A tájon körben falvakat temettek, üres név lett tanúja némelyiknek:
Most helyükön hegy-völgy; elásva házak, és a templomra most már ők vigyáznak.
Őrzik a négy falat, a tompa tornyot, a lengő ének-ostromolta boltot,
az öblös kő-keresztelőmedencét, a falfestmények zúzott sziluettjét,
a tölgygerenda-lépcső legyezőjét a csöndet és a csöndteremte békét. –
Roskadva járok, vállam földre nyomja a századok sok száz goromba gondja.
De enyhül a keserves keserűség, mert átsuhan a táj fölött a hűség,
mely azóta szünet nélkül velem jön, s gyógyít, ha ki-kiűznek az örömből.
~ Ezekkel a típusú „Építészet & Költészet” posztokkal a versek erejével / „ecsetével” szeretném bemutatni / „illusztrálni” Nektek az adott műemlék szépségét, a hely „erejét” és a múltjának egy „verses szegletét”.
Valójában az is még a célom ezekkel a bejegyzésekkel, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy biza’ olyan szép épített kincseink vannak, hogy még a költőinket is megihlették a szépségükkel.
Én magam csak hobbi „verselgető” vagyok, de ha kíváncsiak vagytok néhány műemlékhez kapcsolódó versemhez akkor írjátok meg kommentben, ha néha (de eskü’ tényleg csak nagyon ritkán) jöhet 1-2 ilyen típusú „különkiadás” is az oldal „Építészet & Költészet” bejegyzéssorozatának a részeként. #idézőjelszámláló1000223 ? ~
*Képek forrása:
~ A képaláírás nélküli képnek: Fortepan / Gyöngyi
~ A képaláírással ellátott cikkből „kiragadott” képé pedig:
Napló, 1981./ 32. szám (02.07.-ei lap, „K.M.” cikke)
A mai virtuális túránk egy több állomásos videókkal és képekkel „illusztrált” pécsi kaland lesz, amely során az eddig kevésbé ismert Zsolnay-házakat (Zsolnay családhoz köthető műemléképületeket) fogom Nektek bemutatni.
Az első állomása ennek az „ÉP-sztoris- túrának” a Vörösmarty utca lesz, ahol egy szép címeres műemlék „bújik meg” a sok „kérkedőbb küllemű” épület között.
Ezt az épületet (ahogy azt a rajta látható tábla is jelzi) sokan a városban csak a Megyei Könyvtár régi épületeként ismerik pedig ez a ház bizony egy ideig a Sikorski- Zsolnay család otthona volt.
Mi sem bizonyítja jobban ezt a tényt, mint az épületen található 2 családi címer, melyek a Belitska és a Sikorski család címerei.
Nos a címerek ismeretével kapcsolatban megvallom én magam hadilábon állok így bizony jó pár évig „gyanútlanul” sétálgattam el az épület mellett (pedig az épületet már a pár évvel ezelőtti felújítása előtt is lefotóztam, ezt az amúgy nem túl jól sikerült kettő darab fotót is a bejegyzés mellé „csatlom”) és őszintén fogalmam sem volt róla nagyon sokáig, hogy ez a ház „Zsolnay-házként” is ismeretes míg egy olyan írásra nem bukkantam, ami pont megemlíti ezt az épületet és a címereit.
Sokakban felmerülhet esetleg a kérdés, hogy de mit kereshet a Sikorski család (Sikorski Tádé Zsolnay Júlia férje volt) címere mellett egy másik család címere is?
Nos erre a kérdésre a válasz a házasság… ugyanis Júlia és Tádé fiának Sikorski – Zsolnay Miklósnak a felesége Belitska Scholtz Margit volt és ez az épület a házaspáré volt.
A felújított Vörösmarty utcai Zsolnay-ház oldalnézetből 🙂
A felújítás előtti állapotok (2019)Szintén egy felújítás előtti fotó oldalnézetből (2019)
Az épület egyébként egy a 18. század vége felé épült lakóház, stílusát tekintve pedig copf stílusú épület.
Azt, hogy hogy kitől vette meg és mikor a család annakidején a házat, azt sajnos nem tudom…
Aki esetleg tudja ezt az információt azt arra kérem, hogy ne tartsa magában, hanem ossza meg bátran a kommentszekcióban, köszönöm! ?
Ami bizonyos az viszont az, hogy meddig volt az övék az épület: egy régebbi Trebbin Ágost által írt cikk szerint Sikorski – Zsolnay Miklós az államosítás után a legtöbb idejét a Vörösmarty utcai lakásában és a Pacsirta utcai szőlőjében töltötte….
Miklós 1973-ban halt meg, a Baranya Megyei Könyvtárhoz pedig 1974-ben került az épület (ahogy azt a könyvtárról történő kutatásaim alapján megtudtam), tehát Miklós halála után 1 évvel már a Könyvtár volt a tulajdonosa az épületnek.
Videó az úgynevezett „Zsolnay-házról” 🙂
Tovább haladva ezen a virtuális túrán bemutatnám Nektek egy régi Hátizsák Podcast epizódom segítségével a már fent is említett Pacsirta utcai Sikorski- Zsolnay szőlőt/ villát is, amelyről szintén csatolok egy pár évvel ezelőtt készített képet és egy kis rövidke videót is, hogy láthassátok milyen szépségről is beszélek a róla szóló epizódban.
A podcastben mindent elmesélek az épületről (már amit megtudtam róla), ha szeretnétek akkor itt tudjátok meghallgatni ezt a részt. 🙂
SIKORSKI-ZSOLNAY VILLA /SZŐLŐ (KI, HOGY ISMERI)
Egy kis rövid videó a Pacsirta utcai villáról
A mai bejegyzés 3. állomása egy emléktáblával jelzett épület a Jókai utcában, amely épület helyén állt egykoron Zsolnay Vilmos szülőháza.
Ez a helyszín sorsfordító volt ezen oldal megszületése szempontjából is…de hogy miért is?
Az a bejegyzéshez csatolt „emléktáblás videóból” kiderül! ?
Zsolnay Vilmos egykori szülőházát jelző emléktábla a pécsi Jókai utcában
Ha még mindig nem fáradtatok el és van kedvetek tovább folytatni velem ezt a kis műemlékvadászatot akkor a lépteinket most az ikonikus „Zsolnay-bazár + /Nick-udvar” felé irányítjuk.
És hogy mi köze volt ehhez az üzlethez a Zsolnay családnak?
Ahhoz, hogy ezt kiderítsük még a „kezdetek – kezdetéhez” kell visszamennünk, oda és azokba az időkbe amikor még Zsolnay Vilmos a családi üzletben kereskedőként dolgozott.
Az, hogy pontosan milyen is volt ez a kerekesdés, hogy lett Vilmosból kereskedő és hogy hol állt ez a bizonyos Bazár és, hogy lett „Bazár” inkább idézném egy a Pécsi Napló 1938. december 18.-ai számában megjelent cikkből, amely cikk valójában Hamerli József Zsolnay Vilmost méltató, róla megemlékező beszéde alapján íródott:
„Zsolnay Vilmos, mint kereskedő gyermeke, tanuló korában előszeretettel foglalkozott a festészettel, mint dilettáns, minden szabad idejét erre szentelte.
Édesatyja azonban mint kereskedő, fiát kereskedőnek akarta nevelni. A szülői akarat valóra vált és Zsolnay Vilmos atyja üzletébe belépett, mint tanuló. Kereskedelmi tudását tökéletesíteni Wienbe került, ahol 2 éven át gyakornokoskodott.
Így felkészülve hazajött és édesatyja üzletének vezetését vette át, mint ízig-vérig kereskedő kereskedői meglátása abban érvényesült a legjobban, hogy üzletükben kifinomult kereskedői érzékkel tudta mindig az eladásra kerülő árukat összeválogatni és vevőinek felkínálni.
Zsolnay Vilmos 1843- ban megnősült, amikor is átvette édesatyja üzletét, amit azután önállóan vezetett és fejlesztett.
A fejlődés olyan mérvben emelkedett, hogy a helyiség kicsinek bizonyult, amire átvette a Széchenyi téren lévő szülői házat és hozzávette a Király ucca 1. sz. Obodics-féle házat, amelyeket lebontva helyükre felépíttette a Bazár-épületet, az üveguccát, ami annak idején Pécs városának egy nagy látványossága volt.
Az üzlethelyiségek nemcsak a földszintet, hanem az emeletet is igénybe vették.
Az eredeti rövidáru, szakmai árukon kívül, bútorok, szőnyegek, függönyök, templomi felszerelések, hangszerek, porcellán és üvegáruk, vasáruk, parfőmök, párisi divatékszerek, dohányáruk eladásával is foglalkozott.
Az áruk a tágas helyiségekben a legnagyobb gonddal, szakszerű pontossággal voltak, mint egy nagy áruházban elrendezve. Zsolnay Vilmos bazára volt az első, ily kiterjedésű áruház az országban, egy ilyen áruház vezetéséhez igen nagy kereskedői tudás és felkészültség kellett.
Az alatt az idő alatt, amíg Zsolnay Vilmos kereskedését folytatta és egész tudását kereskedői pályájának szentelte, tette le fivére Ignác annak a gyárnak alapkövét, amely ma itt áll előttünk és ma is városunk és az egész ország dísze, amelybe Zsolnay Vilmos 1864-ben tudásával és vas szorgalmával, mint kereskedő kapcsolódott be.”
Nos, tehát az 1800-as évek közepén épült új Bazár atyja nem más volt, mint Zsolnay Vilmos.
A Bazárról találtam még egy igazán lényegre törő leírást, amely leírást Ungár Tamás a Népszabadság 2013. június 25.-én megjelent számában írt cikkéből idéznék:
„…Széchenyi tér és a Király utca találkozásánál álló klasszicista házak „gyomrába” építette meg Zsolnay Vilmos az akkor bazárként emlegetett bevásárlóközpontot. Zsolnay egy a főteret és a főutcát összekötő, 70 méter hosszú, üvegtetős átjáróházat alakított ki, amelyről bőséges választékú üzletek nyíltak. Később Nick Károly, sörfőzde- és sörözőtulajdonos vette meg a bazárudvart, és az ő nevét őrizte meg a nyüzsgő átjáróház.”
A Nick-udvarhoz tehát „csak” olyan módon kapcsolódott Vilmos, hogy az általa építtetett udvaron a Zsolnay-bazáron belül indult útjára 1875-ben a „névadó” üzlet, a Bazár új tulajdonosainak üzlete.
A „csak” szó így érzitek már, hogy ebben az esetben erősen idézőjelbe van téve…;)
A Nick-udvar újjászületését érdemes meglesnetek, ha egyszer Pécsen jártok…ha a Széchenyi tér felől érkeztek akkor ne lepődjetek meg, ha láttok Bazárt (étterem és sörbár) is ezen az oldalán. 😉
Egy kis januári „Bazár-nézet” 😉
Remélem tetszett Nektek ez a Zsolnay-túra, én imádtam minden egyes sorát írni, kutatni…oly’ annyira elmerültem a témában, hogy még ezzel kapcsolatban is álmodtam. 😀
No, de most már felébredtem és hamarosan újabb műemlékek felé veszem majd az irányt, de azt nem ígérem, hogy nem lesz köztük néha egy- egy olyan épület, amelynek a története valamilyen úton – módon kapcsolódik majd a Zsolnay családhoz …? #Zsolnayfan
*Képek és videók forrása:
Saját képek és videók, mindet én készítettem.
*Információk forrása:
~ HetedHéthatár, 2011. június 14.-én online (is?) megjelent „Sikorski – Zsolnay Miklósra emlékezve” c. cikke, melyet Trebbin Ágost írt.
+ ADT., azon belül pedig:
~ a Pécsi Napló 1938. december 18.-ai számának 8. oldala
~ Népszabadság 2013. június 25.-én megjelent számában található, „Műemlékből emlékmű” c. Ungár Tamás által írt cikk.
New York, te kávéház, ahol oly sokszor ültem, hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad tán, csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán s megnézni, mi maradt belőlem és körültem. E nyári koraestén, hogy még mind vacsoráznak, meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét és mint hívő keresztény, elmondanék egy ávét, múltán az ifjúságnak s múltán a régi láznak.
Barátaimról és egy isteni merésű, vad költőről, aki itt ült vörös ajakkal, meggyszínű mellényben, szuroksütét hajakkal, melyekbe szikrázott és recsegett a fésű. Itt ültünk boldogan s haragos szavainkban bombák aludtak és egy új kor lelke éledt, mi rongyos éhesek, lovagjai az éjnek, mint boldog gyilkosok, mint gyilkosok oly ifjan.
Mert boldog gyilkosok az óra gyilkolói, kiknek talentumot egy isteni kegy osztott s tétlenül nézik a zöld kávéházi posztót, melyen fehéren futnak a billiárd golyói. És boldogok voltunk, mikor a nap lehajlott, itt a sivár zajban szárnyat kapott a lelkünk és drága nők felé egy-egy verset tereltünk, a füstből, a fényből egy ártatlan galambot.
Virradtig vártunk itt s Istennél szabadabban mentünk ki hajnaltájt az elhagyott utakra, egészséges fogunk a zúzmarát harapta, fürödtünk álmosan a gőzfürdői habban, kopott kabátunkon a fagy csillaga feslett és a Dohány-utcán rosszarcú szeretőkkel, mint rózsaszínű rózsák, lassan ringtak a nők el: éreztük életünk s a sötét Budapestet.
Áldott cigány-időm, áldott elektromosság, mely mostan is hullasz, heves fényt szaporázva, ingmellemen inog, remeg egy régi pászma, de sugaraid arcom csak fanyalogva mossák. Merengek tétován e fáradt-fényű fürdőn, szemét közt turkálok nem csitult bánatommal, emlékeket vetek föl megmozduló botommal s nézem a tükrökön meggyérült, régi fürtöm.
Szentelt tanyája te szívemnek és szavamnak, mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort, a forradalmas ár békült medrén aláfolyt s most csöndes újra már a párna és a pamlag. A harcos áll csak itt, ki magát meg nem adja, keresem a barátot, ki gyakran itt marasztalt, megkoppintom félénken a poharat, az asztalt s a szívem, szívem is, hogy régi-e a hangja.
Mit járok erre még? Azok már mind alusznak, kik álmosak voltak és valaha egy széken nyugodtak, kisdedek az Isten kebelében és már víz is jutott a szomjas Tantalusnak. Árvábban ballagok ki, mint az az éji árus, ki bádogbékát és csörgőt tesz asztalunkra s éjfél után bolyong unottan és korán-bús arcára könny esik, mert már mindenki unja. (1913)
* Mindkét beltéri fotó forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
A tervező társai pedig Pártos Gyula és Klein H. Gyula építészek voltak.
~ Építészeti stílusa:
Szecessziós stílusú épület, bár azt fontos megjegyezni, hogy az épületen reneszánsz és gótikus elemek is megfigyelhetők.
~ Jelenlegi állapota:
Egy meseszép jó állapotú műemlék, a Váci utca egyik ódon éke…szerintem!
Világos égszínkék (kissé talán már fakó) majolika burkolata pedig szinte vonzza a tekinteteket, ugye? ?
~ Érdekességek:
A házat építtető Thonet-testvérek gazdag bútoros családból származtak.
Édesapjuk Michael Thonet német asztalos, formatervező, a modern bútorgyártás és tervezés egyik első és kiemelkedő alakja.
2. Az épület kereskedőháznak épült.
3. Ha a tekintetünk hosszasan és figyelmesen elidőzik a ház falain akkor felfedezhetünk rajtuk rengeteg T- betűt, amely betűk természetesen az építtető Thonet családra utalnak.
4. Az épület homlokzatának meseszép majolika csempéi természetesen a Zsolnay gyárban készültek. ?
Információk forrásaADT., mint szinte mindig. ?
Itt több cikkből szemezgettem össze most nagyon apránként az információ morzsákat és ezeket gyúrtam bejegyzéssé.
A számomra legérdekesebb cikket a házról a Népszabadság – Budapest mellékletében olvastam – 2002. július 13.-a szám.
Képek forrása:
Fortepan / Kotnyek Antal
Fortepan / FŐFOTÓ
Új fotót a rengeteg márka megjelenítés miatt nem teszek ki inkább hiszen jelenleg is üzleteknek ad otthont az épület….de érdemes rákeresni az épületre, mert igazán gyönyörűséges. 😉
Somogy megyében, Kereki községtől délnyugatra, „zöldölelésben”. ?
~ Épült:
Nagy valószínűséggel a XIV. században épülhetett a vár.
Ami biztos és nem csak egy körülbelüli adat, hogy a legelső megemlítése egy 1336-os oklevélben található.
~ Építtetője:
Néhány forrás szerint egyenesen Anjou Károly építette a várat!
Ez ugyan nem bizonyított, de ami bizonyos, hogy a már fent is említett 1336-os oklevél szerint Czikó várnagy volt a vár első ismert ura.
~ Jelenlegi állapota:
Felújított várrom.
A felújítási munkálatok idén fejeződtek be a „Somogy bejárható varázsa” elnevezésű projektnek köszönhetően.
A projekt „lelkei” a SEFAG Zrt., a Magyar Természetjáró Szövetség és a Magyar Turisztikai Ügynökség voltak.
A vár felújítási projekt költsége végül 58.8 millió forintba került, a „Somogy bejárható varázsa” elnevezésű projekt azonban nem „csak” a vár felújításáról szól ám!
(Ha kíváncsiak vagytok a pontos elnyert összegre és a további tervekre, hogy mit is takar még ez a projekt akkor érdemes ellátogatni akár például a SEFAG Zrt. oldalára, de az is elég, ha beírjátok a projekt nevét az internetes keresőbe. ? )
Szerencsére a program előtt is akadtak olyanok, akik a szívükön viselték ennek az „épített emléktöredékünknek” a sorsát és így bizony sosem volt elhanyagolt a környezete!
Régi külleme pedig a következőképpen festett:
„Egy 1784. évi katonai térkép „Katona várnak” említi s Römer Flóris is így írta jegyzőkönyvében 1874-ben.
Terméskő híján téglából emelték a vár falait, csupán egyes részeihez, ajtó és ablaknyílásaihoz használtak követ.
Téglafalainak fehér vakolata messziről is jól látható lehetett.
Azonban az időjárás viszontagságai az évszázadok során nyomtalanul lehántották köntösét, melyről eredeti nevét is kaphatta. „
(Idézet a Turista Magazin 1976. 08.01.-ei számának (8.szám) , 16. oldalán szereplő „Távol a Főutaktól” c. írásából)
~ Érdekességek:
1.Az egykori vár eddig ismert urai (nem időrendi sorrendben):
Czakó várnagy, Enyingi Török család, Báthory István, Báthory András, Perneszi Ferenc, Marczali Miklós temesi ispán és családja.
2. Utóbbi úrhoz eléggé kalandos és viharos módon került oda és vissza, majd újból vissza a vár tulajdonosának / urának a címe ugyanis egy 1396-os oklevél szerint maga Zsigmond király adományozta oda a birtokot Marczalinak a törökök elleni harcokban nyújtott kimagasló teljesítményéért, igen ám, de Miklósunk „hálája jeléül” elárulta a királyt, mert részt vett 1402-ben egy ellene történő lázadásba!
A lázadás leverése után a várat visszaszerezték Marczaliéktól, majd pár év múlva végül valamilyen rejtélyes okból kifolyólag végül kegyelmet kapott Marczali és ezáltal újból visszakapta a várat is méghozzá 1408-ban.
3. Az 1540-es évek elején végül szomorú sors jutott Fehérkő várának, ugyanis a magyar katonák inkább felrobbantták a vár falait mintsem, hogy török kézen lássák…nyilván a kényszer szülte ezt a taktikai lépést, de akkor is sajnálatos, de persze érthető lépés ez az egész.
4. Ezen események után az enyészet éve következtek a romok számára, majd hirtelen a kereki vár is egy igazi „gondold újra a várat és reinkarnáld a részeit/ elemeit program” részese lett ugyanis 1830 táján az új kereki -templom építéséhez, az I. világháború után pedig pár évre egy vadászkastély építéséhez is felhasználták a falait.
5. A Fehérkő vár vagy Kereki vár ahogy még sokan nevezik (mert van Nógrád megyében is egy Fejérkő vár) a balatoni térség ritka kincse, mert ez a vár(rom) az egyetlen egy megmaradt kővára.
6. A vár(rom) természetesen védett műemlék!
7. A fentiekben már említett felújítási munkálatoknak hála a vár(rom) fapallós gyalogosjárdát kapott maga köré, megújult a hozzá vezető túraútvonal is, az északi oldalán pedig pihenő és panorámateraszt is kapott, ahonnan garantáltan mesés kilátás tárul az odalátogatók elé mivel innen tökéletesen rá lehet látni a Kőröshegyi Völgyhídra és a Balaton északi partjára is.
Egész jól hangzik, ugye? ?
Egy igazi hatalmas pozitív példa, ami a Kereki várral történt és jól mutatja azt is ez a példa, hogy bizony lehet egy várromból is turistalátványosságot varázsolni és élettel megtölteni a hosszú ideig „élettelen” falakat.
Mindig örülök, ha ilyen pozitív történetekről hallok, azonban még így is sok várrom sajnos a mai napig csak várja azt, hogy a szél és az enyészet „süvöltő – romboló tánca” helyett újból élet „költözzön” a még meglévő falai közé…még ha nem is szó szerint, de értitek, hogy gondolom…?
Tudom telhetetlen vagyok, be is fejezem inkább gyorsan ezt a posztot, hiszen ez most egy pozitív történet, amit nem illik búsongással elrontani. ?
Források:
*ADT., azon belül pedig az információké:
~ Turista Magazin 1976. 08.01.-ei száma (8.szám)
~ Hegyisport és Turista Magazin, 2006. /9. szám
Képeké pedig:
~ Élet és Tudomány Kalendáriuma, 1988.
~ Turista, 1969./ 7. szám
*A várrom felújításáról pedig a Hírbalaton.hu, a SEFAG Zrt. és a Kaposvármost.hu oldalán olvastam.
A mai napon folytatódik „az ÉP-sztorik különkiadás” című új sorozatom melynek a legújabb részébe egy igen különleges nevű egykori vár történetével ismertetnélek meg Titeket.
Ha kíváncsiak vagytok az Aynard vár rejtélyes történetére és arra, hogy hogyan is lett várból várrom és ma már romnak sem nevezhető sejtelmes „pont” akkor tartsatok velem ezen a virtuális kalandon is! ?
(*Kis kiegészítő információ mielőtt belevágnánk ebbe a mai virtuális kalandba: bevallom sokáig hezitáltam, hogy erről az egykori várról írjak – e bejegyzést, mert túl sok körülötte a kérdőjel, de végül úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz én megírom ezt a posztot mert lehet, hogy mások számára is érdekes lesz ez a sok „rejtély”.)
~ Épült:
Igencsak vitatott a vár építésének (is) az ideje, de ami bizonyos, hogy a vár legelső hiteles említése egy 1274-es oklevélben található szóval nagy valószínűséggel az 1274-es esztendő előtt épülhetett a vár, de az, hogy mennyivel előtte, no ez az, amit csak sejteni lehet.
Néhány kutató szerint már a tatárjárás előtt is állhatott a vár, amely feltételezést megerősíteni látszik az a tény, hogy a várat építtető család 1186-ban érkezett Magyarországra, de olvastam olyan feltételezést is például a Műemlékvédelem 1988.évi 2. számában Kiss Ákos írásában, hogy a vár inkább a tatárjárás után épülhetett.
Kiss írásából ki is ragadnék egy erre vonatkozó idézetet, hogy szerinte miért is épülhetett inkább a tatárjárás után a vár:
„A 380-as magassági ponton Aynard vára emelése okául szolgálhatott a tatárjárás is.
1241/42 rettenetes élményei nyomán országszerte nagy lendülettel megindult a várépítés.
Erre tekintettel a vár keletkezésének ideje nem sokkal 1242 utánra lenne tehető.
Aynard várának építése tehát a XII. század 2. felétől a XIII. század közepéig terjedő időszakra helyezhető.”
~ Építtetője:
A francia származású Aynard – család (Ainordi később Zsámbéki) akik Kézai Simon krónikája szerint a champagne-i grófok egyik ágához tartoztak, de egyébként az sem kizárt, hogy Provence-ból érkeztek Magyarországra 1186 környékén (néhány forrás szerint viszont jó pár évvel előbb).
A család több ágra ágazó nemzetsége Zsámbék és környékét kapta meg III. Béla királyól birtokuknak és ezen felül igen magas pozíciókat tudhattak magukénak.
~ Jelenlegi állapota:
A várt feltételezett helyén(= a Budai – hegység egyik legnyugatibb „csücskén” a Zajnát-tetőn, melynek közelében található Perbál, Tinnye és Piliscsaba hármashatára) épületmaradványok, épített „emléktöredékek” nem láthatók, csupán csak a hegycsúcsot körülvevő sánc és árokmaradványok „jelei” árulkodnak arról, hogy egykoron itt vár állhatott.
Ez alapján viszont csalóka lehet a bejegyzés címe…vagy ezek a „jelek” beleférnek még a „rom kategóriába”?
~ Érdekességek:
1.Többen is kutatták a vár történetét és mindegyik kutatás más és más eredményeket hozott, kevés a mondhatni közös nevező.
2. Bárhol is állt ez a vár, az egyszer bizonyos, hogy 1401-ben már nem állt, mert egy ekkor keletkezett oklevél már elhagyatott várként hivatkozik rá.
3.Az Aynard- család III. Béla király francia származású feleségének a kíséretével érkezhetett Magyarországra (bár ez is csak feltételezés).
4. A vár urát a legtbb régebbi forrás Aynard lovagként említi.
5. Az Aynardoknak köszönhető például a ma már Zsámbéki Rombazilikaként emlegetett épített emlékünk is, mely nyilván az idők során számtalan változáson esett át (történelem viharai, földrengés stb.), de az eredeti 1220 környékén épült bazilika, az „alap” (vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak, de biztos értitek, hogy hogyan gondolom) az a családnak volt köszönhető.
*Képek és információk forrása ADT., azon belül pedig:
~ Műemlékvédelem, 1988. / 2. száma, Kiss Ákos: Aynard várának tanulságai az Árpád-kori várak vitájában
~ Archaeologiai Értesítő, 1961/1. füzet – Kiss Ákos: Aynard-várának egykori helye
~ Pár régebbi folyóiratot is átolvastam még a témával kapcsolatban, de csak érdekességként, mert a legtöbb számomra hasznos információt a fent említett forrásokban találtam.
„A nagyméretű ünnepi termeken, valamint a lakosztályokon kívül középnagyságú termek is készülnek, történeti alapon, minők a Szent István, a Hunyadi Mátyás és a Habsburgok terme.
Elsőnek a Szent István-terem készült el.
Befejezését siettette Ő Felségének az a kifejezett kívánsága, hogy alkalom nyújtassék hazai iparosainknak, hogy nagyobb szabású és előkelő tárgyakkal szerepelhessenek az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon. Ez a terem — inkább szoba, mert méretei folytán a« terem« jelző alig illeti meg — közös kiállítási tárgyát képezi azoknak az iparosoknak, akik készítésén közreműködtek.
A teremnek aránylag csekély méretei (12 méter hosszú, 6’5o méter széles és 5’6o méter magas) nem engedtek nagyszabású architektonikus alakítást, hanem intim kiképzést tettek szükségessé, melynél a részlet finomsága és a szín harmóniája kellőleg érvényesülhet.
Ezért választottam faanyagot aranyozással és majolika betéttel; utóbbit azért, mert Zsolnay gyártmányaival jó színhatást véltem elérhetni.
A midőn hisztorikus termek kiképzéséről van szó, természetes, hogy az illető korszak stílusát kell választani.
A Szent István-terem román stílusban készült, amely stílus hazánkban az Árpádok korában tudvalevően szép virágzásnak örvendett.
A részletek kifejlesztésében azonban bizonyos szabadságot engedtünk meg magunknak, mert nem a szigorú és megmerevedett román alakokat választottuk, hanem helyt engedtünk itt is a magyar ornamentikának, mi által a magyaros jelleg kifejezésre jutott…”
/Részlet a Vasárnapi Újság, 1900. évi 47. évfolyamának 17. számában megjelent „A Budai Királyi Vár Szent István – terme” című Hauszmann Alajos által írt cikkből, amely írás eredetileg a Magyar Iparművészetben jelent meg: „* A budai királyi várpalota műépítészének, Hauszmann Alajos műegyetemi tanárnak ez ismertető czikkét négy képpel a« Magyar Iparművészet »legújabb füzetéből vesszük át.” /
Ti láttátok már ezt a meseszép múlt évben átadott újjászületett termet? ?
Ha esetleg pont augusztus 20.-án néznétek meg a Szent István – termet akkor jószándékkal jelezném, hogy 20.-án és 21.-én ismét ingyenesen látogatható! ?
A további részleteket ezzel a lehetőséggel kapcsolatban a terem hivatalos oldalán találjátok! #nemreklám
*Acikk és a korabeli képek forrása:
ADT., azon belül pedig:
~ Vasárnapi Újság, 1900. évi 47. évfolyamának 17. száma (az újság pedig a fent is említett Magyar Iparművészetet jelölte meg az eredeti forrásnak)
Eger az én egyik „szerelemvárosom” és ehhez képest elég keveset szerepelt még az oldalamon, de ma ennek a csodahelynek a minaretje lesz a mai bejegyzésem főszereplője, amelyről már régóta terveztem ám írni, de eddig valahogy mindig elmaradt ez a poszt…de majd most! ?
A minaret „megmászásán” túli „traumám” taglalásától (egyelőre :D) most inkább eltekintenék, lényeg a lényeg, hogy legalább egyszer mindenkinek látnia kell „minaret-magasságból” a várost.
A minaret építési idejéről először egyébként egy kis Evliya Çelebi – féle összegzésben olvastam, melyben Eger új török időkben épült épületeit összegzi efféleképpen:
„A városban Evliya Çelebi szerint 46 dzsámi és mecset, 21 mohamedán kolostor (zavije), 4 mohamedán iskola (medresze), 3 fürdő és 20 csörgő közkút volt. A város közepén, az Eger pataknál 1658-ban épült ki végleges formájában a „Baruthane”, az erődített lőportorony, amelyet janicsárok őriztek. Ugyanakkor fejeződhetett be a Kethüda dzsámi építése is, amelynek megmaradt minaretje ma is Eger város egyik jelképe. A Hatvani kapun kívül állt egy kupolás épületben „Dede Szultán” síremléke (türbe) és bektasi kolostora, amely a helyi mohamedán szentek búcsújáróhelyeinek kialakításával a török telepesek helyhez kötését szolgálta.”
/Az idézet forrása: Bodó Sándor – Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) – Studia Agriensia 3. (Eger, 1983) Vass Előd: A törökkori Eger és az egri vilajet c. munkájából származik/
Egyébként ezek az Evlia által fent említett számok (hogy hány épület épült akkoriban) valójában nem biztos, hogy ténylegesen így alakultak ám, mivel köztudott, hogy Çelebi úr kicsit szeretet a számok terén túlozni. 😀
Az írói túlzásai ellenére egyébként Ő az egyik kedvenc korabeli „utazóbloggerem”, ahogy viccesen szoktam nevezni 😀
No, de térjünk vissza a minaret történetére! ?
Az egri minaret a Magyarországon található minaretek közül a legmagasabb és legjobb állapotú minaret.
A bejegyzéshez mellékelt fotómat még a 2018-as felújítás előtt készítettem, ami azért is ejnye- bejnye nekem, mert viszonylag elég sokszor megfordultam azóta már Eger és környékén ( ha más nem akkor átutazóban…persze Covid tombolása alatti időkben ez is kimaradt☹ /, szóval illett volna azóta már újabb képet is készítenem a minaretről, de majd legközelebb (ami remélhetőleg hamarosan lesz) pótlom is ezt a kis hiányosságot. ?
Az összmagasságát tekintve 40 méter magas, kecses, alapját tekintve 14 szögletű minaret szép erkélyére 97, egyes források szerint 98 keskeny csigalépcső vezet fel…utóbbiak miatt kicsit remegett is a térdem, főleg lefelé, ezért bevallom, hogy én nem számoltam meg a lépcsők számát, mert már így is fel sikerült tartanom a lent várakozókat a lassú haladásommal. 😀
A magassággal abszolút nincsen problémám azt pedig egyáltalán nem gondoltam volna, hogy pont a szűk lépcsők miatt fogok kissé bepánikolni, de utólag is azt mondom, hogy nem bánom, hogy felmentem…a lent várakozó turistacsoporttól innen is elnézést kérek, hogy egy furcsa frufrus lány miatt hosszan kellett várakozniuk, hogy felmehessenek a minaret tetejére.
Ha jól emlékszem akkor egyszerre 7 vagy 8 embert engedtek amúgy fel és nagyon olcsó volt a belépő, ami, ha jól tudom most is az, kb. 500 forint.
A nyitvatartást érdemes indulás előtt megnézni, mert ez évszakonként változó és az időjárás miatt is változhat!
Aki teheti lesse meg ennek a gyönyörű műemléknek a tetejéről Eger mesés városának innen elénk táruló látképét, mert egyszerűen csodaszép!
#nemreklám
*Források:
Hungaricana, azon belül pedig:
Bodó Sándor – Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) – Studia Agriensia 3. (Eger, 1983) Vass Előd: A törökkori Eger és az egri vilajet c. munkája
*Képek forrása:
~ A színes fotó saját, még a 2018-as felújítás előtt készült.
~ A régi festmény forrása, ahol még az egykori dzsámi is látható: Szilasi Ágota, H.: Örökségünk védelme és jövője 1. A Dobó István Vármúzeumban 2014. február 7 – 8.- án megrendezett Tudományos Konfernecia tanulmánykötete – Studia Agriensia 32. (Eger, 2016) Feld István – Báthory Gábor: Az egri minaret helyreállítása
*Olvasmány /tanulmány ajánlók Eger városával, várakkal (nem csak az Egri várral kapcsolatban), történelemmel és örökségvédelem kapcsolatos témákban (nagyon szuper gyűjtemény található ezen a linken ?):
