A templom egykoron 1764-ben épült a falu fölé magasodó dombra.
Kecses, fatornácú, négyfiatornyos szépségről van szó az esetében.
A Körösfői templom Kalotaszeg egyik legékesebb református temploma.
A történelem viharai már egyébként sajnos elég korán lesújtottak a templomra, mely a mai alakját az 1800-as évek közepén nyerte el.
A belsőtér különleges éke a díszes mennyezete mely már szintén nem az eredeti formájában látható, mert azt egykoron lebontották renoválás céljából, de az eredetiekből valójában már csak kevés volt menthető.
A mostani festett kazettás mennyezet 225 kazettából áll, melyekből a legtöbbet kalotaszeg legismertebb festőasztalosa Umling Lőrinc festett.
A munka során a fia Ifj. Umling Lőrinc is már vele együtt dolgozott.
A fotóim között láthattok majd erről a csodálatos mennyezetről is képeket.
A templom szószékkoronája is igen különleges, melyet Olasztelki Sólyom Ignác készített.
Az 1800-as évek közepén készült orgona Kolonics István orgonakészítő mester munkája.
A Körösfői templom török kincse pedig az az úgynevezett „Rákóczi – szőnyeg”, melyet állítólag II. Rákóczi György ajándékozott az egyik helybéli lakosnak amikor a szerencsétlen kimenetelű szászfenesi csata után Körösfőn sebesülten és fáradtan szállást kért a Korpos családtól.
A család a későbbiekben a templomnak adományozta ezt a különleges ereklyét.
A templom frissen lett felújítva (2023. október elsején volt a hálaadó Istentisztelet) és gyönyörű környezetben várja a látogatót.
A templom mellett található még egy Vasvári Pál emlékmű is, aki innen nem messze halt hősi halált 1849-ben.
*A fekete – fehér képek forrása:
FORTEPAN
1.kép (ahol többen is vannak a templom mellett): Fortepan / Fortepan
A fotó 1935 – ben készült.
2. kép (ahol a templom tornya is látszik): Fortepan / Kriss Géza
A felvétel 1979-ben készült.
*A színes képeket én készítettem idén nyáron (2023. augusztusában).
*A legtöbb információval a templomról helyben gazdagodtam és az idegenvezetőnk is nagyon sok érdekeséget osztott meg velünk az utunk során amit innen is nagyon köszi Bianka!
Pécs „ferde tornya” valójában egy meteorológia állomás, de a tornya valóban ferde…igaz nem volt mindig az.
Különös küllemén túl egy sokat látott „épületkéről” van ám szó az esetében…és itt nem csak arra gondolok, hogy naponta rengetegen haladnak el mellette a Széchenyi tér felé tartva, hanem arra, hogy többször is „költözködött”.
A meteorológiai állomás „atyja” Kiss József volt, akinek a neve a pécsiek számára egybeforrt a Mecsek Egyesületével és a Pécsi tévétoronyéval.
Utóbbival azért, mert egykoron a mai TV-torony szoros szomszédságában állt a Kiss Józsefről elnevezett Kiss József-kilátó.
Ma már csak egy emléktábla őrzi ennek a kilátónak az emlékét pedig még ma is állhatna szerintem… ☹#képalapokonálltovább
Az egykori Kiss József – kilátó
(Kép forrása: Fortepan / Buzinkay Géza)
No, de kanyarodjunk vissza a ferde toronyhoz!
Az időjárásjelző házikó 1908 nyarán készült el és került oda, ahol napjainkban is áll.
1918-ban a szerb megszállás alatt a „házikót” is kifosztották sajnos és az állapota sem volt a legjobb.
Az 1930-as évek végén a tér és környékének felújítása / rendezése /átalakítása tette indokolttá egyébként a meteorológiai állomás elköltöztetését az eredeti helyéről.
Innentől kezdve „megsétáltatták” kicsit Dömörkapu környékén (dömörkapui menedékház mellé és végül a dömörkapui buszforduló közepére helyezgették át), majd végül 1991-ben ( a Mecsek Egyesület évfordulóján) felújított állapotban visszakerült az eredeti helyére ahol azóta is szerényem meghúzódva áll.
Az idő vasfoga nyilván nem kímélte a „házikót”, a ferdeségének az okát is csak találgatni lehet…bizonyára a sok költözés nem tett jót neki.
Többszöri (leginkább belső) karbantartás ellenére is sajnos egyre jobban ferdül az a torony…bízok benne, hogy hamarosan sikerül megállítani ezt a folyamatot ami ugyan a turisták számára vicces jelenség lehet, de valójában kicsit sem az, ha egy ilyen nagymúltú épített kincs egyszer tényleg eldől.
A „házikó” jelenlegi állapotáról hamarosan megosztok majd egy videót is a YouTube oldalamon.
Drukkoljatok Ti is kérlek, hogy egyszer újra a régi pompájában állhasson ez a kis különleges „házikócska”.
* Színes Képek: Saját fotók.
* Az egykori Kiss József- kilátót ábrázoló fekete – fehér kép forrása: Fortepan / Buzinkay Géza
A Pécsi Apolló Mozi 1912-ben nyitotta meg a kapuit a nagyérdemű előtt „Apollo Projectograph” néven a Perczel utcában.
Hogy szokásomhoz híven ne hagyjam ki ebből a történetből sem a Zsolnay – szálat így muszáj megosztanom azt is veletek, hogy az Apollo Projectograph Rt. alapítótagjai között bizony oszlopostagként ott volt a Zsolnay család is (több másik helyi iparossal / vállalkozóval együtt).
No, de visszakanyarodva a mozira az Apolló épülete páratlannak számított ekkoriban ugyanis hazánkban ez az épület volt az első, amely kifejezetten mozinak épült.
Az épület tervezői Spiegl Frigyes és Englert Károly voltak, az építkezést pedig Károlyi Emil cége vezényelte le.
A mozi belső terének a freskói Gebauer Ernő munkái.
A mozi épülete stílusát tekintve a szecesszió és az art deco nászából született stílusjegyeket visel magán….tehát mindkettőből valamennyit, de szemmel láthatóan azért az art deco jegyei a dominánsabbak az épületen.
Az Apolló ahogy régen úgy a későbbiekben is üde színfoltja a városnak, egy igazi művészmozi egy kultúr-zóna, egy olyan hely ahová, ha belépsz akkor érzed, hogy jó helyen jársz.
Az Apolló egyébként szerencsére a mai napig várja a filmek szerelmeseit.
További információk a moziról és az itt megnézhető filmekről és eseményekről /filmklubokról:
https://www.apollopecs.hu
A mozi ad otthont a Trafik nevezetű étterem – kávézó és szórakozóhelynek is.
A Trafik a mozi egykori nagytermében kapott helyet.
#nemreklám
*A kép saját fotó, pár napja fotóztam.
*Cikkek és cikkrészletek forrása: ADT., mint mindig.
„Sosem kerül pénzedbe, amiért igazán érdemes élni.”
(Szerb Antal)
A Hunfalvy utca éke ez a mesés eklektikus stílusú műemlék villa, amely #éptörti szempontjából is egy izgalmas épület.
Turisták, Szerb Antal rajongók és műemlékvadászok kedvenc „fotózkodási-pontja” is ez az épület, amely olyan híres lakókat tudhatott egykor a magáénak mint: Csók István kétszeres Kossuth – díjas festő és Hunfalvy János akadémikus…és a legendák szerint az Utas és holdvilág regénybéli Ulpius-háza is ez a ház lehetett.
És ha már Szerb Antal akkor kezeket fel, ha Ti is szeretitek az írásait!
Szerb Antal imádta egyébként Budapestet és az épített kincseit is.
Ha valamily’ véletlen okból kifolyólag nem olvastátok volna a „Budapesti Kalauz Marslakók számára” című írását akkor ajánlom elolvasásra, mert zseniális lett!
Ez a link a kalauzhoz vezet el Benneteket:
https://mek.oszk.hu/01700/01717/html/
Esetleg, ha a Budai Várnegyed felé sodorna Titeket a nyári szél akkor pedig mindenképpen sétáljatok le a Hunfalvy utcához meglesni ezt a mesés épületet…én is így fogok tenni, ha arra járok majd.
„Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Igy rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.”
(Részlet Szabó Lőrinc: Babits című verséből)
Azt már sokan tudjátok, hogy Szabó Lőrinc az egyik kedvenc költőm, akinek a verseit szinte kivétel nélkül mind ismerem.
A mai bejegyzésben azonban Lőrinc csak „mellékszereplőként” lesz jelen ugyanis a poszt főszereplője az egyik mondhatni legérdekesebb Budapesten található lakóhelye volt.
Szabó Lőrinc egyébként Miskolcon született, de onnan még egész korán elsodorta az élet a családjával együtt.
Balassagyarmaton, Debrecenben majd a leghosszabb ideig Budapesten lakott (itt is halt meg).
A fővároson belül is többször költözködött (szóval sok ház mesélhetne róla), de ahogy fent is említettem a legérdekesebb történettel bíró lakóhelye a Reviczky utca 7-es szám alatt található műemlék jellegű épület volt, amely a „Reviczky – utca 7” című vers ihletője is volt.
Az épület azonban azonkívül, hogy gyönyörű, nem csupán emiatt és a vers miatt játszott különleges szerepet Szabó Lőrinc életében, hanem amiatt is, hogy itt élt, ide fogadta be lakótársnak és úgymond „tanítványnak” jó barátja és mestere Babits Mihály.
A ház falai a mai napig tanúskodnak arról a tényről egy emléktábla által, hogy egykoron az épület híres lakója Babits Mihály volt.
De nem csupán sok vers és a két költő barátsága indult innen útjára, hanem egy különleges szerelmi háromszög is.
Nem szeretném „bulvárosra” venni a figurát, de nincs is ebben a furcsa és kusza viszonyban valójában semmi szirupos…sőt!
Ha a sokat látott épület falai mesélni tudnának akkor nem igazán egy tündérmesébe illő szerelemről számolnának be szerintem, no, de nem szeretnék ítélkezni…távol álljon tőlem a dolog!
A történet amúgy is mindenki számára ismert: van egy ábrándozó ámde az élet által meggyötört sorsú lány, aki csak írni szeretne és felkeresi az akkor már híres költőt a Reviczky utcai lakásán, hogy tanácsot kérjen tőle.
A kissé félénk Babits azonban maga helyett az akkor még csak feltörekvő költőnek számító barátját küldi ki a lányhoz, hogy beszéljen vele.
Ezután a találkozó után kezdődik el Szabó Lőrinc és Tanner Ilona szenvedélyes kapcsolata, ami egészen a jegyességig jut el.
Aztán egy szép napon összeült beszélgetni a két jó barát Babits és Szabó (ekkor már valószínűleg csak Babits élt a Reviczky utcában) és Babits bevallja Lőrincnek, hogy tetszik neki Ilonka.
A két férfi nem túl elegáns módon megegyezik abban, hogy akkor Lőrinc lemond Ilonáról Babits javára és másnap ezt bizony közli is Lőrinc telefonon Ilonával, aki váratlan módon el is fogadja a döntésüket.
Gyorsan leszögezném, hogy leborulok mindkét költő munkásságának nagysága előtt, de ez, amit ekkor véghez vittek ez minden volt csak nem illendő.
Igaz nem hinném, hogy Lőrinc csak úgy megszűnt volna szeretni a nőt…de „Hasztalan lázadás” lett volna tán küzdeni érte…ki tudja?
Ilona valószínűleg annyira akart már valakihez tartozni és annyira szeretett volna írófeleség lenni (amit a későbbiekben nem is titkol már), hogy tényleg teljesmértékben elfogadta azt, hogy a két férfi eldöntötte helyette élete egyik legfontosabb lépését.
Idővel persze megszerette Ilona Mihályt, akit előtte is nagyon tisztelt, de a mindent elsöprő szerelemtől azért távol volt ez az inkább szeretetnek nevezhető érzés…de hát, mint tudjuk amúgy is ritka kiváltság a mindent elsöprő szerelem megtapasztalása.
Ilonát napjainkban sokan Török Sophie-ként ismerhetik, aki a költő haláláig, ha nem is hűségesen, de kitartott Babits mellett és bár mindig is szeretett volna híres író és költőnő lenni, de sajnos a várva várt áttörés nem adatott meg neki.
A különös – furcsa Babits- Szabó- Tanner – féle baráti háromszög még Babits életében megszakadt…emlékét már tán csak néhány vers, írás és a Reviczky utca 7-es szám alatt található épület őrzi.
Az a Palotanegyedben található épület, amit még ha főszereplőnek is ígértem a poszt elején, de ilyen élettörténetek mellett mégis a lakói lettek azok…de mégis főszereplő a ház is, mert a legfontosabb történések és találkozások színhelye volt.
Az épületről bővebben: bérpalotának építette Bánffy gróf az1800-as évek végén.
Akkoriban nagyon sok költő, író lakott a környéken.
Egy ideig a szomszédos bérpalotában (szintén Bánffy építette Reviczky utca 5. szám alatt) lakott például Karinthy is, de a környéken lakott Mikszáth Kálmán is akinek a nevét ma már az itt található tér viseli.
Az épület harmadik emeletén lakott egyébként Babits és Szabó és hogy még csavarjak egyet a fent vázolt furcsa viszonyok hálóján: itt élt 1920-as szakításukig Ady özvegyével Csinszkával Babits.
Csinszka után költözött be Szabó Lőrinc…a többi pedig már történelem, aminek apró részleteiről már fentebb írtam…de most már tényleg zárom soraimat. ????
A bejegyzéshez köthető versek:
Szabó Lőrinc
REVICZKY UTCA 7
Szerdán, nála. Reviczky utca 7. Sziget nem volt oly magas soha még, mint az a műhely, a könyvtárszoba, az agglegényé. Tegnap inasa, az se Babitsnak, ma meg gyermeke, szellemvilágba repültem vele, s mikor bort nyitott és pertut ivott, úgy éreztem, a tündöklő Napot tűzi mellemre. Az élményt meg a formát tárgyaltuk, Goethét, francia, görög lírát (látta: értem), latint, (már szinte munkatársa) és megint Villont, Európát. „Az angolokat meg kell ismerned!” És sírva fakadt Georgén: „Mert szép!” Oly sok, oly nagy, oly fény, oly láng volt, hogy, búcsúzva, mikor „S te mi akarsz lenni?”, kérdezte, csak kápráztam, szent vágy: „Még több, mint Te vagy!”
Török Sophie:
ÖNARCKÉP
Még egy szalongrafológus is érdekel, a villamoskalauz is, ember! mondd meg ha tudod, ki vagyok? Meghalhatok-e, ha titok maradt hogy mi dolgom volt e világban? Külső kép, százféle, mind hazug, s idegen, jaj semmi semmi nem volt igaz életemben! a proletárgyerekkel egyforma vedlett voltam az iskolában, a látszat csalt, mert tábornokkal s polgármesterrel vacsorázott s százasokat dobált a cigánynak mulatós apám. Ha drága ruhában, mint kényes páva, kisasszony gőggel vonultam végig a gangon ablakbatódult cselédek ámuló szeme előtt – ez sem volt igaz, otthon két adag paprikáskrumplin négy éhes száj osztozott, anyánk nem tudom, mit evett. Tegnap sápadt kis fodrászlány mosta hajam, szemén láttam, hogy nagyon előkelőnek talál s irigyel, zavartan igyekeztem igényeinek megfelelni. Sógornőm szegény halálig léha rossz asszonynak tartott, kinek hiszékeny férfiak üres szépségért s ravasz tudásért szolgálnak, ügyetlen emberkerülő hiremre csak hitetlenül mosolygott. Széplelkü leánykák nagy nőt bámulnak bennem ki hirnév gyönyörü fényeiben töltöm fenkölt életemet, de contenance-ból nemrég ötösre viselkedtem egy müvelt társasjáték alatt. Cselédem életcélomnak hiszi, hogy itélkezem por s piszkos bögrék felett, ó még előtte is szinházat játszom mig megbeszéljük a padlóbeeresztés módozatait. Hallottam ifju költők nagyakaratu Xantippét látnak bennem, ki rossz szeszéllyel sorsukba avatkozik – költőnők? ők szegények bősz féltékenységem elgáncsolt áldozatai… Barátnőm szivében fecsegő kedves kölyök vagyok ki szenvedélyes becézést érdemel de élőlénynek nem komolyabb mint viccesképü pincsikutyus. Hugom képzelete kevély hölgynek lát, ki szörnyet tudja az illemet, s dologtalan élete csupa formaság, nem hinné rólam, hogy olykor összecserélem az idegen szavakat. Multkor egy szobrász képzőmüvészetről beszélt velem szakszerüen, szédültem mikor abbahagytuk, mint csaló, ki mohón tulsokat mert. Éltem már kis boltilány lelkébe illő hazugságok közt voltam védelmet esdő gyenge nő, voltam botránytigérőn szenvedélyes. Vendégek közt csiszolt háziasszony, müvelt csevegő, bókokat kecsesen visszavágó kés-villa zsonglőr, voltam zavart szerény és hüvösen okos, kacér szadista, vidám csibész és depressziókkal küzdő beteg ki boltajtón belépni is csak habozva mer s ügyesen borravalót adnia még nem sikerült. Dühig neveletlen feminista is voltam, kényes témáknál nagyszájjal vakmerő és érzékeny plánta is, komplikáltra kényeztetett, dekadensen szemérmes és voltam irónő fényképész előtt, autogramm-nyujtó pózban, elmélyülést eröltető csinos tekintet, ez mind én voltam! nevelőnőnk hátam megett néninek nevez s a házmester megcsodál siléceimmel, s tennisz rakettel, pizsamában délben ébredő modern nő, szinházi képeslapból ismeri mondain lelkiéletemet. Izzadó munkás a kertben, harisnyát foltozó, ez is én vagyok. Szeretetért sóvárgó magányos senki, drága beteg fölött verejtékes viziókkal virrasztó, iszonyu félelmeknek kitett meztelen ember, mind én vagyok! Én? de melyik? semmi sem végleges csak kapkodó kisérlet illeszkedni valami homályos parancshoz. Anyám ideges képzelgőnek ismer, ki kigondolt bajokkal rontom jólberendezett életemet. Gyermekkel fagyoskodó koldus elhitte hogy szivem csupa részvét s irgalom. Óh semmi semmi sem igaz rajtam, nem igaz a nevem és nem igaz még gyermekem sem! Talán csak kedvesem tudja, hogy álarcot álarc után illesztek magamra, oly rémületben mint aki elfelejtett nevét keresi s nem akadt arc, mely arcomhoz hasonlitana. Ő talán ismer, tudja, amit én nem tudok, s szerető jósággal hallgat… Nem igaz, jaj, nem igaz, az az arc sem igaz, ahogy gyermekem ismer engem nem igaz, de legalább gyönyörü – anyukám te vagy a legszebb, s mint a Jézuska jó…
Szabó Lőrinc:
XVI. Hasztalan lázadás
Pilláim alatt összetört az álom s – szeretlek? nem szeretlek? – nem tudom már. Túlontúl bennem élsz, eleven álom, s szerelmedet elbírni nem tudom már.
Gyűlölködve kiáltom: Idegen kéz, eressz! ne vezesd útam! megtagadlak! – Mégis, te formálsz ujjá, idegen kéz, s mindig erősebb vagy, ha megtagadlak.
Nem tudom, mi történt… Talán az isten játszik velem s te vagy a fény szemében. Ha eldoblak: megjelenik az isten s nehéz harag hömpölyög nap-szemében.
(1922)
Szabó Lőrinc :
Babits
Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán, mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később? Hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? – Tán mégis fiad? S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Igy rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled.
*Babits halála után írta 1947-ben Szabó a verset.
Szabó Lőrinc:
VÁROS
Házak, paloták, esti fény. Isten mezejéről jövök én. Házak, paloták, palotasorok, szépek, büszkék, hatalmasok. Házak, paloták, kövek, kövek – Hol hajtom le a fejemet? Házak, paloták, éji fény. Társtalan csavarog a jövevény. Házak, paloták, palotasorok, mint kő-hegyláncok, olyanok. Kő-hegyláncokban kő-szivek – Mit is vártam én tőletek? Házak, paloták, hajnali fény. Lehunyja szemét a jövevény. Házak, paloták, palotasorok, szépek vagytok ti, de gonoszok: romokat látok, sujtó tüzeket, tornyaitokon az itéletet!
*A Reviczky utca a Palotanegyed egyik utcája, valószínűleg ez a környék ihlette ezt a verset.
November-éj, 18 ősze. A mundér még rajtam. No de most hova? Eddig a vonat tudta célomat: „Pest, Pest!”, s hozott. De most?! A kapukat zárták mögöttem, s rossz volt a magány, ahogy ott, legfelső lépcsőfokán a Keletinek, álltam s néztem a nagy Baross-tér holdhideg palota- sorait: sehol egyetlen rokon! Egy koffer könyv volt minden csomagom, meg egy kenyér, anyám sütötte még Debrecenben. S ez itt Pest. Szörnyüség mégis, így, vakon nekivágni a világnak, pénztelenül, tétova ábrándok után! Mint hangos bilincs, gúnyolt a szabadságom. Vissza? Nincs – csak oda nincs út! De hát hova van? Sehova? Mindegy: nem hagyom magam!
*Képek forrása időrendi sorrendben (képleírásban is feltűntetve!) :
~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
„Baross tér, Keleti pályaudvar. A felvétel 1884-ben készült. A kép forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.06.060” –> borítókép.
~ Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei:
Baross tér, balra a Rákóczi (Kerepesi) út torkolata, szemben a Rottenbiller utca.
A felvétel 1896 körül készült. A kép forrása:
Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.033
A fotón egyébként a szebb sorsot érdemlő egykori Central Hotel / Központi Szálloda látható.
Tudtátok, hogy egy apróbb tornyos épület húzódik meg zöldölelésben a Gyepes – völgy egyik szegletében?
Ez a tornyos épület egykoron vadászkastély/vadászház volt, ma már viszont sajnos a régi fénye igencsak megkopott ennek a különleges épületnek.
Nem csupán elhelyezkedése miatt különleges ez az épület, hanem a színe miatt is.
A zöld, a piros és a sárga színek dominálnak a házon, mely színek mesebeli erdei kiskastéllyá varázsolják a vadászkastélyt, ami valójában inkább vadászház volt.
A házon egy kis tábla mesél Nekünk az épületről egy kicsit.
A tábla alapján 1910-ben épült a vadászház és bizony műemlék jellegű épületről van szó az esetében.
Jó lenne, ha még sok arra járó tudna benne gyönyörködni és nem veszne majd el idővel a semmibe…
Sok potenciál lenne szerintem az épületben, példaként lehetne itt akár pihenőponttól kezdve akár (egy merészet gondolva) egy kisebb alkotóház is.
*Kép forrása:
~ADT.: Erdőgazdaság – Erdőgazdálkodás és Faipar 1982 /4.szám
