Home Blog Page 19

Mecseknádasd titokzatos várának a története – avagy a „Rékavár” legendája

Mecseknádasd és Óbánya között található egy vármaradvány, amit Réka-várként emleget mindenki, de néhány forrásban Rákvárként is szerepel a neve.

Ennek a vármaradványnak (a rom szót még mindig utálom?) az építéséről, építtetőjéről, tehát úgy összességében az egész egykori vár épülettörténetéről nem maradt fenn sajnos semmilyen információ ezért a „rejtélyek váraként” is hívhatnánk akár, mert tényleg sok rejtély és legenda lengi körbe a várat…mert ugye ilyen esetben szabadon szárnyalhat mindenki fantáziája, ha nincs semmi konkrétum az adott épület történetéről, ami számomra kihívás is tudna lenni, mert egy kisregény méretű történetet is tudnék a vár köré kreálni, de akkor hol maradna a hitelesség??

Számomra mindig kicsit bosszantó, ha nem sikerül kiderítenem valamit vagy ha túl sok a „ha”, „valószínű” és az „esetleg” szó egy tanulmányban vagy cikkben, de sokszor tényleg csak a feltételezések maradnak egy-egy #épsztorival kapcsolatban…?

A legnépszerűbb teória szerint a „Rékavárat” Attila hun király építette Réka nevű feleségének és innen jött a vár elnevezése.

Ez egy igen „kreatív” legenda, de alapja sajnos nincs annak, hogy igaz is lenne, de ezt mindenképpen megakartam veletek osztani!

A várat egyébként a 13. században említik először az oklevelek, addig mintha nem is létezett volna szóval nagyvalószínűséggel a 13. század elején épülhetett a vár.

A legelső és legátfogóbb vizsgálatot a várral kapcsolatban Papp László régész végezte 1963-ban, ezzel kapcsolatban Hungaricana -n megtaláljátok a teljes írását a várnál történt ásatás eredményeiről, de az írás pontos címét leírom majd lent a források között, hogy könnyebb legyen megtalálni azoknak, akiket esetleg érdekel az ásatás teljes története.?

Ezen 1963-as munkálatok során egyébként megállapították azt, hogy egykoron, hogyan is nézhetett ki a vár és a keletkezésének az idejét is megpróbálta Papp László behatárolni.

Papp munkája során egy többszintes öregtorony és egyéb épületek maradványait is megtalálta.

És most nézzünk meg együtt egy viszonylag kisebb ámde fontos idézetet Papp László írásából, ami segíti azt, hogy jobban átláthassuk a vár #épsztoriját:

„Nyilvánvaló, hogy Rékavár esetében magánvár építkezéssel állunk szemben. A tatárjárás után, illetve a feudál-oligarcha anarchiának XIII. századi, egyre inkább kibontakozó állapotában a birtokos főurak egyike biztonságot teremthetett a maga és családja, valamint értékei számára a via magna-tól távol ugyan nem eső, de egykönnyen szembe sem tűnő, hegyektől közrezárt, meredek ormon épített, a kor viszonyaihoz képest jól megerősített kastélyban.

A vár területének 5500 m2-t meghaladó nagysága, méginkább a várudvart mintegy 415 m hosszúságban keretező, magas kőfal 3 méteres vastagsága azonban elgondolkoztató. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy e nagy területen, s körfal erősítéséhez képest csak kisszámú, s szerény terjedelmű, maradandó anyagból emelt épület állott. Könnyen támadhat ugyan az az érzésünk is, hogy a vár elpusztult, mielőtt teljesebb kiépítésére sor kerülhetett volna, aminek következtében viszont egy korai váralakzat maradványai állanak előttünk.

A vár Szent István-kori keletkezésére vagy fennállására, használatára a lefolyásában, eredményében vázlatosan leírt felderítő ásatás régészeti, műtörténeti forrásanyag értékű bizonyítékokat nem hozott napvilágra. Ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy egy, a vár területét teljesen átfogó ásatás a fentebb mondottnál korábban itt folyt életnek nem akadhatna nyomára. „

Most, hogy már nagyjából megismertük ennek a rejtélyes vármaradványnak a történetét lassan zárom is a soraimat, de előtte még megosztanék veletek egy utolsó, de nagyon érdekes legendát még a várról. ?

Képzeljétek úgy tartják a legendák, hogy itt, ebben az egykori várban született Skóciai Szent Margit (khmm Szent István unokája, szóval lehet, hogy sanszos az a Szent István kori feltételezése Papp úrnak? ? ) aki később III. Malcolm skót király neje lett.

Skóciai Szent Margit emléke előtt tisztelegvén található is itt egy emlékkő a vármaradványnál.

Nádasd várának (ahogy az írásos emlékekben emlegették) megsemmisülésének a története sem egyszerűen megállapítható történet, de esélyes, hogy nem egy véletlen tűzbaleset hanem a törökök „áldozata” lett, mivel a XVI. – XVII. században már egyáltalán nem lehet semmilyen említést sem találni róla.

Ha várként nem is, de az akkori lakosság „kőelhordó munkásságának” köszönhetően ilyen – olyan épületként (leginkább malomként) legalább újjászülethettek a vár kövei szóval ez felér egy fél „boldog befejezéssel” ebben az esetben, nem??

Na jó, ez nagyon nem volt vicces…elnézést kérek a borzasztó humoromért! ?

Ti túráztatok már a Réka-vár felé vagy hallottatok esetleg már erről a legendákkal körbe szőtt történetéről? ☺️

Nektek melyik az a kedvenc műemléketek, amelynek az #épsztorija ilyen sok mondával van „összenőve”?

*Források:

Hungaricana, azon belül:

~ Papp László: Rékavár és 1963. évi felderítő ásatása, Pécs, 1967. (A Janus Pannonius Múzeum Füzetei 12. Pécs, 1967) – idézet és az ásatáson készült fekete-fehér fotók is innen lettek „kiragadva”.

~ Skócia Szent Margit emlékkeresztjének fotója – Dunántúli Napló, 1996. július 26.-án megjelent lapszáma.

~ A színes kép Skóciai Szent Margit szobráról pedig saját fotó, amit egy óbányai túránk során készítettem.

Merre járt a Műemlékvadász? 2.rész

Egy kis „Merre jártam…?” videó hétvégéről.?

Érdekesség: erről a kegyhelyről már írtam posztot múlt évben, a kálvária stációképei a Zsolnay gyárban készültek, a templomról pedig található már az Instagram oldalamon is fotó…. így már biztos tudjátok, hogy hol is járhatott a Műemlékvadász.

Ti jártatok már ezen a csodás helyen?

Ui.: Természetesen összességében az egész helyre vonatkozott a videó végén elhangzott összefoglalóm és nem csak a Kálváriára.

A Sikorski-ház története – avagy villa a páfrányfenyő „árnyékában”

A Zsolnay Negyed udvarában mindig szeretek elidőzni, hiszen itt aztán tényleg műemlékek között lépkedhetek, mert nem csupán 1 meseszép műemléképület található itt, hanem szám szerint 15!

Akik régóta követnek a közösségi oldalaimon azok számára talán ez a fent említett információ már nem újdonság és talán az sem, hogy az összes itt található épület közül a Sikorski-ház a legkedvesebb a szívemnek.

Számomra is érthetetlen okokból azonban pont erről a nagy kedvencemnek mondható épületről eddig még nem született itt bejegyzés…talán azért, mert féltem attól (mint minden szívemhez közelálló műemlék esetében), hogy nem tudok a házhoz méltó posztot készíteni róla?

Lehetséges…

Most azonban ahogy egyre jobban közeledett a február úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy megírjam ennek a műemléknek is az #épsztoriját.

És hogy miért pont a február közeledte motivált a poszt elkészítésében?

Nos, azért, mert februárban ünnepelnék az épület egykori tulajdonosai a születésnapjukat, így ez a bejegyzés egyben egy tisztelgés is lenne a részemről az egykori lakók Sikorski Tádé és Zsolnay Júlia emléke előtt.

Igazi sorsszerű találkozás volt az ahogy Júlia és Tádé egykoron megismerkedtek, a szerelmük pedig egy olyan tiszta és erős szerelem volt, ami nagyon ritka a mai világban.?

Nem csupán szerelmesek voltak, hanem barátok és egymás támaszai a munkában és az élet minden területén.

Talán nem árulok el ismét azzal egy nagy titkot, hogy Júlia az egyik példaképem és a kisregényem első részét az Ő emlékére írtam, de ha jól emlékszem azt még egyszer sem említettem itt az oldalon, hogy pár évvel ezelőtt egy blogbejegyzés-sorozatot, egy „fiktív naplót” is irkáltam aminek Ő volt a főszereplője.

Ezt a kis naplót ezen a linken lelitek meg, de sok egyéb írásom is megtalálható még itt:

https://evelinirogat.blogspot.com/…/j-titkos-naploja…

No, de hosszas bevezető után (Zsolnay témakörhöz képest amúgy elég szolid és rövid voltam, pedig ajjaj, mennyit tudnék még ömlengeni, de igyekeztem visszafogni magam) lássuk is a mai bejegyzésünk főszereplőjének az #épsztoriját, hogy mit is lehet valójában tudni erről a házról, amely előtt egy meseszép több mint 150 éves páfrányfenyőfa is áll, melynek a levele egyébként ma már gyakorlatilag egy Zsolnay szimbólumnak is tekinthető, hiszen sok kollekció (ékszer, étkészlet, teáskészlet stb.) fő motívuma, ihletője volt.

A Sikorski – ház tervezője maga Sikorski Tádé volt és már a Júliával kötött házasságuknak az évében 1883-ban neki állt megtervezni az otthonukat, mely tervezői munkának szerencsére napjainkban is megcsodálhatjuk az eredményét, ha a Negyedben járunk.

Az épület egy része már egyébként korábban is állt egész pontosan 1853 óta és egy iszapoló fészer valamint egy asztalosműhely volt itt, szóval, ha úgy nézzük akkor ebben az esetben is fantasztikus épülettörténeti „életút” fejlődésnek lehetünk a tanúi, mert műhelyből bizony villa született…és nem is akármilyen villa!

A villa stílusát tekintve szecessziós jegyeket visel magán, a tetőgerinc díszei Lechner Ödön, a bejárati ajtó díszei (reneszánsz maszk, két szobor alak) pedig Klein Ármin tervei alapján készültek.

Érdekesség: ezek a fent említett díszek egyike sem itt volt először használva, de hogy hol is debütáltak először, na ezzel kapcsolatban várom a tippeket a kommentszekcióban… annyit segítek, hogy a most feltöltött fotóim között szerepel egy amely megsúgja az egyik helyes választ.?

A villa különlegessége még, hogy a padlásteréből egy festőműtermet álmodott meg Tádé az Ő imádott feleségének Júliának, aki nem csak a kerámiákon, hanem a festővásznon is csodákat alkotott.

Az épület a teljes elkészülte után sok-sok éven keresztül volt a Sikorski-Zsolnay család otthona.

Aztán sajnos 1948-ban az államosítás miatt az ekkor már 92 éves özvegy Sikorskiné Zsolnay Júliát kilakoltatták szeretett otthonából, a műtermébe ugyan még néha beengedték, de ezen pár alkalom kivételével idővel már ide sem léphetett be.

Az 1950-es évektől új funkciókat kapott az épület: a déli oldalán megmaradtak a műhelyek, a lakóépület része pedig „irodaházként” működött, majd egy pár évig még egy gyári óvoda is volt itt!

Az 1960-as években az épület földszintjén a gyár foci csapatának az öltözője kapott még itt helyet.

A 90-es években egy ideig a tervezők, szobrászok és a gyártásért felelős fejlesztők dolgoztak az épületben, napjainkban pedig a varázslatosan szép Gyugyi-gyűjteménynek az otthona a Sikorski – ház.

Ah, olyan szívesen meglesném a sokat emlegetett és sajnos még mindig nem létező „varázstükrömön” keresztül, hogy milyen is lehetett itt akkoriban az élet amikor a Sikorski-Zsolnay család élt a villa falai között…de „varázstükör” nélkül is eltudom képzelni és szinte hallom amikor megállok a ház ajtaja előtt a gyerekek kacaját ahogy fogócskáznak vagy éppen duzzognak a zongoraleckék miatt, vagy szinte látom ahogy felnézek a műterem hatalmas ablakára azt ahogy Júlia kitekint a ginkgo fájára, hogy megfesthesse és ó, igen szinte érzem a szélben a pipa illatot is, amire éppen két tervezés közben gyújtott rá az építészmérnök úr.

Ó, de szívesen beszélgetnék Zsolnay-leszármazottakkal, hogy nekik mit is jelent a „Zsolnayság”, milyen emlékeik vannak az elődökről, miket hallottak róluk stb.…bár mondjuk már volt, akivel sikerült pár sort váltanom és innen is köszönöm Neki azt a kedvességet, amivel fogadta azt a végtelennek tűnő levelet, amit rá sikerült zúdítanom.

De olyan gyári dolgozók emlékeit is nagyon szívesen meghallgatnám, akik ismerték az „új generációt”, mint például: Sikorski – Zsolnay Miklóst vagy Mattyasovszky – Zsolnay Mártát (ugye az előző generációval kapcsolatos emlékgyűjtésre 2022-ben már értelemszerűen nincs esély), hogy mégis milyen emlékeik vannak a családról…

Jaj, tudom, tudom…borzalmasan szentimentális és csapongó vagyok és hosszabban is írhattam volna mondjuk az íves oromzatról, de mindig elvisznek az érzelmek…ugye, azért nem nehezteltek rám?

Ti jártatok már a Zsolnay Kulturális Negyedben?

Ha igen, akkor Nektek melyik a kedvenc épületetek itt?

Természtesen ez a bejegyzés is (mint az oldalon található összes poszt) csak egy szívből jövő ajánlás és nem reklám!

*Képek: Saját fotóim

*Videó: Szintén saját.

2021. decemberében készítettem ezt a rövidke videóit a Negyedben, melynek az elején szerepel a Sikorski – ház is, ezt a videót pedig ezen a linken tudjátok meglesni:

Elnézést a csapongásért itt is… teljesen spontán jött a videó elkészítésének az ötlete illetve nagyon zavarba voltam, de konkrétan annyira, hogy a Pirogránit udvarba (és még pár helyre) be sem mertem lesni, mert megláttam, hogy ott többen is időztek.?

Türbe hasonmás vagy türbe? – avagy a babócsai Török-kút története

Somogy megyében található egy igazán különleges és gazdag helytörténettel rendelkező Babócsa nevű község, ez a hely lesz a mai virtuális kirándulásunk helyszíne!

Már a község határa is különleges, ugyanis innen nem messze egy érdekes történetű és szépségű Basa-kert is található tele gyönyörű nárciszokkal, de annyival, hogy egész Európában nincs párja ennek a hatalmas nárcisztengernek.

Állítólag egykoron egy basa ültette el itt ezeket a virágokat és az idő múlásával csak egyre több lett ezekből a meseszép nárciszokból…szólhatna ez a történet akár erről a ma már védetté nyilvánított területről is, de mivel ez az oldal műemlékekkel foglalkozik így nem meglepő módon nem a Basa-kert lesz a mai bejegyzés főszereplője.

Ma a helyi „áltörök türbe” történetével szeretnélek Titeket megismertetni, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy miért is „áltörök” ez a türbe akkor tartsatok velem ezen a kis virtuális babócsai „nyomozó túrán”!

A babócsai Török kútként ismeretes türbét utánzó kútházat a XIX. században építették és nem a török időkben, de küllemét tekintve, aki nem tudja a történetét az első ránézésre biztos, hogy egy a török hódoltság során épült építménynek hiszi a műemléki védelem alatt álló épületet.

Nem is lehet ezért a „tévedésért” senkit sem hibáztatni, mert nagyon jól sikerült türbe utánzatról van szó ebben esetben az már egyszer biztos…és, hát aki ismeri Babócsa helytörténetét akár ez is megerősíthetné egyébként abban a hitében, hogy török időkben épült épületről van szó, hiszen egészen komoly „török múltja” van a községnek, amelyről számtalan régészeti lelet is tanúskodik a helyi „krónikákon” túl.

Állapotát tekintve jelenleg sajnos nincs túl jó állapotban az épület, de remélhetőleg ez a helyzet hamarosan változni fog.

Az épület tervezőjéről sajnos nincsenek információim, de ha esetleg valaki tudja, hogy ki volt a tervező az nyugodtan írja meg kommentben.

A „türbe” egyébként a Somssich – kastély egykori parkjában található így aki arra jár az ne lepődjön meg, hogy egy kastélyt is talál itt a kútház szomszédságában…hamarosan majd ennek a kastélynak a történetéről is írni fogok, persze csak akkor, ha szívesen olvasnátok róla!

*A kép forrása (ahogy tőlem azt már megszokhattátok szeretek direkt régi képeket megosztani az adott helyről):

Hungaricana, azon belül pedig a Somogyi Néplap, 1984. július 18.-án megjelent száma.

A magyar népi építészet kincsei 3. rész – Népi Műemlékház és Kovácsműhely Mikófalván – avagy a kovácsmester házának története

A mai virtuális túránk állomása a Heves megyében található Mikófalva lesz, ahol Göböly József kovácsmester házába és kovácsműhelyébe lesünk be egy kicsit.

Ha van kedvetek egy kis időutazáshoz a múltba akkor tartsatok velem és nézzük meg együtt, hogy milyen kincseket rejthet egy ilyen csodálatos népi építészeti kincs!

A Göböly-házat 1846-ban Göböly József kovácsmester építette.

Göböly úr szakmai rátermettségét mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a „nemesek kovácsmestereként” emlegetik szinte minden forrásban, amit róla olvastam.

Akik a kovácsmester úr portájára érkeztek azok egy előkertes, nyeregtetős, földszintes épületet találtak itt, fésűs beépítéssel, tornáccal és oszlopokkal szegmentíves áthidalással.

Maga a kovácsműhely a ház „alagsorában” kapott helyet, itt készültek a nemesek megrendelései.

A kovácsműhelyről (és magáról az épületről is) Pécsi István írt egy nagyon hangulatos cikket a Népújság, 1976. szeptember 18.-án megjelent számában, amiből idézek is egy aprócska részletet, mert egy érdekességet is megoszt az olvasókkal:

„Aki ide betér, több mint százévet lép vissza az időben, ugyanis az első tulajdonos utódai felhagytak apjuk szakmájával, s 1860-tól már senki sem dolgozott az ódon szerszámokkal.

A bejárattól balra szűkös fülkére lelünk. A szabadságharc bukása, a világosi fegyverletétel után a haladó gondolkodású, hazafias érzelmű gazda itt rejtegette kilenc hétig Mártonffy Lajos hadnagyot, akit hiába kerestek az elnyomó hatóságok boszszúszomjas emberei. Megkapó igaz történet ez a kockázatot is vállaló elvhűségről, a veszélyt nem mérleglő emberségről.”

Az épület nemzedékeken át a Göböly család tulajdonában volt, napjainkban viszont már egy múzeum otthona, sőt már az 1970-es években is múzeumként funkcionált a hely, ahol nem más volt akkoriban a múzeum gondnoka, mint az építtető Göböly úr dédunokája (a fent említett újságcikkben Ő is megvolt interjúvolva).

A kovácsműhely mellett a palócok életébe nyerhettek betekintést a látogatók akkor és most is, ha jól tudom, de kérlek javítsatok ki, ha tévedek!

Jómagam is még csak nyáron tervezem ám majd meglátogatni a helyet, de szeretem jó előre beleásni magam a meglátogatni kívánt épületek történetébe és nem bírtam ki, hogy ne írjak már most erről az épített kincsünkről, mert mondanom sem kell nagyon megszólított a története…és hát, igen…tudjátok, hogy imádom a népi építészetet így nem is volt kérdés, hogy erről a műemlékről is készítek majd posztot.

Végezetül pedig egy régebbi, az Eger TV. YouTube csatornáján található videót osztanék meg veletek a házról, amit az összefogás erejével mentettek meg az enyészettől:

Ti jártatok már a kovácsmester házában?

Jöhetnek kommentben a képek a helyről, ha már jártatok itt! ?

Hozzuk meg mások kedvét is egy kis barangolásra a népi építészet, a régi szakmák és a hagyományok világába! ☺️

*Kép és cikk forrása:

Hungaricana – Népújság, 1976. szeptember 18.-án megjelent száma

Videó:

Eger TV. YouTube csatornája

A síron túl is, örökre…avagy a soha el nem múló szerelem épített szimbólumai – 2. rész: Ilonka pihenő + 1 érdekességként a Legénysír története

A mai bejegyzés főszereplője kicsit „csalás” a részemről, mert bár nem műemlék épület, de egy egyedi és páratlan szépségű kilátóról van szó az esetében.

Ez a kilátó (ami egyébként egy emlékhely is egyben) pedig nem mást, mint a pécsi Ilonka pihenő, amelyet Dr. Kenessey Aladár állítatott halálos beteg feleségének, hogy még életében láthassa ezt a gyönyörű kilátót, ami a szerelmük és Ilonka előtt is egy tisztelgés az Ő imádott férje által.

A kilátó tervét egyébként egy Versailles-i utazásuk ihlette és még együtt találta ki a házaspár, hogy milyen jó is lenne Pécsen egy egyedi kilátó, ahol megtudnának egy kicsit pihenni az emberek elgondolkodni az élet dolgain, de nem a megszokott „kilátói hangulatban”.

Az Ilonka kilátó építésének éve: 1934, ekkor már tudta a házaspár egyébként, hogy Dr. Kenesseyné Szántó Ilonka sajnos nagyon beteg, ezért is vésette férje az építményre a felesége nevét, hogy ne csak a gyönyörű helyet láthassa még életében a neje, hanem azt is, hogy bármi is történjék, de az emléke (akár a szerelmük) örökké élni fog.

A pihenő tervezője Hoffmann László volt, aki teljes mértékben Kenessey doktorék elképzelései alapján tervezte meg az építményt.

Stílusilag görög építészeti jegyeket visel magán a kilátó a klasszikus dór oszlopaival, amelyek félkörívesen lettek felsorakoztatva.

Annyira egyedi ez az egész emlékhely, hogy ilyen varázslatosan szép épített kilátót szerintem nem is lehet még egy ilyet találni egész „Mediterrániában” (=Pécsen), de megkockáztatom, hogy a megyében sem…mondom ezt úgy, hogy az én kedvenc „kilátóm” nem is ez a hely, hanem gyakorlatilag egy emlékmű melletti „erkély” (igen #TeamFranciaemlékmű) de el kell ismernem, hogy az Ilonka pihenő sokkal szebb hely, mint az „én” kilátóm, főleg, hogy a története is szívmelengetőbb, mint a Francia emlékműé.

Kenessey doktorék terveit egyébként még Pécs akkori polgármestere Nendtvich Andor is támogatta azzal, hogy segített nekik a legideálisabb helyszínt megtalálni a Tettye felett és állítólag a tervekkel kapcsolatban is voltak jó tanácsai Nendtvich-nek.

A pihenő 1934-es átadása után 3 évre 1937-ben Ilonka sajnos örökre lehunyta a szemeit, halálakor csupán csak 57 éves volt, imádott férje 33 évvel élte túl nejét (99 év adatott meg Kenessey doktornak itt a Földön), akit annyira imádott, hogy az emlékhelyként is nevezhető pihenő mellett még egy verseskötettel is tisztelgett az emléke előtt.

A kötetet Ilonka halála után 1 évvel adta ki Aladár „Az Ő tiszta emlékének” címmel.

Miközben a Kenessey házaspár történetét kutattam (ha szívesesen olvasnátok róluk a #múltrólajelennek Insta-sorozatban akkor írjátok meg kérlek kommentben) egyre csak az kattogott az agyamban, hogy vajon léteznek-e még ekkora és ennyire őszinte és tiszta szerelmek a világon?

Nyugtassatok meg kérlek, hogy igen…nagyon jó lenne benne hinni!

A mai bejegyzés zárásaként +1 érdekességéként szintén egy olyan „emlékhelyet” (ami aztán pláne csalás a részemről, mert ez sem épület) szeretnék Nektek röviden bemutatni, amely egy olyan szerelmesnek állít emléket, akit tragikus módon és fiatalon szakított el a halál a kedvesétől.

Ez a hely ami egyébként sír, emlékhely és gyakorlatilag „túrákat érintő pont” is pedig nem más, mint a Kecske-hát 492 méteres magassági pontjához egészen közel található: Legénysír.

Ezen a ponton, ahol a sír található, itt volt az I. világháborús szerb megszállás alatt a demarkációs vonal.

Itt haladt el gyanútlanul és szerelemtől fűtötten az a szerelmes ifjú, név szerint Szegedi László, aki állítólag egészen Szigetvárról(néhány forrás szerint Mohácsról) gyalogolt fel idáig, hogy meglátogathassa a megszállt területen a szeretett menyasszonyát.

Útját azonban hirtelen szerb katonák keresztezték, akik állítólag felszólították, hogy álljon meg amit László nem tett meg és ezért lőtték le…őszintén szólva szerintem esélyt sem adtak szegény fiatal szerelmesnek, hanem egyszerűen csak lelőtték, mert rosszkor volt, rossz helyen.

Itt az erdőben nyugszik azóta is László, akit a várkonyi bíró utasítására temettek el pont ott, ahol a kegyetlen golyó kioltotta a fiatal életét a reményeivel és mindennel együtt, ami várhatott volna még rá.

Bár szerelmes szíve ideje korán és tragikus módon szűnt meg dobogni, de sírja a mai napig jelképe annak, hogy aki igazán szereti a másikat akkor dúlhat bármilyen háború, jöhet bármi, minden körülmény között, tűzön – vízen át is átkel azért, hogy a szerelmével lehessen…mert aki őszintén szereti a másikat akkor nem érdekli semmi, csak az, hogy a szeretett személlyel lehessen.

Sajnos Lászlónak nem volt szerencséje, de hiszem és bízok benne, hogy fent a Mennyországban boldog lehet majd a szerelmével, ha már itt a Földön sajnos nem jutott ki nekik a közös élet boldogságának ajándéka.

Elnézést, ha kicsit szomorkás lett ennek a sorozatnak a második része, illetve hát „csalós” is, mert hát nem műemlék épületekről írtam most, de azért bízok benne, hogy tudtam Nektek így is pár érdekességgel szolgálni és ha erre jártok akkor esetleg meglesitek a meseszép Ilonka pihenőnket, valamint, ha a Mecsekben túráztok és láttok egy sírt a fent említett helyszínen akkor most már nem ér senkit sem meglepetésként az ottléte.

Stílusosan zárva a mai bejegyzést:

Kellemes és romantikus hangulatú együtt műemlékvadászkodós, kikapcsolódós, együtt vigadós, végtelen és boldog szerelmet mindenkinek!?

*Képek forrása:

~ Ilonka pihenő: Fortepan / Bauer Sándor

~ Legénysír: Hungaricana – Dunántúli Napló, 1996. november 4.-én megjelent száma, 9. oldal

A sasréti Biedermann Vadászkastély története

Sasrét Baranya és Somogy megye határán található egy mesebeli kis völgy közepén, amelyet a Zselic dombjai ölelnek körbe.

Sasrét minden szempontból ideális választás volt arra, hogy egy ilyen jellegű kastély otthonául szolgálhasson így nem is csoda, hogy Báró Biedermann Rezső ide terveztette azt a vadászkastélyt, ami a mai bejegyzésünk főszereplője lesz.

A vadászkastély felépíttetését megelőzően a báró 1901-ben egy 6 km hosszúságú kisvasút vonalat hozott létre az Almamellék – Sasrét útvonalon, amely útvonalon jár jelenleg is a kisvonat.

Nyáron volt szerencsém többed magammal is élményvasútazni ezen a fent említett erdei kisvasúton, és hát azt kell mondjam, hogy varázslatos élmény volt…megkockáztatom, hogy lehet, hogy én jobban élveztem a kirándulást, mint a csoport gyermek tagjai, de azért ők sem panaszkodtak ám.

Kisvasúton innen és túl, kanyarodjunk vissza a vadászkastély építésének a terveihez…mindig elkalandozom, de a műemlékvadászok már csak ilyenek.

Báró Biedermann 1902-ben döntött úgy, hogy most már minden feltétel adott ahhoz, hogy ezen a gyönyörű Sasréten felépíttethesse a régóta vágyott vadászkastélyát.

Még ebben az évben bajor mintára el is készült a kastély, amely innentől kezdve a helyi és környékbeli urak központi találkozó és „kikapcsolódási” helye lett (persze jó értelemben, rossz, aki rosszra gondol).

A vadászkastély „előtere” is idilli, ugyanis egy 200 éves ősbükkös erdő található előtte, ami egy igazán kalandos tanösvényen be is járható.

A kastély jelenleg kifogástalan állapotú, engem teljesen elvarázsolt a látványa.

Napjainkban egyébként szállóként működik a vadászkastély.

Végezetül idéznék egy viszonylag hosszabb részletet (kicsit „ugrálva” a szövegben) az egyik kedvenc könyvemből a P. Horváth Tamás által írt Tündérvárosból, amely idézet kiválóan illusztrálja (még ha esetleg írói „túlzások” is lennének benne), hogy milyen is volt a vadászkastély régen, illetve milyen lehetett itt egykoron a hangulat amikor az uraságok kiruccantak egy kis hétvégi vadászatra:

„A Zselic erdőrengetegeinek egy eldugott völgyében építette fel Báró Biedermann Rezső a szentegáti földbirtokos eldugott vadászkastélyát.

A Sásrét nevű mocsaras, lápos völgyet lecsapolta, és a hatalmas mocsári tölgyeket meghagyva egy fenyőfákkal koszorúzott hatalmas angolparkot hozott létre, átnevezte Sasrétre, ahová a fapipás Ibafáról széles, illatos hársfákkal szegélyezett út vezetett a romantikus vadászlakig…

…A sasréti kis vadászlak, ahogy Biedermann báró nevezte, egy kisebb dombon állt egy halastó fölött.

Mindössze 21 szobából meg egy nagy, régi vadászpuskákkal és trófeákkal ékesített szalonból és a belőle nyíló, allegorikus vadászjeleneteket ábrázoló olajfestményekkel díszített, nehéz tölgyfa bútorokkal berendezett pompás ebédlőből, egy csodás vörösfenyő burkolatú tágas lépcsőházból és erkélyekből állt.

Az ebédlő óriási angol stílusú kandallójában egy kisebb erdőt eltüzeltek a zord teleken.

A tölgyfa asztalon hatalmas ezüst gyertyatartókban égtek a gyertyák…

…Az urak családjuk nélkül, inasukkal, segédjeikkel és vagyonokat érő vadászfelszerelésükkel, fegyvereikkel, távcsöveikkel érkeztek fogataikon a behavazott erdő közepébe, Sasrétre, ahol már várták a vendégeket.

A kapuban az érkezőket a fővadász – mindannyiuk régi jó ismerőse és vadásztitkaik tudója – fogadta vadkörtepálinkával és forralt fűszeres vörösborral.

A kandallóban vidáman pattogva hamvadtak el az öles rönkök, a szobákban is befűtve a cserépkályhák, a nagy asztal megterítve damaszttal, ezüsttel és természetesen Zsolnayval.

…A társaság nagy élvezettel és jó étvággyal elköltötte a vacsorát, majd áttelepült a szalonba, és szivarra, pipára gyújtott.

A szokásos vadásztársaság, vármegyei urak, pécsi tisztviselők, gyárosok, magas rangú katonatisztek…”

~

Remélem, hogy egy kicsit sikerült ezzel az idézettel átadni Nektek valamicskét abból a hangulatból, ami régen itt uralkodhatott…jó volt ugye egy kicsit átlesni az 1900-as évekbe?

P. Horváth Tamás remek író, nem véletlenül az Ő írásai adták nekem az erőt, illetve az ihletet ahhoz, hogy én is megírjam a saját „Zsolnay történeteimet” …még ha teljesen más vonalon is indultam el, de hát ez így van rendjén, mert nem másolni akartam, hanem valami igazán „Evelines megközelítést” írni.

A kisregényeim ezeken a linkeken találhatók meg:

https://mek.oszk.hu/20300/20315/

https://mek.oszk.hu/21300/21341/

No, de ez már egy másik történet…

Köszönöm, hogy velem tartottatok ma is és ha csak virtuálisan is, de együtt kisvasutaztunk, vadásztunk…bár vadászni továbbra is csak műemlékekre szeretnék szóval a vadászat részétől, inkább tekintsünk el.

*Fotók: 2021 nyarán készítettem őket.

*Ajánló: Aki erre jár az ne hagyja ki a Sasrét közelében található Zselici Csillagparkot se, ahol a „természet és az univerzum találkozik”, mert gyönyörű hely az már egyszer bizonyos!

A csillagpark Zselickisfalud külterületén található és 2009-ben Európában elsőként nyerte el a „Nemzetközi Csillagoségbolt – park” címet szóval #csillagtúrárafel, mert hatalmas élmény vár itt mindenkire….és persze kívánni is ér, hátha teljesülnek a kívánságaink egy-egy hullócsillag láttán!

A környéken található még Bőszénfa is, itt pedig egy szarvasfarm várja a kicsi, nagy és legnagyobb látogatóit!

Egyik megemlített hely sem reklám céljából van megemlítve, most is csak szívből jövő ajánlások ezek az én drága műemlékvadásztársaimnak!

Pécs – Női lelkigyakorlatos otthon

Nézzétek milyen különleges szépségű házra bukkantam Pécsen egy egyszerű séta során!#randomépsztoripercek

Akkor amikor felfedeztem az épületet még semmit sem tudtam a történetéről, de első pillantásra sejtettem, hogy nem egy „sima” jól megtervezett házról lehet szó az esetében….jó volt a megérzésem!

A ház mostani címe nem vezetett nyomra az #épsztorijával kapcsolatban így elkezdtem kutakodni a régi utcanevek között, huhh, na itt kezdődött az igazi bonyodalom.

A régi utcanevek rengetegében párszor elvesztem mire sikerült kiderítenem, hogy a ház egykoron a Pécsi Női Lelkigyakorlatos Otthon helyszíne volt.

A lelkigyakorlatos otthon vezetője Angster Elza volt.

A mostani marketingeseket is megszégyenítő nagyon jó kis „akciókkal csalogatták” egyébként a hölgyeket egy kis lelkigyakorlatra, például ha több fő érkezett együtt akkor vasúti kedvezmény járt nekik és tetszőleges időpontot is választhattak, hogy mikor érkeznének.

A ház építésének évéről sajnos nem találtam semmilyen információt, de szerintem nem nagyot tévedek azzal a tippemmel ha azt mondom, hogy körülbelül az 1920-as évek elején épülhetett.

A házon kívül a zöld, a vajszín és a halvány sárga színek dominálnak és stílusát tekintve simán „elférne” a Schlauch- villatelepen.

Jelenleg a ház magántulajdonban van így engedély nélkül nem mertem lefotózni ezért egy régi kép segítségével mutatom meg Nektek(pedig színes képen mennyivel jobb lenne megmutani), hogy milyen csodaszép műemlék jellegű épületekre lehet lelni ha az ember figyelmesen sétál.

Én sokáig finoman szólva sem voltam túl figyelmes, mert számtalanszor elmentem már a ház mellett (az egyik közeli rokonom régen ebben az utcában lakott#rip) mire felfigyeltem rá.

Ti is jártatok már így, hogy sokáig nem tűnt fel Nektek egy-egy ilyen épített kincs?

Egy kis kiegészítés: időközben a „Régi Pécset Kedvelők” csoportban megtudtam, hogy a ház valószínűleg az 1800-as években épült az egykori pince fölé és jó volt a tippem, hogy az 1920-as években húzták még erre a szintre az emeletet.

A ” ház pincéje a háború alatt sok családnak adott menedéket”- írta az egyik csoporttag.

Az egyik régi lakó is írt, hogy Dulánszky Nándor püspök nyaralója volt régen az épület és a püspök úr halála után lett lelkigyakorlatos ház, illetve 1948-ban államosították, és a 70-es években került magántulajdonban az épület – így ezekkel a személyes kiegészítésekkel lett igazán teljes és szép ez az #épsztori.

Itt is hálásan köszönöm mindenkinek a plusz információkat!

Ui:

Holnap egy szokásos és kevésbé „random” bejegyzéssel érkezem majd…

*A képeslap forrása, megnevezése:

Pécs – Női lelkigyakorlatos otthon – 1937 – Csorba Győző Könyvtár – Pécs, Hungary – Public Domain.

Forrás linkek:

https://www.europeana.eu/en/item/2048128/600316

* A hirdetések forrása:

Hungaricana, azon belül pedig:

~ Pécs – Baranyai címtár,1942.

~ Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1940.

Az Ördöglovas kastélya – avagy a Sándor-Metternich kastély kalandos története

Bajnán található egy gyönyörű klasszicista kastély, amelyet sokan csak az „Ördöglovas kastélyaként” emlegetnek a mai napig is.

Van ám azonban ennek a klasszicista csodának hivatalos neve is: Sándor – Metternich kastély.

A kastély egykori tulajdonosa Sándor Móric gróf akkora „hírnévre” tett szert egész Európában, hogy sokan a mai napig miatta keresik fel a kastélyt.

De hogyan is került a több birtokkal is rendelkező Sándor család tulajdonába ez a mesés épület?

Hát úgy, hogy egész egyszerűen megvásárolták konkrétan egész Bajnát a Both családtól!

Ezután idővel Bajna lett a család központja is, hiszen nagyon hamar beleszerettek a környékbe.

Először csak egy vadászlak állt itt, majd 1776-ban Sándor Antal egy meseszép kúriát varázsoltatott a vadászlakból, jobban mondva a lak helyére.

Teltek – múltak az évek és Sándor Móric lett a kúria tulajdonosa, aki házassága előtt nem sokkal akkora volumenű átépítést végeztetett a kúrián, hogy a kúriából 59 szobás kastély született.

Ez ám az épülettörténeti „életút” fejlődés: a semmiből vadászlak (mondjuk a Both családnak elvileg már régen állt itt egy udvarháza is, de annak a sorsáról nem tudok sajnos semmit sem), vadászlakból kúria, kúriából egy hatalmas kastély.

Sándorék tudtak élni és építkezni az egyszer biztos…és hát udvarolni is, mert Móric úr a feleségét lepte meg ezzel a kastéllyal!

Az átalakítási munkálatokat nem más, mint Hild József vezényelte le, őt szerintem nem kell senkinek sem bemutatnom, mert szerintem mindenki ismeri a nevét.

Az épület teljesen új arculatot kapott és mikor befejeződtek a munkálatok szerintem Hild, de talán még Sándor gróf sem gondolta volna azt, hogy egyszer a kastély erkélyéről valaki lóval fog leugrani…azért ez egy elég durva történet még ha állítólag fogadásból ugrott is le a gróf.

De én aztán nem ítélkezek, bírom a különc figurákat, a gróf is az volt, de sajnos egy ponton túl a különcsége átcsapott már őrületbe, de ez már egy másik történet.

Ha szívesen olvasnátok Sándor Móric életéről akkor írjátok meg kommentben és készítek posztot róla Instagramon a #múltrólajelennek sorozat keretein belül.

Írok hozzá majd könyv, film és egyéb ajánlókat is, persze ha szeretnétek…de most térjünk vissza Bajnára, azon belül is a kastélyhoz!

A kastély a Hild-féle átalakítás után a következőképpen nézett ki:

~ A főépületben a legalsó szinten helyet kapott az ebédlő, biliárdszoba, kártyaszoba, házi kápolna, dohányzószoba, télikert stb.

A körfolyosós belső díszudvar is nagyon szép lett.

~ A felső szinten a nappali, a hálók és a könyvtárszoba volt.

A belső termek világának „megálmodója” nem akárki volt ám, hanem Alessandro Sanquricio a kor egyik leghíresebb neve a szakmában, olyan neves munkák fűződnek az úrhoz, mint például a milánói Scala belső díszletei.

A legnagyobb ihletet Raffaello munkássága adta Sanquricionak a munkája során.

Körülbelül 1842 környékén fejeződtek be ezek a nagyobb belső munkálatok és külön érdekesség, hogy a kastély festményei javarészt a Sándor család családtörténeti eseményeit mutatták be.

A kastély bútorait egyenesen Angliából rendelte állítólag a gróf, a vadasparkból pedig angolparkot alakíttatott ki, ahol még egy pálmaház is helyet kapott.

A gróf szenvedélyes lovas volt (innen ered az Ördöglovas elnevezése is), így nem is volt kérdés, hogy a birtokán hatalmas! fűthető! istállók is helyet kaptak az imádott lovai számára.

Sok mende-monda fűződik a gróf extrém lovaglási szokásaihoz, volt ugye a fent már említett erkélyről leugratós történet, de van olyan is, amely szerint, ha gondolt egyet Móric úr akkor a kastélyban is lóháton közlekedett és hát félelmet nem ismerve vágtatott bárhol és bármikor amikor csak kedve támadt hozzá.

A kastély mindig a gróf és a grófnő szívének kedves hely maradt, melyet apja halála után leányuk Sándor Paulina örökölt meg.

A történelem viharai a kastélyt sem kímélték, a legnagyobb károk akkor keletkeztek benne amikor a az 50-es évek környékén a helyi termelőszövetkezeté lett ugyanis a belső falait teljesen szétverték, a festményeknek és a berendezéseknek is a sanyarú megsemmisülés lett a sorsuk.

A 70-es évektől a kastély magányosan, üresen, gazzal átszőve várta a szomorú végét, amikor is jó hosszú idő után jött egy szerencsés fordulat és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság pénzt és energiát nem sajnálva felújítási munkálatokat végeztetett a szebb sorsot érdemlő kastélyon.

Aztán egy darabig megint nem történt túl sok minden a kastély portáján…romosan várta ismét a csodát, aztán romjaiba élet szállt!

A műemlékvédelem alatt álló kastély szerencsére ma már teljes pompájában várja újra a látogatóit mivel nemrég fejeződött be az a nagyszabású felújítási munkasorozat (a NÖF és a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram finanszírozása által), amely során az Ördöglovas kastélya ismét olyan, mint új korában volt.

Aki nem hiszi az járjon utána….tavasszal én is így teszek majd!

Izgalmas kiállításokkal és pompás környezetben jó lesz majd egy kicsit „elveszni” Bajnán…és nem, ez még mindig nem reklám!

*Kép forrása: Fortepan / Gyöngyi

Egy mesebeli „zöld varázslattal” átölelt villa a Tettyén – avagy a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság központi épületének a története

Pécs Tettye városrésze számtalan csodát rejt, mesebeli épületeket, gyönyörű természeti csodákat és még sok mást, amivel rengeteg turistát vonz fel magához.

Aki már régóta követi az oldalamat az már tudhatja, hogy mennyire szeretek a Tettyén kóborolni, nem is tudnék választani, hogy pontosan melyik a kedvenc helyem fent, mert mindegyik részét ugyanúgy szeretem…na, jó talán a mésztufabarlang egy kicsit távolabb áll a szívemtől, de az is csak azért, mert kicsit ódzkodok barlangokba bemerészkedni.

A mai bejegyzésben egy gyönyörű arborétumba „elrejtett” épület történetével foglak Titeket megismertetni, ami nem máshol, mint a Pintér-kertben található és jelenleg a Duna – Dráva Nemzeti Park Igazgatóság központjának az otthonául szolgál.

Olyan szívesen írnék a Pintér családról is, de tudom, hogy ezen oldal nem a családtörténeti részre fókuszál, de ha esetleg szeretnétek ilyen jellegű történetekről olvasni akkor azt kérlek jelezzétek kommentben, mert Instagramon tervezek egy sorozatot #múltrólajelennek címmel, ahol néha röviden, lényegre törően (uh, vajon ez fog nekem sikerülni?) írnék néhány ikonikus hazai személy/ család történetéről…persze ha csak érdekel Titeket!

No, de akkor fogjuk meg egymás kezét és sétáljunk be a Pintér – kert varázslatos világába csalogató kapuján és vesszünk el együtt a zöldölelésben és ha már minden különleges növényt megcsodáltunk együtt akkor lessük meg azt a csodálatos „házikót”, ami a mai bejegyzésünk főszereplője.

Ez a „házikó” valójában egy villa, ami egykori tulajdonosának a nevét viseli, aki nem más volt, mint Pintér János banktisztviselő, a „növények és Pécs szerelmese”.

A villa a 19. század végén épült és közel kéthektárnyi kert fonja körbe.

Az épület homlokzatán található egy különleges márványtábla, ami nem kisebb eseménynek állít emléket, mint Ferenc József 1891-es pécsi látogatásának ugyanis az akkori uralkodó innen tekintette meg június 21-én „a kies Tettyét”.

A kerti séta során utunkat egyedi és szép kőpillantások „kísérik” nyomon, ugyanis a kertben „szárnyas oroszlán” és kőszobrok is láthatók, melyeket a Nagyharsányi Szoborparkban készítettek külföldi és hazai szobrászművészek, többségüket az 1970-es években.

A szárnyas oroszlán pedig, hol máshol is készülhetett volna mint a Zsolnay gyárban!

A villa köré nőtt arborétum egyébként 2 részre bontható:

~ Alsó részre – ez a gyűjteményes kert, itt található a két tavacska is

~ Felső részre – ezen a részen a mecseki karsztbokorerdő jellegzetes szépségeit csodálhatják meg az itt sétálók.

Nagyon sokszor időztem már itt el a kertben (a belépőjegy ára sem érdekelt), mert egyszerűen olyan szintű nyugalmat áraszt magából, hogy azt szavakba sem tudom önteni.

A régi kőlépcsőkön sétálgatva szinte megelevenedik előttem az egyik kedvenc regényem a Tündérváros néhány fejezete.

Szinte látom magam előtt Irma nénit ahogy a naplójába szorgosan körmöli az Ő szeretett Jánosának visszaemlékezései alapján Zsolnay Miklós élettörténetét.

Ah, de csak sikerült elkanyarodnom az épület történetétől…akkor most kérlek Titeket, hogy rántsatok vissza a házhoz…3…2…1…jó, éreztem a kézen fogást, most már újból a ház ajtajában állunk!

A villa legutóbbi felújítása egyébként nemrég, egész pontosan 2020. március 11-én kezdődött el.

A ház eredeti funkcióját tekintve egy tipikus mecseki présház volt, ami a jelenlegi küllemét az évek során rajta történő munkálkodások, bővítések által nyerte el.

Jelenleg a villa dolgozószobája az a hely az épületben, ahol az eredeti enteriőr látható, ez a része látogatható egyébként csak az épületnek, a többiben ugye az igazgatóság dolgozói dolgoznak.

A felújítási munkák legnagyobb attrakciója az új kilátó volt, mely fából épült, üveg mellvédes kilátó, ami káprázatos panorámára tekint rá.

A kert egyébként 1977 óta Természetvédelmi Terület, a 2009-es esztendőtől pedig a Nyugat – Mecsek Tájvédelmi Körzet része.

Ti jártatok már a Pintér-kertben, ha igen akkor Titeket is elvarázsolt a hangulata?

A csodabogyókat (ez a nevük, nem az én „költői” túlzásom) mindenképpen lessétek meg ha ott jártok!

#műemlékéstermészetvédelem

Képek forrása:

  • A színes fotók (Anya és gyermeke szobor, illetve csodabogyós) saját képeim.
  • A fekete- fehér képeké (cikkekből kivágottak) pedig: Hungaricana, azon belül pedig a Dunántúli Napló 1993. július 22.-én, 1987. január 10.-én és 1994. március 15.-én megjelent számai.