsolnay – kút irányába ugyanis díszeivel együtt a város egyik éke és a „Pécs-szimbólumok” egyike.
A kút helyileg Pécsen a Széchenyi tér déli részén található az Irgalmasrendi templom előtt.
A kúton olvasható felirat a következő:
„Zsolnay Vilmos emlékkútja Legyen örök szemtanúja Pécs város virulásának Lakói boldogulásának.”
Bármikor amikor elolvasom ezt az idézetet szinte várom, hogy a „hajnalfényűn” csillogó eozin díszekre (igen ökörfejekre, de így leírva kicsit „ront” ez a szentimentális mondandómon :D) pillantva nem a saját tekintetem tükröződik róluk vissza, hanem a régi korokból rajtuk megcsillanó – megpihenő tekintetek, megmutatva ezáltal egymásnak azt, hogy bármilyen esztendőt is írunk, bárhogy is boldogulunk, de a kincseinkre, a város ékeire mindig büszkén és óvón tekintettünk…és hát azt, hogy a szép dolgokra való rácsodálkozás öröme kortalan. ? #kicsitbarokkosEvelineskörmondat 😀
Köszönjük ezt a csodát Zsolnay Miklósnak és mindenkinek aki részt vett a kút születésében, épülésében, szépülésében és óvásban….régen és most is! ?
A díszkútról a poszthoz csatolt képek a következő években készültek:
~1940
~ 1953
~1954
~2019
~2022.
*Képek forrása:
~ Színes fotók: saját képek. ?
~ Régi, fekete – fehér fotók forrása:
-Fortepan / Erky-Nagy Tibor (1940-es fotó, a kút szomszédságában kicsit távolabb egy idős hölgy üldögél, valószínűleg árus volt, aki „kitelepült” a térre a portékájával szerencsét próbálni. ?)
-Fortepan / Fortepan/Album061 (1953-os fotó, egy hölgy nézi rajta a díszkutat)
-Fortepan / Császy Alice (1954-es fotó, csak a kút látszik, háttérben hölgyek és „Posta…” felirat)
1.Egykoron a szőlőtolvajokat lesték (és ezen célból is építették meg az épületet) a toronyból ugyanis régen Kőbányán virágzott a szőlőtermesztés.
Igen finom borairól is híres volt egyébként az akkoriban még önálló településnek számító Kőbánya.
(*A 19. század végéig volt önálló település Kőbánya.)
2. Kőbánya egyik jelképe a Csősztorony, olyannyira az, hogy még a címerében is látható.
3. A teljes épület nem csupán „tolvaj-lesre” épült, hanem a vezető csősz is itt lakott az épületben az úgynevezett „őrházban”.
4. A 19. század végére a helyi szőlőtermesztés sorsát sajnos egy súlyos filoxéra-vész megpecsételte így idővel az épület más „szerepeket” kapott Kőbánya életében.
5. Hosszú ideig vendéglátóhelyként (borozó+étterem) született újjá az épület és ha jól tudom jelenleg is egy bisztró otthona a Csősztorony (igaz más jellegű tervek is voltak az épület sorsával kapcsolatban, de azokból végül nem lett semmi).
6. A teljes műemléki védettséget 1949-ben kapta meg a Csősztorony.
Álmomban a gyár udvarán sétálgattam azon tűnődve, hogy melyik perzsa motívum mutatna jól egy teáskannán, igen egy teáskannán!
Azt hiszem ez már a honvágy biztos jele…
Ki gondolta volna, hogy pont engem kap el előbb ez az érzés és nem a nővéremet!
Én a nagy szabadság szerelmese aki úgy érezte magát otthon mint egy aranykalitkába zárt rabmadármost azon kapom magamat, hogy hiányzik az otthon illata.
Persze a családom és az izgága öcsém hiánya is szerepet játszik abban, hogy ez az érzés eluralkodott rajtam, de majdcsak megbirkózom vele….egyébként is hamarosan újból látni fogom Pécset.
No, de elég is lesz mára a siránkozásból…tanulni jöttem Bécsbe, nem pedig Pécsről nosztalgiázni!
~
2.
Jákob egyébként nagyon nagy segítségünkre volt abban, hogy az Österreichisches Museum für Angewandte Kunst gyűjteményét tüzetesen áttanulmányozzuk a nővéremmel.
Imádok új felfedezéseket tenni és egyre több és több helyre elakarok még jutni azért, hogy minél többet tanulhassak….azért, hogy jobb festő lehessek.
Ez a vágyam, nem óhajtok mást az élettől…minden más amit kaphatok még a Teremtőtől az már csak plusz jutalom.
~
3.
Nem tudom, hogyan mondhatnám el Édesapának azt, hogy nem akarok a gyárban megöregedni…olyan nehéz ilyesmiről beszélni vele!
A gyár a mindene, a mindenünk, nem akarom cserbenhagyni, de nem is tudok tovább úgy élni, hogy azt hazudjam Neki, hogy megelégszem annyival amit ott alkothatok.
Többre vágyom minthogy kerámiákat díszítsek…festeni akarok portrékat, tájképeket és minden csodát ami megragad.
Elmennék akár még gyalogszerrel is a világvégére is ha ott inspiráló élményeket szerezhetnék nagy festőmesterektől…
Ha hazautazunk akkor ez az őszinte vallomás lesz az első dolgom…nem tudok tovább egy mások által elvárt életet élni, egy szabadabb életre vágyom!
~
4.
A múzeumból hazafelé sétálgatva egy szűk kis utcából csalogató zeneszóra lettem figyelmes amit természetesen nem hagyhattam figyelmen kívül.
Hosszas noszogatás és a közös táncóráink vidám perceinek vázlatos felsorolása után sikerült T.-t is meggyőznöm, hogy járjunk utána, hogy pontosan honnan is jönnek ezek a vidám dallamok.
Nem is kellett sokat keresgélnünk azt a helyet ahonnan a zene szirén hangjai elindultak csalogató útjukra.
Meglepetésünkre a zene szirénjei egy szomorú szemű harmonikást takartak aki egy kis kávézó előtt játszott egy vidám dallamot.
Annyira furcsa és diszharmonikus volt ez a látvány, hogy a hirtelen kitörő lelkesedésem is alábbhagyott, de csak egy pillanatra!
Megvártam amíg befejezi a muzsikus a nótát és kértem, hogy játsszon el Nekünk egy olyan dalt amit tiszta szívéből szeretne most eljátszani, egy olyan zenét ami leírja azt amit most érez…játssza ki magából a fájdalmát még ha kevesebben is lépnek oda hozzá azért mert egy szomorú dallam riasztóan hathat az emberekre akik még olykor a saját problémáikkal sem képesek szembenézni… ne másokkal törődjön, zenéljen most magáért, magának!
~
5.
A szomorú szempár hálás tekintetének melegét még most a napló felett görnyedve is érzem!
Eredetileg azt terveztem, hogy az utca közepén táncra perdülök és minden járókelőt bevonok a táncba, de lám-lám egy sokkal nagyobb élményt sikerült ma szereznem….ismét megtapasztalhattam azt, hogy egy jó szó csodákra képes és örülök, hogyha csak 1 percre is de felvidíthattam ezt a kedves bécsi harmonikást!
Borzasztó érzés lehet az ha valaki nem azt csinálhatja amit szeretne, márpedig Ő láthatóan nem ott és azt muzsikált amit a lelke megkívánt.
Kisfiú korában amikor először a kezébe fogta a harmonikáját akkor biztos egy szebb és jobb életről álmodozott, teltházas zenés estekről, elithelyeken történő örömzenélésekről, vastapsról és most mi jutott szegénynek?!
Egy szűk utca ridegsége…
Vajon nem volt túl bátor, hogy harcoljon a céljaiért és beérte kevesebbel vagy a céljai voltak túl gyávák ahhoz, hogy a megvalósítás útjára lépjenek?
Ki tudja mi vezetett el idáig…nem tudok róla semmit, de elgondolkodtatott az amit láttam. Néha az álmok csalókák….mi van ha én is túl nagyot merek álmodni és egyszer csak az utcán fogok fillérekért festegetni olyasmiket amiket mások kérnek tőlem csak azért, mert dacosan kiléptem a családom óvó szárnyai alól…
~
6.
Hiszen az én jövőm már biztosítva van a gyár által miért kellene kísérleteznem, kockáztatnom…festeni festhetek amúgy is…
Amint leírtam ezeket a sorokat már meg is bántam….ez a gyáva nyúl nem Én vagyok…pont nem én vagyok az aki a családja hírnevéből akar megélni…én én vagyok…még ha egy percre el is bizonytalanított mások Sorsa…én tudom ha igazán akarom akkor függetleníteni tudom majd magamat a gyár életétől.
Azt akarom, hogy az utókor ne úgy emlékezzen rám mint J. a nagy gyártulajdonos leánya, hanem úgy, hogy J. a festő, keramikus, boldog lélek aki kitudott bújni a gyárkémények árnyékából úgy, hogy közben hű maradt a családjához is.
Nem lehetetlen vállalkozás…lesz miről beszélgetnem a szüleimmel!
