Home Blog Page 10

A szecesszió „mesevilága” az építészetben – 3. rész: Egy „darabka” Csodaország a Városligeti fasoron – avagy a Kőrössy – villa története

A mai bejegyzésünk főszereplője tökéletes bizonyíték is lehetne arra, hogy létezhet az a bizonyos Csodaország vagy Mesebirodalom, amelyet a címben is említettem, mert annyira meseszép, hogy már szinte nem is e világi.

Az ilyen meseszép szecessziós épületek születését, mint a Kőrössy – villa (és az összes szecessziós épületét) csak úgy tudom elképzelni, hogy Csodaországból vagy egy Mesebirodalomból kiszökken néha – néha egy tündér, hogy ihletet adó porral meghintsen néha egy -egy építészt, hogy ilyen csodák tervezésével csempésszenek egy kis mesevilágot az olykor túl komoly világunkba.

A villa (és a hozzá hasonló épületek) láttán igazán hatalmas nagy büszkeség töltheti el a szívünket, hogy ilyen fantasztikus tehetségű építészeink voltak, mint például amilyen a villa atyja és névadója Kőrössy Albert Kálmán volt.

Kőrössy 1899-ben tervezte a villát saját részre és végül 1900-ban már el is készült ez a pompás épület (+ idővel még pár másik épület is a telken).

Családi fészekként valójában „csak” 1902-től funkcionált a villa, ugyanis Kőrössy ekkor vette el feleségül a szerelmét Román Dóra Paula Leona Máriát.

A villa különleges ólomablakai természetesen Róth Miksa tervei alapján készültek el.

Az épületen a szecesszió „tipikus” szimbólumai köszönnek vissza a figyelmesen szemlélődő járókelőkre.

Olyan szimbólumok, mint például a Nap, pávák vagy éppen a fa és egyéb növények.

Az épület szoboralakjai az építészet, a festészet és szobrászat testet öltött képviselői.

A villa hosszú évekig volt a Kőrössy család otthona míg végül ahogy lenni szokott a történelem viharai itt is átrendezték a tulajdonosi viszonyokat.

Az I. Világháború alatt Kőrössy és neje átengedte a villát a Vöröskereszt részére, a II. Világháborút pedig már nem úszta meg sérülések nélkül az épület.

A felújítása során már eklektikus jegyekkel lett vegyítve a villa, míg végül hosszú évek múltán egy 1989 és 1999 között lebonyolított felújítás során végre ismét visszanyerhette a tényleges régi pompáját.

Az ezt követő évek után sok mindennek az otthonául szolgált az épület míg végül napjainkban ResoArt Villa néven éledt újjá és nem mellesleg Budapest legnagyobb Zsolnay – magángyűjteményének az otthonaként várja a látogatóit! ???? #nemreklám

Egy kis ízelítő a villáról és a benne rejlő kincsekről:

https://resoart.hu/a-gyujtemeny/

Egy kis érdekesség:

Sokak számára, akik már régóta itt vannak velem az oldalon bizonyára ismerős lehet Klösz György neve, hiszen nagyon sok remek fotót osztottam meg már a munkái közül itt az oldalon.

Képzeljétek György a villával szomszédos telek tulajdonosa volt. ????

Nem csoda, hogy oly’ sok remek épületfotót köszönhetünk neki, ha ilyen épületek közelében fordult meg / élt, mint a Kőrössy  – villa….én sem bírtam volna ki, hogy ne örökítsem meg őket.

György a városfotózás atyja volt az már egyszer biztos…imádom, hogy a képei által visszatudok repülni a múltba…még, ha csak virtuálisan is.

+1 érdekesség:

 Az oromzat, a stukkók és a főhomlokzat felújítását egy 1904-es fotó segítette, hogy valóban régi pompájában tündökölhessen a villa.

*Fotó:

~ Google Maps

*Információk:

~ A villa honlapja

~ ADT.

#KőrössyVilla #Budapest #szecesszió #szecessziósépítészet #villák #VillákMagyarországon #KőrössyAlbertKálmán #KlöszGyörgy #városfotózás #fotóséták #múltidéző #műemlékvadász #múltrólajelennek #EvelinaMűemlékvadász #ResoArt #Zsolnay #Zsolnaygyűjtemény #Városligetifasor #Budapestivillák #RóthMiksa #artnouveau #Jugendstil #szecesszióskavalkád #szecessziómesevilága #folytatásos #sorozat #éptöri #épsztoripercek

Karapancsa főhercegi vadászkastélyának a története – ÉPsztori percek 19. rész

~ Épült:

A Karapancsai Kastély és Major területén több épület is található (kiskastély, intézői lak, fővadászi lak, istálló stb.) melyek többsége már az 1800-as évek végén felépült.

A mai bejegyzés főszereplőjének a „nagy kastélynak” a felépülésének az ideje viszont feltehetőleg már az 1900-as évek elejére datálható.

Egész pontosan 1910-re.

~ Építtetője:

A kastély a Habsburg uralkodó család tulajdonában állt hosszú – hosszú ideig.

Albrecht herceg volt közülük az, aki mintagazdasággá szervezte a birtokot és fellendítette itt a „vadászati turizmust” és vadgazdálkodást.

Halála után Frigyes főherceg és felesége Izabella örökölte a már fellendült és népszerű birtokot, akik belátták, hogy az akkori kastély már kicsinek bizonyult a visszatérő főúri vendégek számára és végül így született meg 1910-ben a bejegyzésünk főszereplője.

~ Építészeti stílusa:

Neobarokk stílusban épült a nagykastély.

~ Jelenlegi állapota:

A műemlékegyüttes (a kastély és a többi épület) mind- mind felújított, jó állapotú épületekből áll.

~ Érdekességek:

1.Előszeretettel vadászott itt II. Vilmos német császár.

Legalább 4 alkalommal látogatott el ide és mindig bőséges zsákmánnyal zárta a vadászatait.

2. A vadászkastélynak több híres és befolyásos vendége is volt már az évek során.

Nem kisebb nevek fordultak itt meg, mint például: Ferenc Ferdinánd, I. Ferenc József császár, Rudolf főherceg, gróf Széchenyi Zsigmond stb.

3. A kastély múltjából több fotó is fennmaradt, mert Izabella főhercegnő kedvenc hobbijai közé tartozott a fotózás is.

4. A háborúk a kastélyon is nyomott hagytak.

 Az I. Világháború után a trianoni békeszerződés a Bellyei uradalom „erőviszonyait” is átrendezte (ehhez az uradalomhoz tartozott a kastély), és a karapancsai kastélyt is „elcsatolták” tőle így „árván” maradt az épületegyüttes.

A II. Világháború alatt orosz katonák lepték el a kastélyt.

5. A vadászkastélyban az évek során iskola és még más egyéb is működött mígnem a Gemenc Zrt. tulajdonába került, akik a mai napig a tulajdonosai a Karapancsai Kastély és Majornak.

Gyönyörűen karbantartják a kastélyt, többször is és több ütemben is fel lettek újítva az épületek ahogy fentebb is írtam már.

Jelenleg, ha jól tudom akkor a kiskastélyban múzeum a nagyban pedig szálló várja az odaérkezőket….no meg gyönyörű környezet, turistaközpont,  meseszép park( 1908-ban Anton Umlauft főkertész tervezte!)  és még sorolhatnám a környék szépségeit!

Aki szívesen meglesné itt keresse a kastélyt és a többi hozzátartozó műemlék épületet:

Hercegszántó – Karapancsa,0406 hrsz,6525

GPS: 45.941000, 18.864970

*Képek forrása:

~Mindkét kastélyt ábrázoló kép 1910-es fotó és a Fortepanról lett letöltve:

Forrás jelölése:

Fortepan / Nagy Beatrix Julianna

~Frigyes főhercegről készült kép forrása:

Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2018-2019 (2019.), szerk.: Szirácsik Éva / Vörös Éva: „Lesben.” Vadászati témájú fényképek a Mezőgazdasági Múzeum Eredeti Fényképek Gyűjteményében

*Információk forrása:

~ Gemenc Zrt. honlapja.

~ ADT.

Búcsú a „Kisháztól”

Egy korszak végleg lezárult…a nagyszülők kapuja ami mindig nyitva állt előttem az most már pár hét múlva örökre „becsukódik” és a ház helyére már csak az emlékek vetítik ki a képét…a második, de mégis ELSŐ otthon képét.:(

Nem mondom, hogy nem sírok, de tudtuk, hogy el fog jönni ez a pillanat….tudtuk, hogy el kell engednünk a házat….

Nagyon hosszú ideje már csak a múlt és az emlékek laktak benne… és persze sok régi „kincs”.. amíg lehetett addig próbáltunk harcolni érte, tartani a „frontot”, de egy kb. az 1800-as évek végén épült régóta lakatlan vályog ház esetében ez már szépen lassan lehetetlen feladattá vált…:(

Nem műemlék, nem kastély, nem villa, de nekem a legszebb épületek egyike a világon, mert minden repedése, minden hibája arról árulkodik, hogy több generáción keresztül ÉLTEK benne… minden kis „hiba” egy emlék….az emlékek fognak segíteni abban is, hogy a szívünkben (és persze kép- alapokon) tovább álljon a „Kisutcai” ház…

Mindig fájt az utcába még csak befordulni is, ha a faluba jártam, mert már nem várt ott integetve az én drága Papikám….most, hogy már a ház sem lesz ott nem tudom, hogy fogok – e még abba az utcába bármikor is bekanyarodni.:((((((((((((

Elengedés tudom, tudom…de ez az amit még bizony gyakorolnom kell… olykor nagyon könnyű, de most ez egy nagyon nehéz „kör” lesz.

És, hogy miért?

Mert még pluszban önző módon azt is úgy érzem, hogy most kicsit a bennem élő gyerekkori énem is el kellene engednem „felnőni” pedig ebben az olykor nagyon kemény és cudar világban nagyon nagy szükségem van ám arra a kis csillogó szemű, mindig mosolygós, mindig pozitív „kis Evelinkére” aki vígan építette itt a kukorica csutkákból a várakat a góréba, aki a kertben az almafák alatt leste a felhőket, a gangon hallgatta a katona történeteket és „égig” röppenve hintázott az udvaron… vagy éppen szaladozott a bogarak elől… vagy csak álmodozott/fantáziált ahogy Apuka mondaná…

Nem lesz könnyű ez a pár hét….de erőt veszek magamon és megpróbálom úgy nézni a dolgokat, hogy minden vég valaminek a kezdete… lehet, hogy itt fog épülni majd egy olyan épület amelyről majd az eljövendő idők műemlékvadászai fognak írni?

Legyen így!

Addig is egy kicsit még szabad és nem ciki sírdogálni a Műemlékvadásznak, ugye?

Elnézést a kicsit személyesebb hangvételű posztért, de oly ‘ sok épületről írtam már itt, hogy úgy éreztem, hogy a szívemnek az egyik legkedvesebb is megérdemelt itt egy búcsút. 🙁

* A fotókat az én drága unokahúgom készítette aki mindig is sokkal erősebb volt lelkileg mint én… bevallom én bizony képtelen voltam jelen lenni az utolsó visszatekintésen… túl érzelmes cikiség vagyok, ez van, vállalom.

#személyes #házakmelyekmárcsakképalapokonállnaktovább #speciálisposzt #műemlékvadász #kisfalusiházak #múltrólajelennek #nosztalgia #búcsú #nagyszülőiház #népiépítészet

Vár Legendák – legendás váraink „meséi” – 2. rész: Az elátkozott Máré vári leány története

Magyaregregy közelében található Máré vára, amelyet sokan Magyaregregyi várként is emlegetnek.

Eme várat is egy különleges legenda, illetve átok övezi, méghozzá egy olyan átok, amelyet még valószínűleg nem sikerült senkinek sem megtörnie…

No, de nem szaladjunk ennyire előre itt a történetben…minden történetet az elején illik kezdeni, ugye?

Történt egyszer réges -régen, hogy eme várban lakott a névadó Máré vitéz és a meseszép felesége.

Boldogan éltek, éldegéltek mígnem Máré vitézt harca szólította a kötelesség és nem lehetett tudni, hogy a hosszú hadjáratból mikor tér vissza vagy visszatér-e valaha élve.

Kedves felesége reménykedve várta a férje urát, elsiratta tízszer és még százszor is, de csak nem jött hír az ura felől…

Amikor már igen hosszú ideje nem lehetett semmit sem tudni Máré vitézről a felesége mély gyászba borult és idővel elfogadta a tényt, hogy özveggyé vált.

A szomorú asszonyt a közeli (Szentlászló melletti) Miklós – várban élő sógora Miklós egy szép napon eljött meglátogatni, hogy megtudja, hogy van.

Aztán a látogatást még több látogatás követte és olyan jól sikerült a vigasztalás, hogy a két gyászoló szív egymás támaszából egymás iránt dobogó szív lett.

Hiába a szívnek nem lehet parancsolni, ugye? ????

A szerelmük gyümölcseként született egy szép leányuk Vadvirág, akit igen nagyon szerettek.

Idilli boldogságuknak aztán csakhamar vége szakadt ugyanis egyszer csak egy napon hazatért a halottnak hitt Máré vitéz aki éktelen nagy haragra gerjedt miután megtudta, hogy micsoda megalázó árulás érte őt.

Nem csoda, hogy eszét vesztve tombolt, hiszen a felesége nem tartotta be az ígéretét és nem várta meg és mindennek a tetejébe a saját testvérével szarvazta fel, akinek úgy látszik szintén nem okozott lelkiismeretfurdalást a viszony.

Persze a szív és a szerelem nagy Úr, de azért valahol érthető a vitéz felindultsága is…sietett haza a szerelméhez egy nehéz hadjárat minden terhével megpakolva erre arcon csapja a valóság, hogy igen hamar elfelejthető volt a családja számára.

(Milyen kár, hogy akkoriban nem lehetett egymásnak egy gyors üzenetet küldeni….ez minden problémát megoldott volna…de hol volt még ekkor az Internet! :D)

Máré válasza a megcsalásra egy hatalmas mindkét várat érintő nagy ostrom lett, ahol életét vesztette a szemében árulónak kikiáltott neje és a fivére is.

Valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan okból kifolyólag halála előtt édesanyja megátkozta az ostromot egyébként túlélő leányát, akinek ezentúl a hegy (vagy a várpince) mélyén rejtőzködve kell az átok miatt élnie, de minden 77. esztendőben piros Pünkösd hajnalán kiszabadulhat.

Ekkor a leány a „szabadnapján” megmártózik a patakban, selymes hosszú haját a Hold fényében fésülgeti és várja azt a bátor vadászt, aki megtöri azt az átkot, amit az anyja ok nélkül rászórt.

Igen bátor vadász kell legyen ám, aki megtöri az átkot ugyanis a feladata a következő:

-arra kell járjon amerre a leány jár

-meg kell csókoljon egy varangyot

-egy medvét és egy kígyót is csókkal kell illessen.

Háát…hamarosan Pünkösd…hajrá bátor vadászok!

Az átok alól felszabadított leány kezének elnyerése mellett rengeteg sok kincs is a szerencsés „lovag” jutalma lészen ugyanis azt elfelejtettem említeni, hogy a leány a hegy mélyén sok-sok kincset is őriz!

Remélem tetszett Nektek ez a különleges legenda, amely bizony klasszikus népmesei elemeket (77-es szám, próbatételek, elátkozott királyleány stb.)  is tartalmaz, de ettől igazán mesés ez a történet!

Arról nem is beszélve, hogy a várat (legalábbis azt ami megmaradt belőle) napjainkban ráadásul még egy 3 fejű sárkány is őrzi ám!

Ti jártatok már Máré várában?

Ha nem akkor itt akár virtuálisan is megleshetitek, de élőben azért természetesen még nagyobb élmény látni a várat:

https://www.marevar.hu/hu/#galeria

Aki teheti és esetleg a közelben járna vagy erre túrázna akkor lesse meg élőben is a helyet (április 29.-től újra várja a látogatókat a szokásos őszi zárásig), mert tényleg nagyon különleges, szép helyen található és jó látni, hogy milyen szépen újraéledt az egykor nagyon rossz állapotú vár! #nemreklám

A történethez zenei aláfestésnek kiválóan illik a régebbi csengőhangom:

*Képes illusztrációk: Egy szuper program/AI. segítségével készítettem.

*Információk: A vár honlapja.

*Régi kép: ADT, Tolna Megyei Népújság, 1979. 04.24. sz.

#vártúra #várturizmus #műemlékek #műemlékvadász #Evelinaműemlékvadász #Márévára #várlegendák #Magyaregregy

Vár Legendák – legendás váraink „meséi” – 1. rész: A Siroki vár összetört szívű úrnőjének legendája

Meglátni és megszeretni valakit valóban csak egy pillanat műve lenne?  

Lehetséges lehet ez?

A Siroki vár egykori úrnőjének legendája szerint ez igenis megtörténhet ugyanis Kompolthy Gizella szívét is egy pillanat alatt rabolta el egy daliás vitéz…méghozzá annyira sikeresen, hogy Gizella még a halálba is követte a szerelmét.

No, de ne szaladjunk ennyire előre eme tragikus történetbe…előbb nézzük meg az „előzményeket”, amelyek ehhez a tragikus fordulathoz vezettek, amely fordulat szomorú legendája ma is körbe lengi a várat és a vár történetét.

Történetünk helyszíne Sirok vára, amely egy 296 méter magasan álló hegy tetejére épült anno még a 13. században.

A vár elődje egy régebbi kis földvár volt.

Sirok vára idővel sok tulajdonost tudhatott a magáénak, mely tulajdonosok közül a leghíresebb (a legendáknak köszönhetően) a Kompolthy család volt.

Kompolthy nagyúr halála után leánya a szépséges Gizella lett a vár újdonsült úrnője.

Gizellát apja halála annyira összetörte, hogy megfogadta, hogy ha ennyire fájdalmas érzés elveszíteni a szeretteit az embernek akkor inkább nem akar többé senkit sem megszeretni, mert még egy ilyen tragédiába már belehalna.

Így lett hát a vár hosszú ideig a saját maga által választott „fogdája”, ahol próbált elbújni az érzései elől, de mindhiába ugyanis az Égiek más Sorsot szántak neki…nem hagyták, hogy a szívét örökre „befalazza” a várba.

Egy este 7 igen jó kiállású vitéz tévedt a várhoz, hogy a közelgő sötétedés előtt szállást keressenek maguknak és ekkor történt meg az a bizonyos „meglátni és megszeretni” pillanat Gizella és az egyik vitéz között.

Igen ám, de a többi vitéz is szívesen harcba szállt volna a tehetős és szép Gizella kegyeiért így hirtelen a semmiből egy több fős párbaj szemtanújává vált/ kényszerült a szerelmes úrnő.

Szegénykém szíve valószínűleg olyan lehetett, mint a kalitkába zárt galamb, aki úgy örült, hogy végre kiröppenhetett a fogságából, hogy egyből a magasba reppent megízlelve a szabadság mámorító ízét erre jön ez az ostoba párbaj és egyből zuhanásra kényszeríti a szegény „szabadmadárt” …

A párbaj ugyanis sajnálatos módon nem úgy alakult ám ahogy Gizella remélte és még végig is kellett néznie azt, hogy hogyan hunyja le örökre a szemét az a férfi, akivel a boldog jövőt elképzelte.

A leány hatalmas nagy fájdalmában úgy bedühödött, hogy azonnal megölte a párbaj győztesét, mert megfosztotta őt attól amire titkon mindig is vágyott…egy szeretettel és boldogsággal teli élet reményét vette el a vitéz (akaratán kívül) Gizellától.

Gizella mindezek után úgy döntött, hogy követi szerelmét a halálba, mert egy összetört szívet már nem lehet kétszer „összeragasztani” és ha a Földön nem is lehetett boldog akkor talán majd a Másvilágon igen.

Kiállt a vár, de néhány legenda szerint a hegy legtetejére és levetette magát a semmibe…

Zuhanás közben talán arra gondolt, hogy a Másvilágon már várja Őt szeretett édesapja Imre aki mellett már ott áll a szerelme is, hogy elújságolhassa neki azt, hogy megkérte az atyjától a kezét.

Ez lenne hát a Siroki vár szomorú legendája, amit igaz sikerült kicsit „Evelines – módon” novellaszerűvé „dagasztanom”, de remélem nem bánjátok és tetszett Nektek ez a valóban a várhoz kapcsolódó legenda.

Ti jártatok már a várnál?

Ismertétek Gizella a „vörös démon” legendáját?

Itt még mindig nincs ám vége a történetnek ugyanis a legendák szerint néha – néha még felbukkanni látták a vár romos tetején a vöröshajú úrhölgyet ahogy szomorúan ismét ugrásra készül a semmibe…

*Képek forrása:

~ Színes „kreált” kép Gizelláról: saját kép, egy szuper „programmal” /AI-al készítettem.

~ Fotó a várról:

Forrás: Fortepan / Krasznai Gyula.

1962-es fotó a várról, vagyis arról ami maradt belőle.

 *A bejegyzés elolvasásához ajánlom zenei aláfestésnek ezt a dalt (ezentúl minden „legendás történethez” fogok dalt is „csatolni” …így lesz az igazi :D) :

Gyönyörű, „hidegrázós”, lúdbőrözős, szívig, csontig, lélekig hatoló dal.

„Suhanj a Mennyekbe

Halálból éledve!”

#legendásvárak #várlegendák  #hazaivárak #várromok #Magyaroszágivárak #legendák  #Sirok #Sirokivár #avörösdémonlegendája #Gizellatörténete #műemlékek #műemlékvadász

Építészet & Költészet – 15. rész – Huszt vára

Kölcsey Ferenc:
Huszt


Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Cseke, 1831. december 29.



*Nem véletlenül került ma posztolásra egy „Építészet & Költészet” rész / bejegyzés ugyanis ma van a Magyar Költészet Napja.

Versben gazdag, csodaszép napot kívánok mindenkinek! #posztoljversetazutcára

Remélem nagyon jól telt mindenkinek a Húsvét!

Legyen nagyon szép hetetek kedves Műemlékvadászok!

*Képek forrása:

~ Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / Pölös István gyűjteménye

„Husztec folyó, fenn a vár. Leltári jelzet: 29801” (1915)

~ Fortepan / Gyöngyi (1941)

„A vár romjai.”

#műemlékvadász #magyarköltészetnapja #építészet #költészet #Huszt #Kölcsey #Husztvára #várrom #műemlékek

Színes „palotában” csenget a pedellus – avagy az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola Dob utcai épületének a „meséje” (Budapest) #Épsztorik18

~ Épült:

Az iskola épülete 1906 októberében lett átadva.

~ Építtetője:

A szintén Dob utcai „előd-iskola” igazgatója Székely János ismerte fel azt a problémát, hogy az akkori iskola szűkössége miatt jó lenne, ha egy nagyobb épület várhatná a tanulni vágyókat és erre az ötletre alapozva írta ki a Főváros a tervpályázatot egy nagyobb iskola építésére.

Az új iskola tervezője Hegedűs Ármin lett, aki egy meseszép épületet varázsolt a Dob utcába.

~ Építészeti stílusa:

Szecessziós stílusú épület.

~ Jelenlegi állapota:

Jó állapotú, felújított műemlék épület.

~ Érdekességek:

1.A lányok és a fiúk „elkülönítve” tanultak az iskolába, sőt még külön bejárat is készült a számukra.

Ebben a korban, mint tudjuk egyébként ez volt a szokás, így maximum csak most tűnhet „meghökkentőnek” ez a dolog.

2. Nem csak általános, hanem más típusú iskola is működött az épületben.

Az I. Világháborúban hadikórház is működött itt.

3. Az épület tervezője Hegedűs Ármin több iskola épületének is az „atyja”.

Minden iskola  tervezésekor arra törekedett, hogy a tanulók kényelmes és korszerű iskolákban tanulhassanak.

4. A homlokzat tekinteteket odavonzó mozaik képeit Vajda Zsigmond álmodta meg és Róth Miksa készítette el őket.

Leginkább iskolai jelenetek, iskolai tárgyak és közös kis játékok (fiús és lányos játékokra elkülönítve) elevenednek meg rajtuk, de a szemfülesek nemzeti szimbólumok(at) is kiszúrhatnak rajtuk.

5. Nem is én lennék, ha nem említeném meg, hogy az iskola lépcsőházát bizony Zsolnay-csempék díszítik. ????

6. Az épületben napjainkban is iskola működik és még mindig a Dob utca egyik legszínesebb éke.

*

*Képek forrása:

Google Maps / Google Utcakép

Információk forrása:

ADT. + az iskola honlapja.

J. titkos naplója – avagy hogyan született képregény egy fiktív naplóból – 7. (BEFEJEZŐ) rész

(*A képekre kattintva jól olvasható a szöveg, kicsinyítve homályos csak kicsit… 😉 )

1.

Kedves Naplóm!

Képzeld milyen furcsa álmom volt tegnap miután kiírtam magamból a fájdalmamat.

Este lefekvéskor abban reménykedtem, hogy legalább álmomban újra láthatom majd szeretett barátnőmet, de ettől sokkal furcsább élményben volt részem.

Álmomban a gyár udvarán kószáltam, de teljesen másként nézett, ki mint most, de megvallom nagyon is tetszett amit láttam.

Színes falak, szobrok szerte-szét és ami a legjobban tetszett az egy hatalmas ház volt amelynek az emeletén akkora ablak volt, hogy álmaim műtermét is ilyen tágas ablakkal tudnám elképzelni.

~

2.

Tovább haladva ginkgo fákba ütköztem!

Mindig is szerettem volna ginkgo fákkal beültetni a hátsó udvart és álmomban úgy látom ez a tervem sikerült is ugyanis az udvarunkban hatalmas páfrányfenyők díszelegtek!

Micsoda boldog – fura álom és mindenütt pompa! – lelkendeztem magamban.

~

3.

A nagy lelkesedésem közepette a messzeségben a legnagyobb páfrányfenyő takarása alatt egy lányra lettem figyelmes.

Közelebb merészkedtem, hogy szemügyre vegyem ezt a rejtélyes álombeli idegent aki körülbelül a húszas éveiben járhatott.

Ruházata igen furcsa volt akárcsak a frizurája is.

Színes – mintás szoknyában üldögélt egy pokrócon, haja kissé vörösesbarna színben csillogott, ahogy rávetült a napfény és elől szinte a szemébe lógott.

~

4.

Kezében egy füzetet tartott, amibe szorgalmasan írt, szinte belepirult annyira véste a sorokat.

Mellette könyvek hevertek jobbra-balra…úgy látszik valamibe nagyon elmerült.

Kissé félve megindultam felé és ekkor láttam, hogy a könyvek borítóján mindenütt a Zsolnay név  díszelgett.

„A Zsolnay család élete”, „A Zsolnay – kód”, „Zsolnay Júlia munkássága és festményei”…nem akartam hinni a szememnek!

A lány mintha érezte volna, hogy bámulom és tekintetével elkezdett pásztázni körbe és körbe.

Vajon most lát engem vagy mi lehet ? – gondoltam magamba.

Úgy látom nem, ugyanis rövid tekintgetés után továbbfolytatta a körmölést.

Végtelen nyugalom ült ki az arcára…szinte magával ragadott ez a nyugalom – burok ami körbevette.

Nem tudtam róla levenni a tekintetem és mivel láttam, hogy ő nem lát engem, ezért oda telepedtem mellé, hogy meglessem miről is ír ez a furcsa ámde számomra valamiért kedvesnek tűnő lány.

~

5.

Óvatosan belelestem a füzetébe és teljesen ledöbbentem!

A női példaképeiről írt fogalmazást és arról, hogy például Zsolnay Júlia élete és személyisége mennyire inspirálóan hatott rá és, hogy a tervei szerint emléket állít neki egy fiktív naplóbejegyzéses írással.

Könnyek szöktek a szemembe és azt vettem észre, hogy átölelem ezt a lányt akinek a füzet borítója alapján Evelin volt a neve.

A lány ekkor összerezzent mint akin végigfutott a hideg és felém kezdett el nézni mint aki észrevett és hirtelen elkezdett mosolyogni, de úgy mint az aki elvesztette a szeme világát és a semmibe mosolyog.

Abban a mosolyban akkora szeretet volt, hogy még a könnyem is kicsordult, de ó, jaj ekkor bizony anyám riadt hangjai kezdtek el zúgni a fülemben mint valami túlvilági zaj.

~

6.

Próbáltam a hívószavainak ellenállni, de felrázott az álmomból  és újból a valóságba csöppentem vagyis a szobám négy fala közé.

Drága jó anyám megijedt, hogy valami bajom van, hogy nem keltem még fel és ezért ébresztgetett, de én ekkor nem tudtam örülni az aggodalmának!

Bárcsak tovább tudtam volna  még maradni ebben az álomban…annyira megnyugtató volt látni, hogy pont ami miatt aggódtam, hogy vajon nyomtalanul eltűnök-e majd a világból az nem valósul majd meg…igaz ez csupán egy álom volt, de én hiszek abban, hogy az álmok valóra válnak és azon leszek, hogy azoknak a könyveknek a borítói valóssággá váljanak!

~

7.

Kezdetnek beszerzek pár ginkgo csemetét és neki állok minél többet festeni, hogy egyre jobb és jobb alkotások szaladjanak ki az ecseteim alól.

Azt akarom, hogy a családunk és az én nevem sem merüljön feledésbe és ezért bizony tennünk kell, de a családunk szeretettel körbefont egysége semmivel sem bontható meg szóval ez kell, hogy a siker titka legyen….a szeretet és az egység!

Remélem hamarosan megtalálom majd azt a titokzatos „T.-t” is aki hű társam lesz majd az életem során…érzem, hogy nemsokára találkozni fogunk!

Tudom, hogy egy álomra nem lehet alapozni a jövőt, de ez az álom most nagyon sok erőt adott nekem, hogy felkeljek a padlóról …

~

*Az utolsó rész nem véletlenül lett erre a napra időzítve ugyanis április 2.- án (ma) van Júlia halálának az évfordulója…:(

„Csak az hal meg akit elfelejtenek…” így szól ugyebár az a bizonyos idézet…Júlia emléke pedig örökké élni fog…a munkái örökre hirdetni fogják földi létét…a családja és a tisztelői is szívükben örökre őrzik kedves emlékét!

A „képregények” mellett az első kisregényemet is az Ő (és a családja) emlékére írtam amelyet itt tudtok elolvasni, ha szeretnétek:

https://mek.oszk.hu/20300/20315/

A második rész főszereplője Júlia öccse Miklós volt, de ha szeretnétek akkor azt is eltudjátok olvasni itt:

https://mek.oszk.hu/21300/21341/index.phtml

És ez bizony nem a reklám helye ám, mert telejsen ingyenesen elérhető írásokról van szó…hisz, hogy Zsolnay Vilmost idézzem:

„Nem ösztökélt soha nyerészkedés vagy becsvágy.

Jól tudod, hogy nem vágyom sem pénzre, sem egyébre.

Belső kényszer sarkall munkára és alkotásra, mindig ez jelentette számomra az életet.”

Ezzel bizony én is így vagyok, ha írok vagy alkotok… 😉

*”Aláfestő zeneajánló” a kisregények és a képregény olvasásához…csak stílusosan…aki olvasta már esetleg őket akkor tudja miért ezt a dalt /feldolgozásait ajánlom a kisregények olvasása mellé 😉

Régen & Most – Pécsi Egyházmegyei Levéltár Káptalani Levéltára (Pécs)

Régi fotó forrása: ~ Fortepan / Hunyady József (1947-es fekete -fehér fotó)

Forrás: ~ Fortepan / Lechner Nonprofit Kft. Dokumentációs Központ (1960-as színes fotó)

*Új, színes fotó: saját kép.

A boldogság szigetének épült, de az örökre sajgó gyászoló szív jelképe lett – Nádasdy -kastély (Nádasdladány) #épsztoripercek17

~ Épült:

1873 és 1876 között.

(1876-ban nyerte el a végleges formáját a kastély a különböző bővítések által.)

~ Építtetője:

Gróf Nádasdy Ferenc és imádott felesége gróf Zichy Ilona közösen álmodták meg ezt a meseszép kastélyt otthonuknak, a kastély tervező építészei pedig (ugye „több szakaszos” volt a bővítés, építkezés így több építész is rajta hagyta a kézjegyét a kastélyon):

  • Linzbauer István
  • Hübner Nándor

és Hauszmann Alajos voltak.

~ Építészeti stílusa:

Romantikus, historizáló, neogótikus, angol Tudor- stílusú kastély…remélem nem hagytam ki semmit a felsorolásból.

~ Jelenlegi állapota:

Tökéletes állapotban van a kastély, nemrég lett felújítva.

~ Érdekességek:

1. A kastélyt Nádasdy gróf és neje Ilona terveztette egy már meglévő barokk kúria „ újragondolásaként” és úgymond a „boldogság szigetének” épült, de sajnos az ifjú feleség már nem láthatta a terveik szerint felépült otthonukat ugyanis alig 24 évesen elragadta a halál szeretett Ferencétől és imádott gyermekeiktől.

Szegény Ilona az éppen tomboló 1873-as kolerajárvány áldozata lett.

2. Nádasdy Ferenc annyira imádta a feleségét, hogy soha többé nem nősült meg és mindent úgy rendezett be a kastélyba ahogy együtt megálmodták Ilonával, hogy ezzel is tisztelegjen az emléke előtt.

Gyakorlatilag úgy élt ott Ferenc mintha Ilona is vele lenne…csak Ő a szívében élt tovább vele.

3.A kastély Tudor- stílusára sokak szerint azért esett a család választása, mert bizonyos legendák szerint a Nádasdy család ősei Angliából származnak.

4. Az épület az 1500-as évekbeli angol és skót kastélyokat mintázó külleme ellenére minden modern „pompával” fel volt ruházva: be volt vezetve a víz, a gáz, sőt még a telefon is a kastélyba!

5. A kastély legkülönösebb éke az „Ősök csarnoka” elnevezésű terem, ahol a család legjelentősebb tagjainak a képmásait tekinthetik meg az odalátogatók.

6. A kastélypark meseszép, tava és kertje is szépen gondozott (no nem mindig volt ám így…ugye a háború utáni idők sehol sem voltak „egyszerűek”).

7.A Nádasdy – kastély 1993 óta van műemlékké nyilvánítva.

8. Hosszú és olykor sanyarú évek vannak a kastély mögött.

A háborúk viharjain (jelen esetben kifosztásain) túl volt, hogy a teljes „leépülés” is fenyegette az épületet, de szerencsére időbe megfelelő kezekbe került a kastély és a 2021-es (fejújítások utáni) átadása után ismét látogatható és múzeumként várja az érdeklődőket.

~ Képek a kastélyról:

~ Dohányzó/szivarszoba a kastélyban, ami „árulkodik” a gróf vadászat iránti szenvedélyéről ~

~A kastély különleges könyvtára ~

*

—————————————————————————————————————————————–

*Képek forrása:

~A kastélyt teljes egészében kívülről ábrázoló kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Teljes, hivatalos forrás megjelölése / leírása pedig:

„A Nádasdy-kastély és parkja. A felvétel 1895-1899 között készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.13.037”

~ Az „Ősök termét / csarnokát” ábrázoló kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Leírása:

„Nádasdy-kastély, „ősök terme”. A felvétel 1895-1899 között készült. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.023”

~ A kastély különleges könyvtárát ábrázoló kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

„Nádasdy-kastély, könyvtár. A felvétel 1895-1899 között készült. A kép forrása egész pontosan:

 Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.021”

~ A kastély agancsokkal díszített dohányzó/ szivar szobájáról készült kép forrása:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

„Nádasdy-kastély, dohányzó. A felvétel 1895-1899 között készült.

A kép forrása pontosítva:

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.12.022”