Az épületet ahogy a rajta lévő tábla is „elárulja” az 1801-es tűzvész után id. Czigler Antal tervezte és építette Gyulán.
Először egy házaspár élt itt, majd 1803-ban egy édesség és csemegebolt várta itt a vásárlókat az épület földszintjén, majd gyógyszertár is működött itt egy ideig.
Ezután pedig 1840-ben Salis András cukrászdát alakított ki (nem a teljes épületben) a gyógyszertár helyén, mely cukrászdát végül 1854-ben vett át tőle a rokona Reinhardt József.
~ Építtetője:
Trachberger János nyugalmazott főhadnagy és a felesége Dank Anna.
A tervező, ahogy fent is írtam id. Czigler Antal volt.
~ Építészeti stílusa:
Copf és empire stílusú jegyekkel díszített műemlék, de találhatók rajta kora klasszicista jegyek is.
~ Jelenlegi állapota:
A város szerencsére figyel rá, hogy karban legyen tartva az épület és amikor szükséges akkor felújítják.
A legutóbbi a cukrászdát (is) érintő nagyszabású terveik így néztek ki:
Nem csupán cukrászda, hanem múzeum és Simonyi Imre emléke előtt tisztelegve Simonyi-emlékszoba is található itt az épületben, ami ahogy fent is írtam nem „csak” cukrászdaként működik.
A Simonyi-emlékszobával kapcsolatban mellékelek egy kis cikket is képként.
2. A cukrászda Magyarország legrégebbi cukrászdái között van számontartva.
Az egyik szintén hazai és szintén a legrégebbi cukrászdáink listáján szereplő Caflisch cukrászda egykori legendás tulajdonosnőjéről szóló „Hátizsák Podcast” adásomat Anchor-on tudjátok meghallgatni.
3. A Százéves Cukrászda esetében (ami eredetileg Reinhardt Cukrászda néven működött) is jó ideig ahogy a Caflisch esetében is az egykori tulajdonos Reinhardt özvegye volt a cukrászda vezetője a férje halála után.
Egészen pontosan 1887-től 1900-ig.
4. A Reinhardt Cukrászda 1952-től viseli az új nevét, azóta hívják Százéves Cukrászdának.
5. Az ide látogatóknak igaz időutazásban lehet részük a korhű bútorzat / környezet és hangulat által.
6. A cukrászdában található berendezési tárgyak eredeti Biedermeier-ek.
7. A cukrászda egyik ritka éke még egy 32 sípos Josef Hain által késíztett géporgona.
+1 érdekeségként: A képek közé „elrejtek” pár érdekes és hangulatos régi cikket a cukrászdáról.
*A régi kép, cikkek és információk forrása:
ADT., azon belül pedig:
~ Vendéglátóipari Mérleg, 1987/ 6., Takács Tibor „A százéves cukrászdában” című cikke.
~ Magyar Nemzet, 1996.04.15.-ei száma, „Simonyi-emlékszoba” c. „pársorosa”.
~ Új Tükör, 1986. /31. sz., „Hazai Tükör” c. rovatának „Százéves Cukrászda Gyulán” című képes „pársorosa”.
Fogadjátok sok szeretettel ezt az általam írt „szabadverset” a Kaszinóról. ?
Köszönöm szépen, hogy többen is biztattatok, hogy bátran osszak meg néha 1-2 saját „műemlékes” verset is.
No, de akkor íme a versem:
A Kaszinó előtt
A színház lépcsőiről kémlelem az utat
és elképzelem az egykoron erre felé siető
sok kalapos urat.
Ki-ki vajon miért siethet ide?
Vajon ki nyerhetett kártyán a Kaszinóban előző este?
Aztán hagyott -e egyáltalán nyerni valakit
a Miklós*?
Jó üzlet reményében biztos!
Mert hát nem csupán játék
és pezsgő folyt itt egykoron
hanem komoly üzletek is köttettek ám
úgy bizony!
Élénk volt itt a társasági élet
ma meg már csak a csend jár
ide, micsoda szégyen!
Zenének és vígasságnak már semmi nyoma
csak a falakon maradt ott az évek lenyomata.
Sajnos elfogytak a Kaszinó felé siető léptek
Már mind egy másik létbe léptek
Rollerrel robogó kacajok rántanak
múltból a jelenbe, a könnyek
már amúgy is mardosták a szememet.
Jelkép voltál Kaszinó és nem csak a játék és
a „hedonizmus”* fellegvára!
Isten veled letűnt korok bája,
Régi Pécs eleganciája!
~
(*Zsolnay Miklós, a Pécsi Nemzeti Casino egykori elnöke.
Szabadidejének nagyrészét is szívesen töltötte itt.
*Sokak szerint csak szórakozni, kártyázni jártak az emberek a kaszinóba, pedig azért, mint tudjuk itt sokkal komolyabb dolgok (is) folytak. )
*Kép forrása:
~ Régi épületről készült grafika forrása: Honismeret, 1992 / 3. szám, 25. oldala
~ Ui.: Elnézést, ha sokak szemét bántja az, hogy a Casino-t a versben Kaszinónak írtam, de jobban szeretem a szónak ezt a „magyaros” változatát használni. ~
~ Részletek a Pécsi Napló 1895.10.10.-én megjelent számának „A Pécsi Nemzeti Kaszinó új épülete” című cikkéből ~
„A Pécsi Nemzeti Kaszinóval rézsút szemközt épült a Pécsi Nemzeti Színház; s hogy ez a díszes csarnok megépült, a Nemzeti Kaszinó is, mely istápolója vala itt Pécsett a régi magyar színészetnek, maga is megújhodni készül, hogy legalább a környezetét tegye széppé az új nemzeti színháznak s e külsőségben támogassa a már maga lábán is járni tudó pécsi magyar színészetet.
Az új épület falai immár készen állanak, rajtuk a tetőzet s erre legközelebb rákerül a palaboríték is.
A király-utczai homlokzatot most kezdik vakolni egyszerű, nemes dísszel; akkor beablakolják az épületet, hogy télen is folytathassák belül a munkát.
Mert az új palotának május elsejére el kell készülnie, amikor nagy áldomással, hetedhét vármegyére szóló bállal készül bevonulni a most zsellérként lakó kaszinó.
Májusra új élet fakad a régi kaszinó helyén emelkedett új helyiségben* — csak az udvar, az nem fog lombot fakasztani; oda nem költözik be a tavasz, mint tette eddig, mikor a párjukat ritkító szép vad gesztenyék sűrű lombjai közé eljárt csókolózni a lágy tavaszi szellő a holdsugárral.”
„Nem lesz a kaszinónak árnyékos udvara; hiszen udvara is alig lesz, hacsak hozzá nem kerekíti a Mária-utcza felől levő telket kertnek, ami nélkül pedig a kaszinó el nem lehet.
Kert, udvar nélkül nem rendezhet nyári estéket abban a megmaradt kicsiny világositó udvarban; s más alkalmakra se lenne az a kényelmes helye, amilyen volt a régi árnyas udvar, mely egyik belső szépsége volt Pécsnek.
Ha már annyit költött a kaszinó új palotájára, s ha teljes munkát akar végezni, azt a pár száz forintot, melytől a hátsó épület ebontásával elesik, ugyan rászánhatja, mert tagjainak tartozik a tőlük elrablott árnyas udvar helyett újat teremteni s belombosítani. „
* A mostani épület helyén eredetileg az 1800-as évek eleje óta egy klasszicista palota állt és ezt az épületet vásárolta meg jó pár évvel később a Pécsi Nemzeti Casino és egy 2 „lépcsős” átalakítási folyamat (volt egy közepes átalakítási munkálat is 1839-ben a nagyobb volumenű munkálatok előtt) során 1895-ben nyerte el végül a ma is látható formáját az épület. *
A bejegyzéshez csatolt régi pályázati tervet és a Casino megnyitójáról (új épület felavatási bálja) szóló cikket is érdemes meglesni, mint érdekességeket! ?
A tájon körben falvakat temettek, üres név lett tanúja némelyiknek:
Most helyükön hegy-völgy; elásva házak, és a templomra most már ők vigyáznak.
Őrzik a négy falat, a tompa tornyot, a lengő ének-ostromolta boltot,
az öblös kő-keresztelőmedencét, a falfestmények zúzott sziluettjét,
a tölgygerenda-lépcső legyezőjét a csöndet és a csöndteremte békét. –
Roskadva járok, vállam földre nyomja a századok sok száz goromba gondja.
De enyhül a keserves keserűség, mert átsuhan a táj fölött a hűség,
mely azóta szünet nélkül velem jön, s gyógyít, ha ki-kiűznek az örömből.
~ Ezekkel a típusú „Építészet & Költészet” posztokkal a versek erejével / „ecsetével” szeretném bemutatni / „illusztrálni” Nektek az adott műemlék szépségét, a hely „erejét” és a múltjának egy „verses szegletét”.
Valójában az is még a célom ezekkel a bejegyzésekkel, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy biza’ olyan szép épített kincseink vannak, hogy még a költőinket is megihlették a szépségükkel.
Én magam csak hobbi „verselgető” vagyok, de ha kíváncsiak vagytok néhány műemlékhez kapcsolódó versemhez akkor írjátok meg kommentben, ha néha (de eskü’ tényleg csak nagyon ritkán) jöhet 1-2 ilyen típusú „különkiadás” is az oldal „Építészet & Költészet” bejegyzéssorozatának a részeként. #idézőjelszámláló1000223 ? ~
*Képek forrása:
~ A képaláírás nélküli képnek: Fortepan / Gyöngyi
~ A képaláírással ellátott cikkből „kiragadott” képé pedig:
Napló, 1981./ 32. szám (02.07.-ei lap, „K.M.” cikke)
A mai virtuális túránk egy több állomásos videókkal és képekkel „illusztrált” pécsi kaland lesz, amely során az eddig kevésbé ismert Zsolnay-házakat (Zsolnay családhoz köthető műemléképületeket) fogom Nektek bemutatni.
Az első állomása ennek az „ÉP-sztoris- túrának” a Vörösmarty utca lesz, ahol egy szép címeres műemlék „bújik meg” a sok „kérkedőbb küllemű” épület között.
Ezt az épületet (ahogy azt a rajta látható tábla is jelzi) sokan a városban csak a Megyei Könyvtár régi épületeként ismerik pedig ez a ház bizony egy ideig a Sikorski- Zsolnay család otthona volt.
Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint az épületen található 2 családi címer, melyek a Belitska és a Sikorski család címerei.
Nos a címerek ismeretével kapcsolatban megvallom én magam hadilábon állok így bizony jó pár évig „gyanútlanul” sétálgattam el az épület mellett (pedig az épületet már a pár évvel ezelőtti felújítása előtt is lefotóztam, ezt az amúgy nem túl jól sikerült kettő darab fotót is a bejegyzés mellé „csatlom”) és őszintén fogalmam sem volt róla nagyon sokáig, hogy ez a ház „Zsolnay-házként” is ismeretes míg egy olyan írásra nem bukkantam, ami pont megemlíti ezt az épületet és a címereit.
Sokakban felmerülhet esetleg a kérdés, hogy de mit kereshet a Sikorski család (Sikorski Tádé Zsolnay Júlia férje volt) címere mellett egy másik család címere is?
Nos erre a kérdésre a válasz a házasság… ugyanis Júlia és Tádé fiának Sikorski – Zsolnay Miklósnak a felesége Belitska Scholtz Margit volt és ez az épület a házaspáré volt.
A felújított Vörösmarty utcai Zsolnay-ház oldalnézetből 🙂
A felújítás előtti állapotok (2019)Szintén egy felújítás előtti fotó oldalnézetből (2019)
Az épület egyébként egy a 18. század vége felé épült lakóház, stílusát tekintve pedig copf stílusú épület.
Azt, hogy hogy kitől vette meg és mikor a család annakidején a házat, azt sajnos nem tudom…
Aki esetleg tudja ezt az információt azt arra kérem, hogy ne tartsa magában, hanem ossza meg bátran a kommentszekcióban, köszönöm! ?
Ami bizonyos az viszont az, hogy meddig volt az övék az épület: egy régebbi Trebbin Ágost által írt cikk szerint Sikorski – Zsolnay Miklós az államosítás után a legtöbb idejét a Vörösmarty utcai lakásában és a Pacsirta utcai szőlőjében töltötte….
Miklós 1973-ban halt meg, a Baranya Megyei Könyvtárhoz pedig 1974-ben került az épület (ahogy azt a könyvtárról történő kutatásaim alapján megtudtam), tehát Miklós halála után 1 évvel már a Könyvtár volt a tulajdonosa az épületnek.
Videó az úgynevezett „Zsolnay-házról” 🙂
Tovább haladva ezen a virtuális túrán bemutatnám Nektek egy régi Hátizsák Podcast epizódom segítségével a már fent is említett Pacsirta utcai Sikorski- Zsolnay szőlőt/ villát is, amelyről szintén csatolok egy pár évvel ezelőtt készített képet és egy kis rövidke videót is, hogy láthassátok milyen szépségről is beszélek a róla szóló epizódban.
A podcastben mindent elmesélek az épületről (már amit megtudtam róla), ha szeretnétek akkor itt tudjátok meghallgatni ezt a részt. 🙂
SIKORSKI-ZSOLNAY VILLA /SZŐLŐ (KI, HOGY ISMERI)
Egy kis rövid videó a Pacsirta utcai villáról
A mai bejegyzés 3. állomása egy emléktáblával jelzett épület a Jókai utcában, amely épület helyén állt egykoron Zsolnay Vilmos szülőháza.
Ez a helyszín sorsfordító volt ezen oldal megszületése szempontjából is…de hogy miért is?
Az a bejegyzéshez csatolt „emléktáblás videóból” kiderül! ?
Zsolnay Vilmos egykori szülőházát jelző emléktábla a pécsi Jókai utcában
Ha még mindig nem fáradtatok el és van kedvetek tovább folytatni velem ezt a kis műemlékvadászatot akkor a lépteinket most az ikonikus „Zsolnay-bazár + /Nick-udvar” felé irányítjuk.
És hogy mi köze volt ehhez az üzlethez a Zsolnay családnak?
Ahhoz, hogy ezt kiderítsük még a „kezdetek – kezdetéhez” kell visszamennünk, oda és azokba az időkbe amikor még Zsolnay Vilmos a családi üzletben kereskedőként dolgozott.
Az, hogy pontosan milyen is volt ez a kerekesdés, hogy lett Vilmosból kereskedő és hogy hol állt ez a bizonyos Bazár és, hogy lett „Bazár” inkább idézném egy a Pécsi Napló 1938. december 18.-ai számában megjelent cikkből, amely cikk valójában Hamerli József Zsolnay Vilmost méltató, róla megemlékező beszéde alapján íródott:
„Zsolnay Vilmos, mint kereskedő gyermeke, tanuló korában előszeretettel foglalkozott a festészettel, mint dilettáns, minden szabad idejét erre szentelte.
Édesatyja azonban mint kereskedő, fiát kereskedőnek akarta nevelni. A szülői akarat valóra vált és Zsolnay Vilmos atyja üzletébe belépett, mint tanuló. Kereskedelmi tudását tökéletesíteni Wienbe került, ahol 2 éven át gyakornokoskodott.
Így felkészülve hazajött és édesatyja üzletének vezetését vette át, mint ízig-vérig kereskedő kereskedői meglátása abban érvényesült a legjobban, hogy üzletükben kifinomult kereskedői érzékkel tudta mindig az eladásra kerülő árukat összeválogatni és vevőinek felkínálni.
Zsolnay Vilmos 1843- ban megnősült, amikor is átvette édesatyja üzletét, amit azután önállóan vezetett és fejlesztett.
A fejlődés olyan mérvben emelkedett, hogy a helyiség kicsinek bizonyult, amire átvette a Széchenyi téren lévő szülői házat és hozzávette a Király ucca 1. sz. Obodics-féle házat, amelyeket lebontva helyükre felépíttette a Bazár-épületet, az üveguccát, ami annak idején Pécs városának egy nagy látványossága volt.
Az üzlethelyiségek nemcsak a földszintet, hanem az emeletet is igénybe vették.
Az eredeti rövidáru, szakmai árukon kívül, bútorok, szőnyegek, függönyök, templomi felszerelések, hangszerek, porcellán és üvegáruk, vasáruk, parfőmök, párisi divatékszerek, dohányáruk eladásával is foglalkozott.
Az áruk a tágas helyiségekben a legnagyobb gonddal, szakszerű pontossággal voltak, mint egy nagy áruházban elrendezve. Zsolnay Vilmos bazára volt az első, ily kiterjedésű áruház az országban, egy ilyen áruház vezetéséhez igen nagy kereskedői tudás és felkészültség kellett.
Az alatt az idő alatt, amíg Zsolnay Vilmos kereskedését folytatta és egész tudását kereskedői pályájának szentelte, tette le fivére Ignác annak a gyárnak alapkövét, amely ma itt áll előttünk és ma is városunk és az egész ország dísze, amelybe Zsolnay Vilmos 1864-ben tudásával és vas szorgalmával, mint kereskedő kapcsolódott be.”
Nos, tehát az 1800-as évek közepén épült új Bazár atyja nem más volt, mint Zsolnay Vilmos.
A Bazárról találtam még egy igazán lényegre törő leírást, amely leírást Ungár Tamás a Népszabadság 2013. június 25.-én megjelent számában írt cikkéből idéznék:
„…Széchenyi tér és a Király utca találkozásánál álló klasszicista házak „gyomrába” építette meg Zsolnay Vilmos az akkor bazárként emlegetett bevásárlóközpontot. Zsolnay egy a főteret és a főutcát összekötő, 70 méter hosszú, üvegtetős átjáróházat alakított ki, amelyről bőséges választékú üzletek nyíltak. Később Nick Károly, sörfőzde- és sörözőtulajdonos vette meg a bazárudvart, és az ő nevét őrizte meg a nyüzsgő átjáróház.”
A Nick-udvarhoz tehát „csak” olyan módon kapcsolódott Vilmos, hogy az általa építtetett udvaron a Zsolnay-bazáron belül indult útjára 1875-ben a „névadó” üzlet, a Bazár új tulajdonosainak üzlete.
A „csak” szó így érzitek már, hogy ebben az esetben erősen idézőjelbe van téve…;)
A Nick-udvar újjászületését érdemes meglesnetek, ha egyszer Pécsen jártok…ha a Széchenyi tér felől érkeztek akkor ne lepődjetek meg, ha láttok Bazárt (étterem és sörbár) is ezen az oldalán. 😉
Egy kis januári „Bazár-nézet” 😉
Remélem tetszett Nektek ez a Zsolnay-túra, én imádtam minden egyes sorát írni, kutatni…oly’ annyira elmerültem a témában, hogy még ezzel kapcsolatban is álmodtam. 😀
No, de most már felébredtem és hamarosan újabb műemlékek felé veszem majd az irányt, de azt nem ígérem, hogy nem lesz köztük néha egy- egy olyan épület, amelynek a története valamilyen úton – módon kapcsolódik majd a Zsolnay családhoz …? #Zsolnayfan
*Képek és videók forrása:
Saját képek és videók, mindet én készítettem.
*Információk forrása:
~ HetedHéthatár, 2011. június 14.-én online (is?) megjelent „Sikorski – Zsolnay Miklósra emlékezve” c. cikke, melyet Trebbin Ágost írt.
+ ADT., azon belül pedig:
~ a Pécsi Napló 1938. december 18.-ai számának 8. oldala
~ Népszabadság 2013. június 25.-én megjelent számában található, „Műemlékből emlékmű” c. Ungár Tamás által írt cikk.
New York, te kávéház, ahol oly sokszor ültem, hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad tán, csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán s megnézni, mi maradt belőlem és körültem. E nyári koraestén, hogy még mind vacsoráznak, meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét és mint hívő keresztény, elmondanék egy ávét, múltán az ifjúságnak s múltán a régi láznak.
Barátaimról és egy isteni merésű, vad költőről, aki itt ült vörös ajakkal, meggyszínű mellényben, szuroksütét hajakkal, melyekbe szikrázott és recsegett a fésű. Itt ültünk boldogan s haragos szavainkban bombák aludtak és egy új kor lelke éledt, mi rongyos éhesek, lovagjai az éjnek, mint boldog gyilkosok, mint gyilkosok oly ifjan.
Mert boldog gyilkosok az óra gyilkolói, kiknek talentumot egy isteni kegy osztott s tétlenül nézik a zöld kávéházi posztót, melyen fehéren futnak a billiárd golyói. És boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott, itt a sivár zajban szárnyat kapott a lelkünk és drága nők felé egy-egy verset tereltünk, a füstből, a fényből egy ártatlan galambot.
Virradtig vártunk itt s Istennél szabadabban mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra, egészséges fogunk a zúzmarát harapta, fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban, kopott kabátunkon a fagy csillaga feslett és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel, mint rózsaszínű rózsák, lassan ringtak a nők el: éreztük életünk s a sötét Budapestet.
Áldott cigány-időm, áldott elektromosság, mely mostan is hullasz, heves fényt szaporázva, ingmellemen inog, remeg egy régi pászma, de sugaraid arcom csak fanyalogva mossák. Merengek tétován e fáradt-fényű fürdőn, szemét közt turkálok nem csitult bánatommal, emlékeket vetek föl megmozduló botommal s nézem a tükrökön meggyérült, régi fürtöm.
Szentelt tanyája te szívemnek és szavamnak, mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort, a forradalmas ár békült medrén aláfolyt s most csöndes újra már a párna és a pamlag. A harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja, keresem a barátot, ki gyakran itt marasztalt, megkoppintom félénken a poharat, az asztalt s a szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja.
Mit járok erre még? Azok már mind alusznak, kik álmosak voltak és valaha egy széken nyugodtak, kisdedek az Isten kebelében és már víz is jutott a szomjas Tantalusnak. Árvábban ballagok ki, mint az az éji árus, ki bádogbékát és csörgőt tesz asztalunkra s éjfél után bolyong unottan és korán-bús arcára könny esik, mert már mindenki unja. (1913)
* Mindkét beltéri fotó forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
A tervező társai pedig Pártos Gyula és Klein H. Gyula építészek voltak.
~ Építészeti stílusa:
Szecessziós stílusú épület, bár azt fontos megjegyezni, hogy az épületen reneszánsz és gótikus elemek is megfigyelhetők.
~ Jelenlegi állapota:
Egy meseszép jó állapotú műemlék, a Váci utca egyik ódon éke…szerintem!
Világos égszínkék (kissé talán már fakó) majolika burkolata pedig szinte vonzza a tekinteteket, ugye? ?
~ Érdekességek:
A házat építtető Thonet-testvérek gazdag bútoros családból származtak.
Édesapjuk Michael Thonet német asztalos, formatervező, a modern bútorgyártás és tervezés egyik első és kiemelkedő alakja.
2. Az épület kereskedőháznak épült.
3. Ha a tekintetünk hosszasan és figyelmesen elidőzik a ház falain akkor felfedezhetünk rajtuk rengeteg T- betűt, amely betűk természetesen az építtető Thonet családra utalnak.
4. Az épület homlokzatának meseszép majolika csempéi természetesen a Zsolnay gyárban készültek. ?
Információk forrásaADT., mint szinte mindig. ?
Itt több cikkből szemezgettem össze most nagyon apránként az információ morzsákat és ezeket gyúrtam bejegyzéssé.
A számomra legérdekesebb cikket a házról a Népszabadság – Budapest mellékletében olvastam – 2002. július 13.-a szám.
Képek forrása:
Fortepan / Kotnyek Antal
Fortepan / FŐFOTÓ
Új fotót a rengeteg márka megjelenítés miatt nem teszek ki inkább hiszen jelenleg is üzleteknek ad otthont az épület….de érdemes rákeresni az épületre, mert igazán gyönyörűséges. 😉
Somogy megyében, Kereki községtől délnyugatra, „zöldölelésben”. ?
~ Épült:
Nagy valószínűséggel a XIV. században épülhetett a vár.
Ami biztos és nem csak egy körülbelüli adat, hogy a legelső megemlítése egy 1336-os oklevélben található.
~ Építtetője:
Néhány forrás szerint egyenesen Anjou Károly építette a várat!
Ez ugyan nem bizonyított, de ami bizonyos, hogy a már fent is említett 1336-os oklevél szerint Czikó várnagy volt a vár első ismert ura.
~ Jelenlegi állapota:
Felújított várrom.
A felújítási munkálatok idén fejeződtek be a „Somogy bejárható varázsa” elnevezésű projektnek köszönhetően.
A projekt „lelkei” a SEFAG Zrt., a Magyar Természetjáró Szövetség és a Magyar Turisztikai Ügynökség voltak.
A vár felújítási projekt költsége végül 58.8 millió forintba került, a „Somogy bejárható varázsa” elnevezésű projekt azonban nem „csak” a vár felújításáról szól ám!
(Ha kíváncsiak vagytok a pontos elnyert összegre és a további tervekre, hogy mit is takar még ez a projekt akkor érdemes ellátogatni akár például a SEFAG Zrt. oldalára, de az is elég, ha beírjátok a projekt nevét az internetes keresőbe. ? )
Szerencsére a program előtt is akadtak olyanok, akik a szívükön viselték ennek az „épített emléktöredékünknek” a sorsát és így bizony sosem volt elhanyagolt a környezete!
Régi külleme pedig a következőképpen festett:
„Egy 1784. évi katonai térkép „Katona várnak” említi s Römer Flóris is így írta jegyzőkönyvében 1874-ben.
Terméskő híján téglából emelték a vár falait, csupán egyes részeihez, ajtó és ablaknyílásaihoz használtak követ.
Téglafalainak fehér vakolata messziről is jól látható lehetett.
Azonban az időjárás viszontagságai az évszázadok során nyomtalanul lehántották köntösét, melyről eredeti nevét is kaphatta. „
(Idézet a Turista Magazin 1976. 08.01.-ei számának (8.szám) , 16. oldalán szereplő „Távol a Főutaktól” c. írásából)
~ Érdekességek:
1.Az egykori vár eddig ismert urai (nem időrendi sorrendben):
Czakó várnagy, Enyingi Török család, Báthory István, Báthory András, Perneszi Ferenc, Marczali Miklós temesi ispán és családja.
2. Utóbbi úrhoz eléggé kalandos és viharos módon került oda és vissza, majd újból vissza a vár tulajdonosának / urának a címe ugyanis egy 1396-os oklevél szerint maga Zsigmond király adományozta oda a birtokot Marczalinak a törökök elleni harcokban nyújtott kimagasló teljesítményéért, igen ám, de Miklósunk „hálája jeléül” elárulta a királyt, mert részt vett 1402-ben egy ellene történő lázadásba!
A lázadás leverése után a várat visszaszerezték Marczaliéktól, majd pár év múlva végül valamilyen rejtélyes okból kifolyólag végül kegyelmet kapott Marczali és ezáltal újból visszakapta a várat is méghozzá 1408-ban.
3. Az 1540-es évek elején végül szomorú sors jutott Fehérkő várának, ugyanis a magyar katonák inkább felrobbantták a vár falait mintsem, hogy török kézen lássák…nyilván a kényszer szülte ezt a taktikai lépést, de akkor is sajnálatos, de persze érthető lépés ez az egész.
4. Ezen események után az enyészet éve következtek a romok számára, majd hirtelen a kereki vár is egy igazi „gondold újra a várat és reinkarnáld a részeit/ elemeit program” részese lett ugyanis 1830 táján az új kereki -templom építéséhez, az I. világháború után pedig pár évre egy vadászkastély építéséhez is felhasználták a falait.
5. A Fehérkő vár vagy Kereki vár ahogy még sokan nevezik (mert van Nógrád megyében is egy Fejérkő vár) a balatoni térség ritka kincse, mert ez a vár(rom) az egyetlen egy megmaradt kővára.
6. A vár(rom) természetesen védett műemlék!
7. A fentiekben már említett felújítási munkálatoknak hála a vár(rom) fapallós gyalogosjárdát kapott maga köré, megújult a hozzá vezető túraútvonal is, az északi oldalán pedig pihenő és panorámateraszt is kapott, ahonnan garantáltan mesés kilátás tárul az odalátogatók elé mivel innen tökéletesen rá lehet látni a Kőröshegyi Völgyhídra és a Balaton északi partjára is.
Egész jól hangzik, ugye? ?
Egy igazi hatalmas pozitív példa, ami a Kereki várral történt és jól mutatja azt is ez a példa, hogy bizony lehet egy várromból is turistalátványosságot varázsolni és élettel megtölteni a hosszú ideig „élettelen” falakat.
Mindig örülök, ha ilyen pozitív történetekről hallok, azonban még így is sok várrom sajnos a mai napig csak várja azt, hogy a szél és az enyészet „süvöltő – romboló tánca” helyett újból élet „költözzön” a még meglévő falai közé…még ha nem is szó szerint, de értitek, hogy gondolom…?
Tudom telhetetlen vagyok, be is fejezem inkább gyorsan ezt a posztot, hiszen ez most egy pozitív történet, amit nem illik búsongással elrontani. ?
Források:
*ADT., azon belül pedig az információké:
~ Turista Magazin 1976. 08.01.-ei száma (8.szám)
~ Hegyisport és Turista Magazin, 2006. /9. szám
Képeké pedig:
~ Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1988.
~ Turista, 1969./ 7. szám
*A várrom felújításáról pedig a Hírbalaton.hu, a SEFAG Zrt. és a Kaposvármost.hu oldalán olvastam.
